Kategória: Cikkek – Ismeretterjesztő

Honnan származik az Univerzum mágneses tere? A James Webb-űrtávcső az ősi kozmikus mágneses mezők nyomában – Csizmadia Szilárd

A Világegyetem mágneses. Mágneses tér veszi körül a Földet, a Napot, sok csillagot, a galaxisokat, sőt galaxishalmazokat is. A nagy kérdés azonban régóta az: honnan származtak az első mágneses terek, amelyeket később a galaxisok forgása, turbulenciája és dinamóhatása felerősíthetett? Ezeket idegen eredetű szóval primordiális, vagyis ősi, vagy még inkább: eredeti, sőt őseredeti mágneses térnek nevezik a csillagászatban. A kozmológiában megmutatják, hogy már a nagyon fiatal Univerzumban, például az infláció vagy korai fázisátmenetek idején létrejöhettek gyenge, ősi — szaknyelven primordiális — mágneses mezők. Ezek jóval a ma ismert csillagok és galaxisok kialakulása előtt keletkeztek, sőt, még az Ősrobbanás utáni kor első másodpercének befejeződése előtt (pl. az infláció korszaka a standard kozmológia szerint a 10-35-től a 10-33 másodpercig tartott.) Ezek ma már közvetlenül nemigen mérhetők, de hatásuk nyomot hagyhatott a kozmikus szerkezetek fejlődésén. A primordiális mágneses mezők azért érdekesek, mert nemcsak „passzív maradványai” lennének a korai Univerzumnak. A töltött részecskékre ható Lorentz-erő révén befolyásolhatják az ionizált barionos anyag mozgását, és ezzel kis skálákon módosíthatják az anyagsűrűség-ingadozásokat. Magyarul: ha az ősi mágneses tér elég erős volt, akkor elősegíthette a kisebb sötétanyag-hálók és az ezekben kialakuló korai galaxisok létrejöttét. Egy most megjelent tanulmány éppen ezt a hatást vizsgálta a James Webb Űrtávcsővel (JWST) megfigyelt nagyon távoli galaxisok alapján.

...
Read more

Óriások a Naprendszeren túl: a 10 legnagyobb ismert exobolygó – Csizmadia Szilárd

Milyen nagy lehet egy bolygó? Első pillantásra egyszerű kérdésnek tűnik, a válasz azonban korántsem az. Először is: tömegét vagy sugarát tekintve beszélünk a legnagyobbról? Másodszor: az ismert exobolygók között több olyan is akad, amely tömegében már a barna törpék tartományát súrolja. A jelenlegi rekordlisták élén ráadásul többnyire nem a „klasszikus” forró Jupiterek, hanem fiatal, közvetlenül lefényképezett, a csillaguktól nagy távolságban keringő planéták állnak. A legnagyobb ismert exobolygók toplistája ezért nem pusztán rekordok gyűjteménye, hanem bepillantás a bolygók és a barna törpék közötti átmeneti tartományba is. Több objektumnál a besorolás, a sugár és a tömeg sem teljesen biztos, ezért a sorrend a jövőben még változhat. Természetesen, nem csak az eddig ismert adatok pontosítása rendezheti át a sorrendet, hanem új felfedezések is.

...
Read more