A “Mai kép” most egy gyorsított sorozatfelvétel (ún. “time-lapse” animáció), ami 21 másodpercben mutatja meg egy napkitörés “életének” 35 percét. A felvételt Luc Jaspers készítette 2015. szeptember 30-án egy módosított Coronado PST (150mm) távcső és DMK23 kamera segítségével.
A fenti képen jól látható a napkitörés óriási mérete. Viszonyításképpen: a Föld átmérője “csak” 12 756 km. A napkitörésekről, a Nap észleléséről részletes információkat lehet olvasni a VEGA naprovataiban.
Az APOD mai képén a C/2013 US10 (Catalina) üstökösről Fritz Helmut Hemmerich által készített felvétel szerepel. A kép múlt héten készült a Kanári-szigetek északnyugati partjainál.
Az üstökös hazánkból a hajnali órákban megfigyelhető (bár nem olyan fényes, mint ahogyan azt az előzetes számítások alapján várták). A felvételen az üstökös két csóvát mutat. A bal oldalt alul látható a porcsóva, míg jobbra felfelé a finom, fátyolos szerkezetű ioncsóva látható.
Az APOD mai képe Éder Iván felvétele a Sarló és Szappanbuborék ködökről. Gratulálunk a nagyszerű felvételhez !
Éder Ivánnak ez a felvétele szerepelt a Greenwich-i Királyi Csillagvizsgáló 2014-ben kiadott Astronomy Photographer of the Year pályázatra beadott legjobb 100 felvételét tartalmazó könyvében is.
A kép készítésének technikai adatait és a Sarló-ködről és a Szappanbuborék-ködről hasznos információkat találunk Éder Iván weboldalán.
A Sarló-ködről további lélegzetelállító fotót és színvonalas leírást található Francsics László weboldalán.
Az APOD mai felvételén a Cassini űrszonda felvétele látható az Enceladus holdról.
Az Enceladus (görög: Εγκέλαδος, a görög mitológiai alakot ejtsd: enkeládusz, de a latinizált holdnevet ejtsd (302. oldal): enceládusz) a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja. William Herschel fedezte fel 1789-ben. A hold a görög mitológiai Enkeladosz titánról kapta nevét. (Saturnus II, vagy S II Enceladus néven is ismert). Nevét, ahogy az utána felfedezett hét szaturnuszhold is, William Herschel fiától, John Herscheltől kapta 1847-ben. Olvasd tovább
A mai képen a Hattyú-csillagképben található Tulipán-köd látható. A felvételt Dave Smith készítette. A Hubble palettás felvételhez összesen 4 óra Hidrogénalfa és 60 percnyi OIII és SII expozíciós idő lett felhasználva. A felvétel Megrez 90 lencsés távcsőre szerelt Atik 460EX CCD kamerával készült.
A Tulipán-ködöt Stewart Sharpless 1959-ben vette fel katalógusába Sh2-101 jelöléssel. 70 fényév átmérőjű és kb. 8000 fényévre van tőlünk a Tejút egyik ködökben és csillagokban gazdag régiójában. A mellékelt hamisszínes képen a vörös az ionizált kén előfordulását dekódolja, a zöld a hidrogénét, a kékes szín az oxigénét. A közeli HDE 227 018 jelű forró, O színképosztályú csillag erős ultraibolya sugárzása ionizálja a közeli Tulipán-ködösséget alkotó atomokat, amelyeket így sugárzásra késztet. A kép közepén lévő kékes színű tartományban észrevehető egy nagyon fényes csillag, ez a HDE 227 018 maga. Ez a csillag a Cygnus OB3 asszociáció tagja, amely egy forró, fiatal, kék és kékes-fehéres csillagokból álló kis csillagcsoport. Hasonló asszociációk a Tejútban sokfelé előfordulnak, de csak kevés ismert belőlük, mert az ilyen forró csillagok nagy tömegűek, ezért csak pár millió vagy legfeljebb pár tízmillió évig élnek a csillagaik, utána II-es típusú szupernóvaként felrobbannak. Az OB-asszociációk tehát csillagászatilag nézve rövid életű képződmények. Olvasd tovább
