Vega Csillagászati Egyesület

A mai képen a Swift amerikai műhold által felfedezett, március 28-án kitört GRB 110328A jelű gammakitörés optikai tartományban a felfedezést követően 12 órával a HST-vel mért képe (nyíllal jelölve). A Tejútrendszeren kívül még soha nem láttak olyan gammaforrást, amelyik egynél több alkalommal mutatott volna gammakitörést.

VCSE - Távoli gammakitörés - HST/NASA — VCSE – Távoli gammakitörés – HST/NASA

(A Tejútrendszerben vannak folyamatos gammaforrások is.) Ez a különleges objektum azonban azonban az első kitörése után 45 perccel még egy kitörést okozva alapos fejtörést okoz – különösen azért, mert egyetlen gammakitörésről sem tudjuk igazából, hogy micsodák… Talán összeolvadó neutroncsillagok, vagy nagy mágneses terű hipernóvák vagy valami ilyesmik, de pontosan senki nem tudja…

Ezt a kettős kitörést infravörösben, röntgentartományban és rádióhullámhosszakon is észlelték. Közel négy milliárd fényévnek mérték e kitörés távolságát.

A mai képen a hozzávetőleg 14 fényév kiterjedésű, 400 fényévre lévő Rhó Ophiuchi csillag körüli ködkomplexum látszik az amerikai infravörös űrtávcső, a WISE műhold felvételén.

VCSE - Rhó Ophiuchi ködössége - WISE — VCSE – Rhó Ophiuchi ködössége – WISE

Nagyobbrészt hideg, molekuláris hidrogénből (H2) áll, és a környező fiatal csillagok felmelegítik a ködöt körülvevő port, ami infravörösben sugároz. A legfiatalabb csillagok a képen mindössze 300 ezer évesek. (A Nap jelenleg 4,6 milliárd éves.) A kép jobb alsó sarkában lévő vöröses köd a Szigma Scorpii csillagot veszi körül, amely annak a csillagnak a fényét veri vissza.

A naprendszerbeli nagybolygók közül a Merkúr és a Vénusz kivételével mindegyiknek van holdja; a törpebolygók közül a Plutonak is van három holdja, és több, mint 100 kisbolygónak van egy, némely esetben két holdja. A főövben keringő (1) Ceres törpebolygónak vajon van-e holdja? (Ha lenne, a tömegét is pontosabban meg lehetne mérni.) A Hubble Űrtávcsővel elvégzett és frissiben (ma) közzétett vizsgálatok szerint azonban a Ceres-nek nincsen 2 km-nél nagyobb átmérőjű holdja. (Ennél kisebbet a HST-vel nem lehet megtalálni, szóval a kisebbekről nem lehet semmit sem mondani.)

Forrás: http://arxiv.org/pdf/1104.2028

A TRACE műhold szenzációs felbontású képeket készített 2010. közepéig központi csillagunkról, a Napunkról. A Nap ilyen felbontású tanulmányozása lényeges, mert – óriási távolságul miatt – egyetlen más csillag felszínét sem láthatjuk ilyen részletességgel, mint Napunkét.

VCSE - Napfolthurok - Mai kép — VCSE – Napfolthurok – Mai kép

A mellékelt képen a 2000. szeptemberében volt AR 9169 jelű napfoltcsoport látszik ultraibolya fényben (a sötétebb területek a Nap felszínén: még ezek is több ezer °C hőmérsékletűek a valóságban), és a belőle kiinduló mágneses erővonalak mentén rendeződött anyagvonalak, amelyek a végüknél akár több millió fok hőmérsékletűek is lehetnek. (E magas hőmérséklet okát csak sejtik ma még. Magyar kutatók e téren jelentős eredményeket értek el.)

Ezen a címen például a TRACE műhold Napról készített nagyon szép, látványos videóit nézhetjük meg: http://trace.lmsal.com/POD/TRACEpod.html#movielist .

A mai képen a Hold túlsó, Földről nem látható oldala van bemutatva. A felvétel 15000 kisebb képből készült mozaik, amelyeket a NASA és az Arizonai Egyetem Lunar Reconnaissance Orbiter nevű műholdja készítette 2009. november és 2011. februárja között.

VCSE - A Hold túloldala - APOD — VCSE – A Hold túloldala – APOD

A http://wms.lroc.asu.edu/lroc_browse/view/WAC_GL180 linkre klikkelve, és a képet kinagyítva akár 100 méteres részleteket is lehet tanulmányozni! (A fenti kép kisebb felbontású.) Érdekesség, hogy a Hold túlsó oldalán sokkal kevesebb a holdtenger, mint az innenső, Földről is látható oldalon (amik nem igazi, földire hasonló víztengerek, hanem valójában bazaltból álló hatalmas síkságok – a Holdon nincs folyékony víz).