2011. február 1-án a NASA előre tervezett módon, az ütemtervük szerint kapcsolatot akart létesíteni a Kepler űrszondával. (A szondával nem tartanak folyamatos kapcsolatot.) A mérnökök váratlanul felfedezték, hogy az űrszonda nem működik, hanem úgynevezett biztonságos üzemmódba kapcsolt át: azaz valamilyen ismeretlen ok miatt nem gyűjt adatokat, nem mér, hanem olyan szögben fordul a nap felé és úgy forog lassan, hogy napelemei folyamatosan termeljenek áramot. Ez egy előre beépített védekező mechanizmus, ha valami váratlan dolog történne. A mostani biztonságos üzemmódba kapcsolás oka ismeretlen, ilyesmi előfordult már korábban is. Jelenleg dolgoznak a szonda működésének visszaállításán, először is megvizsgálják, miért kapcsolt a szonda ebbe az üzemmódba. Az elsődleges vizsgálatok szerint a csillagkövetésben történt valami hiba, ami a távcsövet a megfelelő irányban tartja.
Kategória-archívum: Cikkek – ismeretterjesztő
Kisbolygóból üstökös
Sokan gyanítják, hogy sok-sok kisbolygó valójában kialudt üstökös. Korábban számos ilyen bizonyítékot találtak. Például ilyen a Wilson-Harrington objektum, amelyet üstökösként fedeztek fel, de aztán évtizedekig kisbolygószerűként figyelték csak meg.
A 2060 Chiron is ilyesmi lehet. De megfigyelték már, hogy mindez-idáig kisbolygónak látszó égitest hirtelen csóvát fejleszt, és üstökös lesz belőle. A magyarázat nyilvánvaló: régi üstökösről van szó, amely már csak alig tud csóvát ereszteni, vagy jégszerű kisbolygóról, amelyet szilárd, sötét kéreg burkol, és amikor a kéreg felszakad valahol, és a Nap erősen süti ezt a felszakadt pontot, akkor ott elkezdődik a jég szublimálása, ami üstököscsóva képződéséhez vezet. Az is igaz azonban, hogy mindössze féltucatnyi hasonló eset ismeretes.
Most érkezett a híradás, hogy japán csillagászok 2010. december 11-én 68 cm-es Schmidt-távcsővel készült felvételeken az 596-os sorszámú Scheila kisbolygóról készült felvételeken kb. 5 ívperces csóvát fedeztek fel – teljesen váratlanul. Más amerikai és japán csillagászok számos további felvételen megerősítették elmúlt éjszaka azt, hogy ez a kisbolygó bizony most üstökös kinézetű.
Három novemberi képen az égitest még kisbolygószerű volt.
Erről a kisbolygóról annyit lehet tudni, hogy kb. 60-80 km átmérőjű. 13,5 magnitúdósa napokban, a hajnali égen látszik, így mielőtt még telehold lenne, legalább 10 cm-es távcsővel lefotózható. Vizuális észleléséhez legalább 20 cm-est javasolnék…
Ez az észlelési eredmény mindenképpen váratlan: nem tudjuk, melyik kisbolygóból lehet hirtelen üstökös, mert sok főövbeli kisbolygó pályája ma már nem árulkodik üstököseredetéről. Másfelől senki nem várta, hogy egy ilyen alacsony sorszámú (azaz még a 19. század végén) felfedezett kisbolygó mutasson éppen üstökösszerű aktivitást. Úgy látszik, az üstökösök és a kisbolygók közötti határ, amiről már eddig is tudtuk, hogy nem túl éles, még inkább elmosódottabbá vált.
Lehetséges az újabb találgatások szerint, hogy az 596-os Scheila kisbolygó porkibocsátása mégsem üstökös-szerű aktivitás eredménye, hanem valami nekiütközött a kisbolygónak) pl. egy másik kisbolygó). ha így van, akkor azt figyelhetjük meg éppen, hogy a kisbolygók ütközéseiből egy ilyen eredetű meteorraj keletkezik.
Magaslégköri ballon projekt – Hegyi Norbert
Hello mindenki!
A ballon projekthez szeretnék néhány gondolatot mondani.
A légkör hőmérsékletének változása:
10-12km -> -45- -55°C
50km -> -3°C
80/85km -> -120°C
A légnyomás változása:
0m – 1024 mbar
3000m – 690 mbar
8848m – 310 mbar
30.000m – 1 mbar
Magasság szerinti légnyomás számolására képlet:
log10P~5-(h/15500)
P- légynomás
h – tengerszint feletti magasság méterben
Szél iránya Magyarországon (http://www.sci.u-szeged.hu/eghajlattan/pdf/moeghajl06m.pdf – részletek ide kimásolva):
– Az uralkodó szélirányok tekintetében 4 jellegzetes régió van Magyarországon:
Az Alpokalján és a Zalai-dombság területén északias szélirány jellemzi. Ez a Dévényi-szélkapun át belepi a ÉNy-i alapáramlás szétterülésével alakul ki.
A Zalai-dombság területen a meridionális völgyhálózat tovább erősíti a felszín közeli szel E-i irányat.
– A szélirányok százalékos gyakoriságát a szélirány diagrammokkal szokás ábrázolni. Ezekből jól kirajzolódik egy-egy területen az uralkodó irány melletti szélirányok gyakorisága.
– Amint az a táblázatból látható, a súrlódási réteget jóval elhagyva, 5 km-es magasságban, ahol a domborzat szélirány-módosító hatása már nem érvényesül, a kép sokkal egyöntetűbb.
– Az esetek 59 %-ában a Ny-i szektorból fúj a szél, ami megfelel a mérsékelt övezetben jellemzi nyugatias alapáramlásnak.
Nem értek a meteorológiához, de ebből azt szűrtem le, hogyha Zala megye területén déli irányba fújja az északi szél a ballont, majd kb. 5km magasság után nyugatra indul útjára, akkor a Balaton vagy Somogy megye irányába fog repülni. A szél sebességétől függően akár a Balatonba is leszállhat!
Tartósan vízállónak, úszóképesnek kell lennie a leszállóegységnek! A GPS adónak is sokáig kell működnie, mert nem tudni mennyi idő alatt sikerül a Balaton áramló felszínéről lehalászni a dobozt. Ha nem jön össze más jármű, akkor legrosszabb esetben vizibiciklivel is kimehetünk érte !
Küldök egy képet, amin narancssárga vonallal az 50km-es, kék vonallal a 100km-es távolságot jeleztem Zalaegerszerghez viszonyítva.
Hegyi Norbert
Hogyan mérjük meg a fény sebességét?
Szervusztok!
Egy érdekes, házilag kivitelezhető egyszerű kísérlettel bármelyikünk megmérheti a fény terjedési sebességét. Egy mintegy hétperces videó be is mutatja, hogy ezt az “édes” kísérletet hogyan kell kivitelezni csokival, mikrohullámú sütővel, számológéppel és egy vonalzóval:
http://index.hu/video/2010/12/05/fenysebesseg/
Érdekes lenne tudni, ki ismételte meg otthon a kísérletet, és milyen eredményre jutott? 🙂
Vessünk véget a „sötétség korának”! – Nagy Zsófia
„A kozmológia egyik legbonyolultabb problémája a galaxisok létének megmagyarázása. Igazából nem kellene, hogy galaxisok létezzenek, ennek ellenére mégis ott vannak…”
Dr. James Trefil, Mason Egyetem, Virginia
Igen, ott vannak. A spirál galaxisok (S), mint az Andromeda – köd vagy akár Tejútrendszerünk. Küllős spirálok (SB), mint az NGC 1365 és az M91. Elliptikus galaxisok, amelyek lapultsága 0-7-ig érvényes számskálán mozog, rálátásunk függvényében, az egészen gömb alakúaktól (M87) a lapultabb ellipszisekig (M110).
És végül vannak a szabálytalan vagy irreguláris galaxisok is – mint pl. a Magellán felhők – amelyeket ezen belül is két csoportba sorolhatunk: I és II.
És ezek a galaxisok távolodnak. Minél messzebb vannak tőlünk, annál gyorsabban: a Hubble állandó (H0=] 50; 100 km/s/Mpc[) függvényében. (A legújabb mérések – WMAP – alapján 72 km/s/Mpc.)
Ez azonban még közel sem ad magyarázatot arra, hogy mikor és miért jöttek létre. Egyáltalán ha – feltételezzük, hogy a legszélesebb körben elfogadott kozmológiai elmélet, a Big Bang helyes és – a Világegyetem egy szingularitásban kezdődött, mi az oka annak, hogy az Univerzum anyaga ilyen mértékben inhomogén eloszlású és galaxisokat, galaxis-halmazokat alkot?
A jövőben ezekre talán választ kaphatunk!
A galaxisképződés rövid története, avagy jelenlegi tudásunk határai
„Kezdetben” mindent a sötétség uralt, mindaddig, amíg, mintegy félmilliárd évvel az Ősrobbanás után felragyogtak az első csillagok, lezárva a „Sötétség korát.” Ekkor következett be ugyanis, hogy a Nagy Bumm után 300 000 év múlva létrejött hidrogénből álló anyagfelhők – ún. mikrogalaxisok – összezsugorodtak, miközben maguk körül is „felszívták” a gázt, ami az első csillagokat „begyújtotta”. Ez a MAP (Microwave Anisotropy Probe) űrszonda eredményei szerint, ami alapján az Univerzum kora 13,7 milliárd évre becsülhető, az első csillagok keletkezését kb. a 13,5 milliárd évvel ezelőtti időpontra tehetjük. Az ősi kék szuperóriások ultraibolya sugárzásának hatására a semleges atomok – hidrogén, hélium és nyomokban lítium – újra ionizálódtak: atommagra és elektronokra estek szét. (Ezek a csillagok néhány millió évvel később szupernóva robbanással pusztultak el. A folyamatot gamma felvillanások kísérték, amik a Napnál sok milliárdszor fényesebbek voltak.)
Az első csillagokkal viszonylag rendben is volnánk… Olvasd tovább