A Csillagászat Napja évente kétszer: egy tavaszi és egy őszi első negyedbeli holdfázishoz közeli rendezvény, amit világszerte megtartanak. Néhány, ehhez kapcsolódó program:
Havi archívum: április 2023
A sötét energia elvezethet egy második (harmadik, negyedik) Nagy Bummhoz egy új kutatás szerint – (ford. Juhász Gábor)
Van olyan kozmológiai elképzelés, amely szerint az Univerzum örökké tágul; egy másik szerint viszont a tágulás elér egy maximális méretet, és utána már nem tágul, de nem is húzódik össze.
Az egykarú spirálgalaxis – Csizmadia Szilárd
Éppen ma van 236 éve, hogy William Herschel felfedezte 1787. április 9-én az NGC 4618-at. Ezen a mai napra eső évfordulójú felfedezéssel kívánunk kellemes húsvéti ünnepeket minden tagtársunknak és barátunknak!
Csak a felfedezés előtt egy évvel vetette fel Herschel, hogy az ő – és sok mai amatőrcsillagász – távcsövében csak ködösségnek látszó apró objektumok valójában távoli csillaghalmazok, amelyeket a távcső elégtelen fénygyűjtő- és felbontóképessége nem bont fel különálló csillagokra. Az NGC 4618-hoz hasonló objektumok esetében igaza volt, de csak 1925-ben tudta nagyobb, jobb távcsővel és fényképezés segítségével bebizonyítani Edwin Hubble, hogy tényleg erről van szó: a galaxisok távoli, sok milliárd csillagból álló csillagvárosok. (Lásd itt a történeti áttekintést 13:12 perc:másodperctől.) A fenti képet róla a NASA/ESA közös projektje, a Hubble Űrtávcső készítette.
Az NGC 4618 különlegessége, hogy mindössze egyetlen spirálkarja van. A legtöbb spirálgalaxisnak két vagy négy karja van. Néha előfordul három kar is, néha négynél több is, de a “klasszikus”, vagy Tökéletes vagy Nagyszerű Spirálgalaxisoknak (Grand Design Spiral Galaxies) szinte mindig két vagy négy spirálkarja van. A Tejútrendszernek négy nagy spirálkarja van.
Az NGC 4618 kb. 21 millió fényévre van tőlünk, valódi átmérője a Tejútrendszerének egyharmada. Közelében látszik az NGC 4625 galaxis, amellyel együtt egy kölcsönható galaxispárt alkot. Az ilyen galaxispárok olyan közel vannak egymáshoz, hogy az egymásra gyakorolt árapály-erejük eltorzítja egymás – vagy csak az egyikük – alakját, és akár csillagkeletkezést is beindíthat bennük.
Az egy spirálkar miatt a galaxis kinézete egészen aszimmetrikus.
Hogy a megszokottak ellenére miért csak egy spirálkarja van ennek a galaxisnak, az szakmai vita tárgya. Az egyik elképzelés szerint az NGC 4625-tel való árapály-kölcsönhatás miatt csak az egyik oldalon fejlődött ki a spirálkar. (A spirálkarokban mindig csillagkeletkezés zajlik, forró, fiatal, gyakran kékes színű csillagok vannak bennük. A fenti képen is jól látszik, hogy a magban sárgás (kisebb tömegű és öregebb), az egyetlen, felcsavarodott karban kékes (nagyobb tömegű, forró, fiatal) csillagok vannak.) Ugyanakkor a semleges hidrogéngáz eloszlásának megfigyelése azt mutatja, hogy az NGC 4618-ban csak e gáz egy kisebb részét perturbálta meg a szomszéd galaxis (vagy mert távol van, vagy mert még nem volt elég idő a perturbáció kifejlődéséhez), a nagyobb része továbbra is normálisan, a megszokott módon oszlik el galaxis korongjában. Lehetséges, hogy a galaxis valamilyen belső tulajdonsága (mágneses tere például) olyan, hogy nem engedte egy másik spirálkar kialakulását, vagy korábban más galaxissal hatott kölcsön.
Nem ez az egyetlen egy spirálkarú galaxis. Noha az ilyenek ritkák, azért kölcsönható galaxispárokban időnként előfordulnak.
Az NGC 4618-ban eddig csak egy szupernóvát észleltek, az Ib típusú SN 1985F-et.
Az NGC 4618 11,2 magnitúdós, kb. 4 ívperces méretű. (Furcsa módon IC 3667 néven is katalogizálták.) Nagyon jó, 6,5 szabadszemes határmagnitúdójú, holdtalan, tiszta égről 7 cm-es távcsővel is éppen észre lehetne venni, de a mai fényszennyezési helyzet mellett még jó hazai égről is 10-12 cm-es műszert ajánlunk vizuális észleléséhez, hogy biztosan és jól lehessen látni.
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/NGC_4618
https://www.esa.int/ESA_Multimedia/Images/2020/03/Single_arm_galaxy
Győrffy Ákos, a csillagász – VCSE
Bejárta a hazai és a nemzetközi sajtót, hogy a nagy tehetségű és jó pár sikert elért hegymászó, Győrffy Ákos 2023. április elején eltűnt hegymászás/siklóernyőzés közben az olaszországi Monte Rosa-masszívumon, és nem keresik már tovább. Eltűnése előtt csak néhány nappal sugároztak vele hosszabb interjút az RTL-en, ami itt elérhető. Idén júliusban lenne 37 éves.
Kevesebben tudják, hogy Ákos egyetemet végzett csillagász (ELTE) és alkalmazott fizikus (BME) is. Akik ezt az oldalát nem ismerik, talán érdeklődéssel olvasnak sokoldalúságáról. Akik pedig ismerik csillagászati, amatőrcsillagászati körökből, döbbenten olvasták a híreket, és fel kívánnak idézni pár emléket.
Amatőrcsillagászként kezdte. 2004. június 8-án öccsével, Örssel, osztálytársaival és barátaival (pl. Pulai Gáborral, Nagy Viktorral) részt vett a VCSE aznapi távcsöves bemutatóján. Ezen a napon vonult át ugyanis a Földről nézve a Vénusz bolygó a Nap előtt, ami a 21. században csak 2004-ben és 2012-ben történt meg, a 20. században egyszer sem, legközelebb pedig csak 2117. december 11-én lesz ilyen. A ritkán bekövetkező égi jelenség hatására még aznap testvérével és osztálytársaival együtt belépett a VCSE-be.
2005-ben, 12. osztályos gimnazistaként országos negyedik helyezést ért el csapatban (Csizmadia Tamással és Bedő Veronikával közösen) az akkor Dr. Kulin György Csillagászati Vetélkedőnek hívott országos csillagászati középiskolás versenyen. (Forrás: 73. oldal itt.)
A gamma-kitörésekről írt összefoglaló cikkét a TIT Öveges Egyesület és az Izsák Imre Önképzőkör is díjazta 2006-ban. (Témavezető: Csizmadia Szilárd.) Ez az alapos és részletes munkája innen letölthető, egyébként a VCSE közgyűlésén is előadta.
A zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, rögtön utána az ELTE-re ment. 2009-ben a XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián Csillagászat szekcióban országos második helyezést ért el A KUV 05134+2605 DBV típusú fehér törpe pulzációs spektruma és annak változásai című kutatásával (témavezető: Dr. Paparó Margit). 2011-ben tette le csillagász szakos államvizsgáját (Meteor Csillagászati Évkönyv 2013, 282. oldal).
Az első, 2011-es sztratoszférikus ballonkísérlet az ő ötlete és kezdeményezése volt, de a megvalósítást átengedte másoknak.
Igen jól beszél(t) angolul és németül. Pl. az ausztrál bennszülöttek meteorokkal, hullócsillagokkal kapcsolatos hiedelmeiről szóló, angolból történt fordítása a VEGA 89-ik számában jelent meg:
Ezt mindig érdemes újraolvasni.
A VEGA 72-ik számában a Plútó két újonnan felfedezett holdjáról írt, a 74-ik számban interjú jelent meg vele, de az Égi háttérbe (azóta megszűnt) is küldött fordításokat. A csillagászati módszerek alkalmazása a cetcápák azonosításában több tudományterületen átívelő cikk fordítása volt.
Néhány vizuális mélyég-észlelése megjelent a VEGA-ban (75., 79., 85., 90. szám). Volt távcsöve a 83-ik szám címlapján látható.
20 cm-es távcsövével a 2004-es nyári táborból észleltük az SN 2004dj szupernóvát az NGC 2304 galaxisban, ami a történelem hetedik legfényesebb szupernóvája volt. Ő állította be a látómezőbe – GoTo nélkül.
A nyári táboroknak 2004-től kezdve kb. egy évtizeden át aktív, lelkes résztvevője volt.
A hozzá kapcsolódó sztorik legendákká váltak az évek során. Legendás dolog lenne az is, ha a rossz hírek jóra fordulnának…
Több egyesületi taggal közösen bérelt lakást Budapesten, köztük az Egyesület akkori elnökével, titkárával – így igen szoros kapcsolat volt közte és a VCSE között. Ő maga is a VCSE elnökségi tagja volt 2006-2014 között, elnökségi ülést ki nem hagyott.
Közgyűlés 2023. április 15-én – VCSE
Fontosabb dátumok:
2023. március 23.
2023 April 15 (Saturday) between 2 pm – 4 pm
Important dates:
See you in the General Assembly!