Kategória-archívum: Mai kép

Arp 159 és az NGC 4725

Feltöltve : Szerkesztette :

Az APOD mai felvételén az Arp 159 és az NGC 4725 galaxis-testvérpárosa látható. A felvételt Stephen Leshin készítette.

Arp 159 és az NGC 4725
Arp 159 és az NGC 4725

Mindkét galaxis a Bereniké Haja csillagképben található. Ez a csillagkép mintegy 40 csillagból áll és valószínűleg egy csillagáramot (mozgási halmazt) képez. A Bereniké Haja csillagképben található az Északi Galaktikus Pólus (RA: 12h 51.42m; D: 27° 07.8′, J2000.0-s epochára) (a Tejútrendszer észak felé mutató forgástengelye).

A csillagkép tartalmazza a Virgo-galaxishalmaz északi részét (mely ismert Coma-Virgo halmazként is). A halmaz közepe 52 millió fényévre található.

Az NGC 4725-ről, az Egykarú Spirálgalaxisról a 2015. 04. 17-i „Mai képben” lehet részletesen olvasni.

Az Arp 159-t (más néven NGC 4747, PGC 43586) William Herschel fedezte fel 1785. április 6-án. Megközelítőleg 45 millió fényév távolságra található. (Kicsit messzebb van, mint az NGC 4725.) Éléről látszó spirálgalaxis, melyben vastag porsávok találhatók, és néhány ár-apály keltette nyúlványa is megfigyelhető.

Az NGC 4747 nyúlványainak iránya az NGC 4725 gravitációs hatására vezethető vissza, erősen valószínűsítve, hogy a két galaxis erős között gravitációs kölcsönhatás működik. Ez a kölcsönhatás lehet a felelős azért is, hogy az NGC 4725 csupán egyetlen karral rendelkezik.

Az NGC 4747 magvidéke az ott található idős csillagoknak köszönhetően sárgás színű, míg spirálkarjai kék színűek, hasonlóan a szomszédjában található óriásglaxishoz.

Iridium-felvillanás és a Galaxis

Feltöltve : Szerkesztette :

Az APOD mai felvétele Marin Mark asztrotájképe.

VCSE - Mai kép - Iridium-felvillanás és a Galaxis
VCSE – Mai kép – Iridium-felvillanás és a Galaxis

Az Iridium 66 aktív műholdból és 6 tartalék műholdból álló távközlési műholdrendszer, mellyel eredetileg az egész világot lefedő műholdas telefonszolgáltatást biztosítottak (volna). A rendszer a teljes bolygót lefedi, tehát a kontinenseket, az óceánokat és a pólusokat is.

A rendszer első műholdját 1998-ban indították. A műholdak alacsony Föld körüli pályán keringenek 780 km-es magasságban.

2009. február 12-én a rendszer egyik holdja, az Iridium-33 ütközött a használaton kívüli Kozmosz–2251 jelzésű katonai távközlési műholddal, melynek során viszonylag nagy mennyiségű űrszemét keletkezett.

Az Iridium rendszert kifejlesztő Motorola mérnökei úgy számították, hogy egy nem geoszinkron, alacsony pályán keringő, 77 kommunikációs műholdból álló hálózat elegendő lesz egy cellaszerű mobiltelefon-hálózathoz, amely a Föld teljes felületét lefedi. Ezért a Motorola a tervezett 77 műholdból álló rendszert Iridiumnak nevezte el az irídium (Ir) elemről, melynek magja körül 77 elektron kering. A későbbiekben a rendszert 66 működő műhold szolgálta ki, de az Iridium név megmaradt.

Az Iridium-flereket vagy Iridium-felvillanásokat – természetszerűleg – ezek a műholdak okozzák, ilyenkor a fényességük hirtelen rövid időre többszörösére megnő. A felvillanások olyankor keletkeznek, mikor a műholdak a Nap fényét tükrözik a Földre a a műhold napelemeivel vagy távközlési antennáikkal.

A flerek elérhetik a -9 magnitúdós fényességet is.

Az Iridium-felvillanások várható időpontjáról és helyéről a Heavens Above weboldalról kaphatunk információt.

Pluto színesben

Feltöltve : Szerkesztette :

A New Horizons űrszonda 2014. júliusában repült el a Pluto mellett. Az először érkezett képek fekete-fehérek voltak. A csillagászatban az egyes színszűrők hazsnálata nagyon értékes eredményeket szolgáltat: valami lehet például kékben fényes, de vörösben halvány és fordítva. Csillagok esetében ez például a hőmérsékletről ad felvilágosítást )a vörösebb csillagok hűvösebbek, a kékek forróbbak). Bolygók esetében az egyes felszíni anyagok, formák egyes hullámhosszakon több fényt vernek vissza, másokon pedig kevesebbet, de többet nyelnek el ott stb. Ezért a színekből a felszíni aynagi összetételre lehet következtetni. Emiatt sok képet szűrőn keresztül vesznek fel, amik monokrómnak hatnak, és csak később egyesítik őket színes képpé.

 

VCSE - Mai kép - Pluto színesben
VCSE – Mai kép – Pluto színesben

Olvasd tovább →

A 3C 279 kvazár “gammasugár esője”

Feltöltve : Szerkesztette :

Az APOD mai felvételén egy különleges „esőt” láthatunk.

 

 


 

Ha a gamma-sugarakat esőcseppeknek képzelnénk el, akkor ilyen képet kapnánk egy fekete lyukról. Ezt a gamma-sugár-esőt a Fermi Gamma-ray Space Telescope rögzítette 2015. június 14 – június 16. között.

Ezeknek a Fermi-űrteleszkóp által detetktált gamma-fotonoknak az energiája elérte az 50 milliárd eV-ot (50 GeV). Olvasd tovább →

NGC 6101, egy furcsa gömbhalmaz délen

Feltöltve : Szerkesztette :

Az NGC 6101 egy gömbhalmaz az Apus (Paradicsommadár) csillagképben messze délen, -72°-os deklináción, így Magyarországról nem látható.

VCSE - Mai kép - NGC 6101 keresőtérkép
VCSE – Mai kép – NGC 6101 keresőtérkép

 

James Dunlop (1793-1848) skót csillagász fedezte fel az 1820-as, 1830-as évekbeli ausztráliai tartózkodása során. Legalább 20 cm-es nyílású távcső kell csillagokra bontásához, de mivel mindössze 9 magnitúdós, kisebb műszerekkel is észlelhető bolyhos folt.  Olvasd tovább →