VCSE - A 67P/Csurjumov-Geraszimenko (IAU-nevén Churyumov-Gerasimenko) üstökös felszínén megfigyelt gejzír - ESA, Rosetta
VCSE – A 67P/Csurjumov-Geraszimenkó (IAU-nevén 67P/Churyumov-Gerasimenko) üstökös felszínén megfigyelt gejzír – ESA, Rosetta

A 2017. november 6-án a Nap Csillagászati Képének (APOD) választott felvételt az ESA (Európai Űrkutatási Ügynökség) Rosetta űrszondája készítette. A kép közepén egy kb. 10 méter magasságra lövellő gejzír látható.

Az üstökösök, ahogy pályájukon egyre közelebb jutnak a Naphoz, egyre több hőt kapnak tőle, ami felmelegíti őket. Az üstökös belsejében a jég elkezd szublimálni, gőzzé válik, és feszíti a környezetében lévő kőzetrétegeket. Ahol gyengébb, ott áttöri, és az anyag a földi gejzírekre hasonlító kilövellésben eltávozik. Eközben a megtört kőzetből és esetleg a belsőbb rétegekből kisebb-nagyobb kőzetdarabokat is magával visz. A gejzírek csak átmeneti ideig – órákig, napokig, hetekig – működnek. Időről időre újabb gejzírek nyílhatnak meg, miközben a régiek bezáródnak vagy kiürülnek.

Az eltávozó és lassan szétoszló gáz a Nap fényét visszaveri: ezt látjuk kómaként, illetve, ahogy a gáz a kezdősebessége függvényében eltávozik és lemarad a pálya mentén, üstököscsóvaként.

Az eltávozó kőzetanyag többnyire meteoritikus méretű, és táplálja az üstökös pályája mentén kialakuló meteorfelhőt. A leszakadt kőzetdarabokat meteoroidnak hívjuk. Ha a meteorfelhő találkozik a Földdel, szép meteorokat, netán tűzgömböket is megfigyelhetünk. A nagyobb tűzgömbökből akár a földfelszínre is hullhat anyag, ezeket meteoritnak nevezzük.

A fenti kép elemzése a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban jelent meg, ennek közérthetőbb kivonata angolul itt található.

Az alábbiakban mutatjuk be a 2012 TC4 jelzésű földsúroló kisbolygóról a Balaton Csillagvizsgálóból készült felvételünket. Az észlelés 2017. október 11-én este készült, ekkor ez az aszteroida alig 0,1 holdtávolságnyira haladt el a Föld mellett. Később még közelebb került a Földhöz. A 304/3048 SC-ACF távcsőre szerelt Canon 500D-vel készültek 30 másodperces képek, ISO 3200 érzékenységgel. Szerencsére a fátyolfelhők már elég jól eloszlottak és az Aqr-ban látszó kisbolygó már az első képen is könnyen megtalálható “csíkot” húzott. Most ezekből mutatunk be két képet, az első 18:45:58 UT-kor készült, a képkivágás kb. 8×8 ívperces. A Guide 9 programmal a képen látható legfényesebb csillagot a 8,789 magnitúdós TYC5814-514 néven azonosítottuk.

VCSE - A kisbolygó nyoma (középen a hosszú csík) - Balaton Csillagvizsgáló, Kocsis Antal, Gubicza Sándor
VCSE – A kisbolygó nyoma (középen a hosszú csík) 18:46 UT-kor – Balaton Csillagvizsgáló, Kocsis Antal, Gubicza László

 

Egy későbbi időpontban, szintén egyetlen 30 másodperces felvétel készült, amit pozítivban és negatívban is bemutatunk. Készítésének ideje 2017. október 11. 19:21:23 UT, a képkivágás, kb. 9×9 ívperc.
VCSE - A 2012 TC4 kisbolygó nyoma egy 30 sec-es felvételen 2017. okt. 11-én 19:23 UT-kor - Kocsis Antal és Gubicza Sándor felvétele a Balaton Csillagvizsgálóból
VCSE – A 2012 TC4 kisbolygó nyoma egy 30 sec-es felvételen 2017. okt. 11-én 19:21 UT-kor – Kocsis Antal és Gubicza László felvétele a Balaton Csillagvizsgálóból

 

VCSE – A 2012 TC4 kisbolygó nyoma a Balaton Csillagvizsgálóból fotózva 2017. okt. 11-én: az előző kép negatívba átfordítva a kontrasztviszonyok kiemelése érdekében. A kép közepén lévő hosszú csík a kisbolygó nyoma. – Kocsis Antal és Gubicza László képe
A pozíció beállításához az JPL Horizons szolgáltatását használtuk, a Balaton Csillagvizsgáló koordinátáira számoltattuk 10 perces időfelbontásban a pozíciókat. 14,5 – 15,1 magnitúdó körüli lehetett a kisbolygó. 

 

A 2012 TC4 Apollo-típusú földsúroló kisbolygó méretét mindössze 15 méteresre becsülik. A szerk.

A Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day) című weboldal nemcsak zsánerképek bemutatásának helyszíne, hanem sokkal inkább a csillagászati ismeretterjesztésé. Az amatőr asztrofotósok egy-egy képén is el lehet magyarázni, be lehet mutatni egy-egy csillagászati jelenség okát, folyamatát, pillanatát, vagy az Univerzum működésének fizikáját el lehet magyarázni. (Sajna, sokan az APOD-ot összekeverik egy asztrofotós versennyel, amin az ízlés és a művészet versenyzik Univerzum-témában: nem erről van szó. Az APOD egyszerre csillagászati ismeretterjesztő és NASA PR-oldal, nem pedig valamiféle asztrofotós vetélkedő – bár kétségtelen, hogy a legtöbbet látogatott csillagászati oldal, tehát aki itt szerepel a képével, az azonnal hatalmas nemzetközi ismeretséget szerez.)
Ezért a szép asztrotájképek és asztrofotók mellé bekerülnek akár régi és új fekete-fehér fotók, amik történetileg vagy tudományosan értéket hordoznak, vagy (hamis)színes és kompozit felvételek, amelyeken az asztrofizikai jelenségeket és folyamatokat lehet elmagyarázni röviden, vagy éppen számítógépes szimulációk eredményei is, amiken a legújabb tudományos eredményeket igyekeznek vizualizálni.
VCSE - A sötét anyag eloszlásának várt szerkezete az Univerzumban - APOD
VCSE – A sötét anyag eloszlásának várt szerkezete az Univerzumban – APOD
A mai kép éppen egy ilyen számítógépes szimuláció eredménye. A sötét anyagot egyre jobban megismerjük, és bár szenzációs hírek arról szólnak, hogy a sötét anyag valóban létező fizikai anyag, amely túl halvány ahhoz, hogy az adott műszerrel és hullámhosszon megfigyelhessük, azért még elég homályos elképzeléseink vannak mibenlétével kapcsolatban. Tudjuk, hogy a korai Univerzumban kevesebb sötét anyag volt, mint manapság; de azt is tudjuk, hogy a galaxisokat kiterjedt sötét halo veszi körbe, ami hidrogénből áll, ami röntgenben jól látszik, látható fényben meg nem, és akár egy galaxis tömegének felét is kiteheti. A galaxisokban keringő fekete lyukakról is csak elvétve vannak még információink. Nem tudjuk, hogy egyes galaxisok miért gazdagok sötét anyagban, mások miért szegények – csak bizonyításra váró ötletek vannak. Mindenesetre egyre több és komoly eredmény van a területen.
Az EUCLID nevű tervezett ESA műhold egyik feladata majd éppen a sötét, tehát nem látható, de gravitációs kölcsönhatásban részt vevő anyag eloszlásának és mennyiségének kimutatása lesz. Noha ezt a fajta anyagot nem látjuk, és a látható anyag mennyiségének 5-10-szerese is lehet, azért gravitációs hatása van, és a körötte mozgó látható anyag (csillagok, galaxisok) mozgását befolyásolja. Ezt onnét látjuk, hogy csak a látható anyagot figyelembe véve pl. a galaxisok rotációs görbéit nem tudjuk értelmezni, ahhoz egy, a galaxist átható vagy akörüli sötét, de gravitáló anyagra is szükség van. Ugyanígy, egyes távoli galaxishalmazok, kvazárok és szupernóvák képe megtöbbszöröződhet gravitációs lencsehatás révén egy közelebbi galaxis vagy galaxishalmaz körül, és a pontos képalkotáshoz valamennyi, így vagy úgy eloszló sötét anyagot is figyelembe kell venni. Ha a távoli kvazár vagy galaxishalmaz fényességeloszlása ismert, a lencsehatás révén kialakult képpel összevetve a sötét anyag térbeli eloszlása feltérképezhető. Az előzetes eredmények alapján a sötét anyag eloszlása nem egyenletes, a galaxisok körül koncentrálódik.
A mellékelt képet a Hayden Planetáriumban (USA) készítették. A képen keresztben kb. 500 millió fényévnyi területet próbáltak meg ábrázolni – ez elég jelentős a belátható Univerzum kb. 13 milliárd fényévnyi sugarához képest. A sárga területek a galaxishalmazok, a sötét sávok a sötét anyag filamentumai.
Statisztikusan ez a kép egyezésben van a jelenleg rendelkezésünkre álló csillagászati adatokkal, de az EUCLID mérései után nyilván jelentősen finomodik, pontosodik majd, ezáltal módosulni fog.
Aki pedig idáig eljutott az olvasásban: ma van a Nemzetközi Sötét Anyag Nap – ez egy csillagászati berkeken belül megült pszeudoünnep. Célja, hogy a szakma képviselőinek és a szakmán kívülieknek a figyelmét felhívja erre a nagyon rejtélyes ügyre. Aki többet szeretne erről tudni, az itt olvashat róla: https://www.darkmatterday.com/about-dark-matter/#faq
Boldog Nemzetközi Sötét Anyag Napot!

2017. október 21-23. között tartottuk a Vega Csillagászati Egyesület 2017. évi Őszi Észlelőhétvégéjét Dobronhegy-Balázsfán, egy hegytetőn lévő hétvégi házban, amely igen kellemes környezetet kínált. A résztvevők száma 32 fő volt. Ennek ellenére maradtak még üres ágyak is a házban, mert betegség vagy egyéb ok miatt volt részvétel-visszamondás, illetve többen az észlelésük végeztével nem aludtak ott, hanem hazamentek – ezért aki akart volna, nyugodtan aludhatott volna még ott (akár ágyban is).

A következő videón – Ágoston Zsolt felvétele – az Egyesület 458/1900-as Dobsonjának összeszerelését lehet megtekinteni, ami most 16 perc alatt sikerült (a jusztírozás idejét nem számítva). Utána a résztvevők körbeállták a távcsövet egy közös fotó erejéig. Természetesen erős gyorsításban követhetők az események. A videó itt érhető el.

 

Nagyon eredményes észlelőhétvégét zártunk, és meg kell mondjuk, az első éjszaka váratlan derültje adta meg a jó hangulatot. A következő videón – ugyancsak Ágoston Zsolt felvételsorozata – az első felhősödésig tartó időszakot, a rosszabb égbolt-állapotokat örökítette meg. E felhősödés után, hajnali egy óra felé újabb derültség ért el minket, és sokkal tisztább ég volt, mint ami az alábbi videón (time-lapse) látható. Csak arról sajnos nem készült kép vagy sorozatfelvétel – mert mindenki a 46-osban és a 13-asban látható élményért lelkesedett!

 

A másik meglepetés az volt, hogy idén az asztrofotózás helyett a vizuális észlelések domináltak (ld. lentebb a hatalmas élményeket).
Az észlelőhétvége előtti időjárás-előrejelzések esőt, szelet, felhőket jósoltak, de ott volt a vékonyka reményszeletet nyújtó megjegyzés is: “délnyugaton derült lehet”, és ez éppen minket jelentett.
Valóra vált a meteorológia által kínált halovány reménysugár: szombat délután már ki-kibújt a Nap a felhők mögül, este nyolc felé már feltűnt a Göncölszekér, majd egyre derültebb lett. Három, hol fél-, hol egyórás átmeneti borultság szakította meg hajnali kettő előtt az észlelést, ami igen jó alkalmat teremtett melegedésre, teaivásra és némi harapnivaló magunkhoz vételére. Hajnali kettő után már csak a “kemény mag” maradt az ég alatt, és hajnali négy utánig folyt is az észlelés, de akkor is csak a fáradtság kergette be az utolsó hat mohikánt. Ezután nem sokkal le is szállt a köd és megjött a végleges felhőzet.

Az észlelőhétvége alatt, Ágoston Zsolt által készített képeiből egy válogatás itt tekinthető meg:
[fshow photosetid=72157688317874964] 

Éjfél után derült ki igazán, előtte sokszor zavarta cirruszfelhő az észlelést.

 

Tán csodaszámba megy, de TUDTUNK ÉSZLELNI!!!!

 

A TIT Öveges Egyesület 127/1500-as Makszutov-Cassegrainjében az Uránuszt, a Neptunuszt, nyílthalmazokat, galaxisokat, ezt-azt nézegettünk. Igen kellemes volt használni.
Jandó Dániel és Ágoston Zsolt (utóbbié 20×80-as) binokulárjában is nézegettünk ködöket, nyílthalmazokat. Ezek nagy látómezeje csodás felfedezőélményt nyújt, van – pl. a Fiastyúk, IC 4665 -, amit ebben jobban láttunk, mint a nagy műszerekben (természetszerűleg egyébként).
Schmall Rafael néhány fotója az égbolt alatti hangulatról:
[fshow photosetid=72157665582731339]

 

A 46 cm-es Dobson nyújtotta élmény pedig akkora volt, hogy fő asztrofotósaink –  köztük APOD-os is – ledöbbentek a látványtól.

 Vizuálisan észleltük a Lófej-ködöt! Ez volt az éjszaka legnehezebb objektuma. Gyors közvélemény-kutatásom szerint az akkor még nem alvó társaság kb. fele látta biztosan, másik fele bizonytalanul vagy nem jött rá, melyik pici porköd is az. A körötte lévő IC 434 diffúzköd határozottan, jól fénylett, elsőre könnyen megpillantható volt, majd egyre halványuló részeit két látómezőn át lehetett követni.

Az Orion-köd látványa után vissza kellett szerezni a sötétadaptációnkat: látványosan, óriási fényességgel, tucatnyi szálat-porsávot, csillagot, különböző árnyalatú és fényerősségű ködrészletet láttunk. Szavakkal csak úgy lehet visszaadni a látványt, mintha egy közepes minőségű asztrofotót néznénk. De nem, ez nem jó hasonlat, mert ezt a saját szemünkkel, a saját agyunk adta dinamikával látott kép volt. Lenyűgöző volt, nem véletlenül álltak a távcsőnél egyesek akár 10 percig is.

Toldi Emese néhány fotója a házbeli, a melegedési periódusok alatti hangulatról, valamint a VCSE Távvezérelt csillagvizsgálójának és a hegyháti csillagvizsgálónak a meglátogatásáról:

 

[fshow photosetid=72157689968721086] 

Az Eszkimó-köd névre hallgató Ikrek-beli planetáris köd 190-es nagyítással és UHC szűrővel hatalmas méretű volt, közepén erős fényesedéssel, egyre gyengülő halóval, fekete gyűrűvel és azt körülvevő, kókuszhéj-reszelékre emlékeztető fényes gyűrűvel. A köd határozottan sárgás színű volt. Többeknek ez lett az új kedvenc objektuma…
Az M31-et még kora este néztük meg, a látvány gyengébb volt, mint nyáron, mert koraeste még cirruszok zavartak az éjfél utáni helyzettel ellentétben.

Láttuk még az M27-et, amelynek fényképekről ismert alakja és foszlányai teljesen előtűntek; az M78-at, M15-öt, M13-at, a Fátyol-köd néven ismert szupernóvamaradványt, és óriási méretben az úszó-lebegő Rák-ködöt. Némelyik szinte 3D-s hatást keltett a szemlélőben. Ezeknek az ismert, fényes mélyegeknek a “szupernagytávcsöves” látványa egészen új képzetet ad arról, mit is lehet látni egy távcsővel!

Toldi Emese néhány további fotója a házbeli, a melegedési periódusok alatti hangulatról, valamint a VCSE Távvezérelt csillagvizsgálójának és a hegyháti csillagvizsgálónak a meglátogatásáról:

 

[fshow photosetid=72157688547576324]Vasárnap délután megtekintettük kerítésen túlról a régi egerszegi, már nem működő csillagdát, majd a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálóját, amibe be is mentünk. Egy pizzériában ebédeltünk, majd Hegyhátsálon Horváth Tibor vezetésével ismerkedtünk meg ismét a Hegyháti Csillagvizsgálóval, 50 cm-es műszerével és a csillagda aktuális aktivitásával.

Még arra is jutott idő, hogy elnökünk a Zalai Hírlapnak adjon egy interjút a gravitációs hullámokról. Ezután vártuk a következő derültet, amiről azonnal nyilvánvaló volt, hogy nem aznap este ér el minket: a második este előtt kicsivel esni kezdett.
Ezért inkább az utóbbi mintegy 23 év tábori fotóiból készült hosszas válogatást tekintettük meg, azokon nevetgéltünk, kommentáltunk, emlékeztük és terveztük a következő tábort. Ezek után még hosszasan beszélgettünk (hajnali háromig), tervezgettük a jövőt, a szakkört, műszereket…
Az alvás utáni másnapra már csak a reggeli, takarítás és hazamenetel maradt.

Az észlelőhétvége lebonyolításában legtöbbet Jandó Attila, Jandó Dániel, Németh Ferenc és Bánfalvi Péter segített, a legfontosabb munkákat (söprés, felmosás) Csizmadia Tamás és Ágoston Zsolt végezte el 100%-os hatásfokkal. Nagyon szépen köszönöm nekik!

 Fontos, hogy az észlelőhétvége előtt a 46 cm-es tükrét lemosattuk a BTC-ben (Jandó Attila adományából), amit Zelkó Zoltán szállított haza teljes épségben Zalaegerszegre Budapestről. Köszönjük!

Majoros Attila egy 2 colos UHC-szűrőt ajándékozott a VCSE-nek. Ez nagy segítség, eddig kölcsönszűrővel csak az 1,25-ös okulárokba tudtunk tenni UHC-t. Így azonban már kisebb nagyítással, kéthüvelykes okulárokkal is tudunk UHC mélyég-szűrővel észlelni, ami mások mellett a Fátyol-köd látványát javította fel szenzációsra. Köszönjük!

A 46-os olyan vizuális élményeket nyújt, hogy feltétlenül gyakrabban kellene észlelnünk vele.
Ennek ellensége az időjárás. Úgy látszik, idén meg kell fizetnünk a múlt csodás időjárásának (vagy a 46-osnak…) az árát, de remélhetőleg 10 évre vagy tovább megfizetjük idén… Ki kell használni minden kis felhőlyukat, amiben a határmagnitúdó tűrhető.
Bármily meglepő az időjárási előrejelzések és a szombat napnyugta környéki időjárás ismeretében, de rommá észleltük az eget és magunkat!
Szeretettel várunk legközelebb, és mindenkinek köszönet, akivel akár csak öt percre is találkozhattunk.

Csizmadia Tamás képei az észlelőhétvégéről:

 

[fshow photosetid=72157688552429174] 

A résztvevők sokasága kérte, hogy legyen téli észlelőhétvége is, de idén év végén a két ünnep között nagy lesz a holdfázis (26-án lesz első negyed), így igen nehezen megszervezhetőnek tűnik az észlelés. Ugyanakkor, ha anyagilag, családilag, helyszínileg megszervezhető, a tavaszi észlelőhétvége és a nyári tábor közé még egy észlelőhétvégét beiktathatunk esetleg jövőre.

Az egyetlen negatívum a pároknak fenntartott szoba rettentő hősége volt (a cserépkályha háta fűtötte a szobát). Legközelebb, ha szintén ide jövünk észlelni, ide csak távcsöveket teszünk, aludni fűtési idényben nem lehet. Az érintettektől elnézést kérünk, nem tűnt fel eddig, mennyire túlmelegszik az a szoba. A többiben kellemes, normális hőmérséklet volt.
VCSE - Egy hosszú, horizont alattról induló LMI fényes meteor - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – Egy hosszú, horizont alól induló LMI fényes meteor – Ágoston Zsolt felvétele
A VCSE 2017. évi Őszi Észlelőhétvégéjén, 2017. október 21-én 20:01 UT-kor, a time-lapse felvételem készítése közben rögzítettem egy kb. -3 magnitúdós tűzgömböt. Iránya alapján úgy tűnik, hogy Epszilon Geminida volt: a radiáns ekkor 4° magasan volt a horizont felett, és a meteor iránya majdnem pontosan a radiánsra mutat. Vizuálisan is többen láttuk, ahogy a horizont irányából a zenit felé haladt; rendkívül hosszú látszó utat tett meg. Időtartama kb. 0,6-0,8 másodperc vagy több volt, színe enyhén vöröses, ahogy az a fényképről is látszik (a meteor vége leszaladt a képről, így az már nem került rá a felvételre, hogy még pukkant is egyet: a pukkanás rövid, tizedmásodperces fénye elérhette a -5…-6 mg-t).
A kép adatai: expozíciós idő 30 másodperc, Canon 6D típusú fényképezőgép, Samyang 14/2,8 objektív, ISO 6400 érzékenység.