Csillagász egyetemisták útja Európa legnagyobb parabolaantennájához – Balázs Gábor
Ahány távcső csak belefér!
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszéke Tóth L. Viktor docens szervezésében 2026. kora nyarán egy kellemes tanulmányi kirándulást tett optikai és rádiócsillagászati távcsövekhez. Az utazók többsége csillagász szakos egyetemi hallgató volt, így nemcsak egy kellemes kiruccanásban vehettünk részt, hanem temérdek hasznos szakmai információval bővítettük tudásunkat, illetve számos továbbtanulási és munkalehetőséggel ismerkedtünk meg.
Egy hétfő reggel indultunk hosszú utunkra, melynek első állomása Bécsben volt esedékes: a Bécsi Obszervatóriumba látogattunk el. Borongós, esős időben érkeztünk, de ez sem szegte kedvünket. Az obszervatórium eredetileg a város szélére épült, ám az idők során Bécs is egyre növekedett, így ma már majdnem a város közepén helyezkedik el. Ennek ellenére egy kiadós, parkon átvezető séta után megpillantottuk a narancssárgás épületet. Belépve egy meglehetősen hosszú lépcsősorral találtuk szembe magunkat, ami egy körfolyosóra vezetett – ám mielőtt továbbhaladtunk, találkoztunk az ott dolgozó doktori hallgatókkal, akik körbevezettek bennünket.
Körbejártuk az intézetet, megtekintettük a közösségi teret és a benne helyet kapó sok kiállított emléktárgyat, köztük egy igen régi távcsövet. Útközben LEGO-ból készült űrtávcsöveket is találtunk; a LEGO-PLATO ezen cikk szerzőjének különösen tetszett. A fő látványosság az obszervatórium lencsés távcsöve volt. Ide egy tériszonyosoknak nem ajánlott lépcsősor vezetett fel, majd fent megpillantottuk a világ egyik legnagyobb lencsés távcsövét (refraktorát). Magyarországon a legnagyobb ilyen eszköz a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben van, és 30 centiméter átmérőjű. Ezzel szemben a bécsi főműszer 69 centiméteres átmérővel büszkélkedhet.
A lencsés óriáson túl találtunk az egyik teraszon egy kicsi rádiótávcsövet is: körülbelül 4 méteres volt – hogy ez miért számít picinek, az hamarosan kiderül. Ezután a csoport az intézetbeli kutatási lehetőségekkel ismerkedett meg, és azzal, hogyan zajlik a doktori képzés a hazánkkal szomszédos országban. Illetve arra is rájöttünk, hogy nemcsak nálunk számít az egyik legfontosabb munkaeszköznek a kávéfőző.
Utunk Bécset elhagyván Passauba vezetett: itt szálltunk meg a másnapi hosszú utazás előtt. Innen ugyanis Bonnba, az egykori Nyugat-Németország fővárosába igyekeztünk. Út közben tettünk egy rövid kitérőt Heidelbergbe is, ahol ellátogattunk a heidelbergi várba és a Königstuhlra, ahol gyönyörködtünk a csodás kilátásban, mielőtt folytattuk volna az utunkat Bonn felé.
Európa legnagyobb antennája
A szerdai nap igazán mozgalmasra sikerült. Reggel indultunk a fő célunkhoz, az effelsbergi rádiótávcsőhöz. Már messziről láttuk a nagy fehér „tányért” a zöldellő dombok és fák között, és ahogy közeledtünk felé, egyre monumentálisabbá vált. Megérkezésünkkor Fehér Orsolya, az egyik helyi csillagász fogadott és körbevezetett bennünket. Látogatásunkat a vezérlőteremben kezdtük, ahol a rengeteg kijelzőn olykor a spektroszkópia-órákról ismerős kalibrációs műveleteket is felfedeztünk. Innen remek kilátás nyílt a 100 méter átmérőjű távcsőre és a mechanikájára is, amelynek mozgását csak a monitoron megjelenő sebesség alapján érzékeltük. Hiába hatalmas a szerkezet, a pontossága rendkívül jó.
De nemcsak a vezérlőből csodáltuk meg az eszközt: mi magunk is felmehettünk a rádiótávcsőre, ahonnan – a tériszonyosoknak semmiképp sem ajánlott – 50 méteres magasságban vettük közelebbről szemügyre az antennát. Innen szerencsére lifttel mentünk le, hogy a mechanikát közvetlen közelről is megnézzük mozgás közben, majd látogatásunk a föld alatt folytatódott a fő adatfeldolgozó egységek kábelrengetegében.
Effelsberget magunk mögött hagyva visszatértünk Bonnba, ahol először a Max Planck Intézet doktori lehetőségeiről hallgattunk meg egy előadást, majd ezt követően a Bonni Egyetem Csillagászati Intézetében ismerhettük meg, hogyan zajlik náluk, illetve a kölni partneregyetemen a mester- és doktori képzés.
München, ESO
Csütörtökön korán indultunk Münchenbe. Mivel nem az egész napot töltöttük utazással, így kora este jutott időnk városnézésre is. Néhányunkat kicsit megzavart a 13 tömegközlekedési tarifazónára osztott város, de végül sikeresen bejutottunk a belvárosba. Itt a csapat két részre oszlott: az egyik csoport a teljes rendelkezésre álló időt a város körbejárásával töltötte, míg a másik társaság a városnézés előtt olasz pizzák felkutatására indult – sikerrel. A müncheni metró szépségét és labirintusát ismét megcsodálva tértünk vissza a szállásra, hogy kipihenjük magunkat a másnapi hosszú hazaút előtt.
Ezzel elérkezett kirándulásunk utolsó napja is. A szállást elhagyva az Európai Déli Obszervatórium (ESO) központjába vezetett az utunk. Az ESO Supernova nevű intézménye alapvetően egy planetárium és látogatóközpont, amely a nagyközönség számára is nyitott, de nekünk szerencsénk volt az ESO zártabb központjában is idegenvezetést kapni. Itt, a tisztatérben láthattuk a még építés alatt álló Rendkívül Nagy Távcső (Extremely Large Telescope – ELT) néhány tükörszegmensét is.
A szakmai körbevezetés közben ismét LEGO távcsövekre bukkantunk; a legjobb talán az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) modellje volt. E modellben a távcsőhálózat felbontóképességét is össze tudtuk hasonlítani aszerint, hogy milyen messze helyeztük el egymástól az egységeket és hány antennát legóztunk össze. Innen az utunk a Supernovába vezetett, ahol végigjártuk az állandó kiállítást, és így mélyebben megismerhettük az ESO történetét, illetve az ott folyó kutatásokat is.
Végül hazafelé vettük az irányt. Összességében egy remek hetet töltöttünk el Németországban és Ausztriában. A résztvevők sok szakmai iránymutatást kaptak a jövőbeli karrierükhöz, és csapatépítés szempontjából is kiváló lehetőség volt ez az út. Ez már csak azért is fontos, mert a csillagászat együttműködésen alapuló tudomány, ahol legtöbbször nemzetközi kooperációra van szükség, ráadásul az eszközök alaposabb ismeretével a sikeres távcsőidő-pályázatokra is nagyobb az esély.
Az esemény az ELTE TTK NTP-HHTDK-25-0083 számú “Az ELTE TTK Tehetséggondozási Projektjei” című pályázata keretében a Nemzeti Tehetség Program és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósult meg. Az utazás nem valósulhatott volna meg a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet támogatása nélkül. Ezentúl köszönettel tartozunk Lelkes Miklósnak és Molnár Lászlónak is az utazás lebonyolításában való segítségéért.
Az ELTE által szervezett kiránduláson több tagtársunk is részt vett: Balázs Gábor, Fröhlich Viktória, Koródi Nándor, Kovács Marcell, Lelkes Klára és Lelkes Miklós.
