Az APOD mai képén a C/2013 US10 (Catalina) üstökösről Fritz Helmut Hemmerich által készített felvétel szerepel. A kép múlt héten készült a Kanári-szigetek északnyugati partjainál.
Az üstökös hazánkból a hajnali órákban megfigyelhető (bár nem olyan fényes, mint ahogyan azt az előzetes számítások alapján várták). A felvételen az üstökös két csóvát mutat. A bal oldalt alul látható a porcsóva, míg jobbra felfelé a finom, fátyolos szerkezetű ioncsóva látható.
Az APOD mai képe Éder Iván felvétele a Sarló és Szappanbuborék ködökről. Gratulálunk a nagyszerű felvételhez !
Éder Ivánnak ez a felvétele szerepelt a Greenwich-i Királyi Csillagvizsgáló 2014-ben kiadott Astronomy Photographer of the Year pályázatra beadott legjobb 100 felvételét tartalmazó könyvében is.
A kép készítésének technikai adatait és a Sarló-ködről és a Szappanbuborék-ködről hasznos információkat találunk Éder Iván weboldalán.
A Sarló-ködről további lélegzetelállító fotót és színvonalas leírást található Francsics László weboldalán.
Az APOD mai felvételén a Cassini űrszonda felvétele látható az Enceladus holdról.
Az Enceladus (görög: Εγκέλαδος, a görög mitológiai alakot ejtsd: enkeládusz, de a latinizált holdnevet ejtsd (302. oldal): enceládusz) a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja. William Herschel fedezte fel 1789-ben. A hold a görög mitológiai Enkeladosz titánról kapta nevét. (Saturnus II, vagy S II Enceladus néven is ismert). Nevét, ahogy az utána felfedezett hét szaturnuszhold is, William Herschel fiától, John Herscheltől kapta 1847-ben. Olvasd tovább →
A mai képen a Hattyú-csillagképben található Tulipán-köd látható. A felvételt Dave Smith készítette. A Hubble palettás felvételhez összesen 4 óra Hidrogénalfa és 60 percnyi OIII és SII expozíciós idő lett felhasználva. A felvétel Megrez 90 lencsés távcsőre szerelt Atik 460EX CCD kamerával készült.
A Tulipán-ködöt Stewart Sharpless 1959-ben vette fel katalógusába Sh2-101 jelöléssel. 70 fényév átmérőjű és kb. 8000 fényévre van tőlünk a Tejút egyik ködökben és csillagokban gazdag régiójában. A mellékelt hamisszínes képen a vörös az ionizált kén előfordulását dekódolja, a zöld a hidrogénét, a kékes szín az oxigénét. A közeli HDE 227 018 jelű forró, O színképosztályú csillag erős ultraibolya sugárzása ionizálja a közeli Tulipán-ködösséget alkotó atomokat, amelyeket így sugárzásra késztet. A kép közepén lévő kékes színű tartományban észrevehető egy nagyon fényes csillag, ez a HDE 227 018 maga. Ez a csillag a Cygnus OB3 asszociáció tagja, amely egy forró, fiatal, kék és kékes-fehéres csillagokból álló kis csillagcsoport. Hasonló asszociációk a Tejútban sokfelé előfordulnak, de csak kevés ismert belőlük, mert az ilyen forró csillagok nagy tömegűek, ezért csak pár millió vagy legfeljebb pár tízmillió évig élnek a csillagaik, utána II-es típusú szupernóvaként felrobbannak. Az OB-asszociációk tehát csillagászatilag nézve rövid életű képződmények. Olvasd tovább →
Mai képnek Efrem Frigeni felvételét választottuk az AAPOD-ról (Amateur Astronomy Picture Of The Day). A felvételen az Androméda-galaxis vagy más néven az Androméda-köd (M31, NGC 224) spirálgalaxisa látható. A galaxis az Androméda csillagképben található.
A kép készítésének technikai adatai: NEQ6 mechanika, Takahashi FSQ106EDXIII, f/5, SBIG STF8300M, vezetőtávcső és -kamera: Orion 400+ SBIG ST-I, Luminance: bin 1 – 15×600 sec + 4×120 sec HDR, Crominance: 1-szeres bin – 13×300 sec minden csatornában (RGB), keskenysávú szűrő: 1-szeres bin, 6×1200’sec expozíciós idő 5nm széles H-alfában.
Az Androméda-galaxisról részletes információkat olvashatunk és kitűnő fényképeket láthatunk Francsics László és Tóth Gábor weboldalán. A galaxisokról, kialakulásukról, és osztályozásukról részletesen a VEGA 20. számában lehet olvasni.
Az Androméda galaxis vizuális észlelése
A Messier 31 sötét égen szabad szemmel is látható. Kis távcsőben vagy egy 7×50-es binokulárral már látszik az elnyújtott alakja, a fényes magja. 120-150 mm átmérőtől megfelelően tiszta égen, gyakorlott észlelő részleteket tud felfedezni a galaxisban. Fényes csomósodások és sötétebb foltok, sávok láthatók. Ezek megpillantásához tiszta égbolt, és észlelési gyakorlat szükséges. A kísérői közül az M110 a könnyebben megpillantható, mint hosszúkás diffúz folt, benne enyhén csillagszerű fénylő mag.
Vizuális észlelése és rajzolása izgalmas kihívás, ami nem is olyan egyszerű feladat. Az M31 az egyik tökéletes példája annak, hogy vizuálisan a fénylő galaxis látványa folyamatos egy a látómező sötétjébe. A látvány tiszteletet parancsoló, ám rajzoláskor zavarba tudja hozni az észlelőt, mivel nem olyan egyértelmű, hogy meddig is tart a galaxis széle. Az elfordított látás hatására a galaxis hatalmas, szinte a látómezőt betöltő derengéssé változik, amely kezd részleteket mutatni. Így a részletek pontos megfigyelés és rajzolása rutinos vizuális észlelőt kíván, és a finom átmenetek megörökítése gyakorlott rajztudást igényel.