A Z Cam-ot Henry Park Hollis észlelte először a modern időkben 1904-ben. Alaposan tanulmányozott nóvarendszer, de még mindig lehet róla újat mondani. A nóvarendszerekben egy fehér törpecsillag és egy kísérőobjektum fordul elő: a kísérő lehet közönséges normális csillag, vagy barna törpe, de esetleg óriáscsillag is. A két objektum olyan közel van egymáshoz, hogy a kísérőcsillag kitölti ún. Roche-lebenyét, és ezért a fehér törpe gravitációja erősebb a kísérő felszínén, mint a kísérő saját tömegvonzása: ezért az anyag a felszínről lassan elindul a fehér törpére (anyagátadás).

Az anyag spirális pályán jut el a törpenóva felszínére, és a spirálozás egy anyagbefogási korongot (akkréciós diszket) hoz létre. Az akkréciós diszk gravitációsan és termálisan is instabillá válhat, ha olyanok a körülmények; ilyenkor a diszk szétrepül, és átmeneti felfényesedést figyelhetünk meg. Ez a kitörés, amikor a törpenóva akár 1-4 magnitúdót is kifényesedik. A kitörések ismétlődhetnek is néhány naponként, vagy hetenként, esetleg hónaponként, netán évenként vagy ritkábban, attól függően, mennyi anyag érkezik a diszkbe. (Ha több, akkor a kitörések gyakoribbak).

A törpenóváknak számos altípusuk van. A Z Cam-ról elnevezett altípus választja el a törpenóvákat a közönséges nóváktól és nóvaszerű változóktól. A Z Cam-rendszerek állandóan vagy legalábbis az idő nagy részében maximális fényességük közelében mutatkoznak.

2007. januárjában a Kitt Peak Obszervatórium négyméteres távcsövével vettek fel egy képet a Z Cam-ról. A képen a nóvarendszert körülvevő, kagylóhéj-szerű ködösség mutatkozott, amelyet talán korábbi kitöréseikor lövellt ki a Z Cam.

Ezt az elképzelést szerette volna tesztelni Shara a Condor-távcsővel. Ezért a műszerrel 2021. novemberében új képeket vettek fel, és összehasonlították az eredményt a 2007-es fotókkal. Amennyiben a ködösség nagyobbá vált az eltelt 14 év alatt, akkor abból kiszámolható a tágulási sebesség. Ebből pedig visszaszámolható, mikor volt az anyag a Z Cam rendszerében, és az köthető-e valamelyik korábbi kitöréshez. Azt találták, hogy a ködösség 83 ± 37 km/s sebességgel tágul délnyugati irányba.

A Z Cam körüli ködösség a Condor-távcsőrendszer képeiből összeállítva. A vörös, zöld és kék színek rendre megfelelnek az ionizált kén [SII], hidrogén-alfa+ionizált nitrogén (H-alfa + [NII]) és a kétszeresen ionizált oxigén [OIII] szűrőkön át felvett képeknek. Maga a Z Cam a ködösség kékes részén lévő fényes csillag felett látszik a ködösség határán.

A ködösség valóban tágul, és kiderült, hogy Kr. e. 77-ben indulhatott el a Z Cam rendszeréből az anyag. Egyelőre – két képből – a tágulás kezdetének meghatározása azonban túl bizonytalan ahhoz, hogy pontosan lehessen azonosítani a dolgot.

Abban az évben valóban megfigyeltek a kínai csillagászok és csillagjósok egy vendégcsillagot, feltehetően ennek a csillagnak a közelében. A régi, szorgalmas kínai észlelők valóban feljegyeztek egy nóvakitörést abban az évben asztrológiai -asztronómiai feljegyzéseikben. Lehetséges, hogy pont azt, ami ezt a ködösséget létrehozta. Későbbi mérésekkel a köd tágulásának üteme pontosítható, és a kérdés eldönthető lesz.