A mai kép hétfőn készült, és a közel telehold nyugvását látjuk Rio de Janeiro-ból (Brazília). A hegyeket az égbolt átellenes pontján (a fényképezőgép mögött) a felkelő Nap vöröses fénye világítja meg.
A képet 6,5 percenként felvett képkockából állította össze a fotós, Babak Tafreshi. Megjegyzendő, hogy a képen látható tengeri madarak csak az utolsó képkockán tűntek fel, ahogy fészkeikből kirepülnek kora reggel.
A mai képen a Swift amerikai műhold által felfedezett, március 28-án kitört GRB 110328A jelű gammakitörés optikai tartományban a felfedezést követően 12 órával a HST-vel mért képe (nyíllal jelölve). A Tejútrendszeren kívül még soha nem láttak olyan gammaforrást, amelyik egynél több alkalommal mutatott volna gammakitörést.
(A Tejútrendszerben vannak folyamatos gammaforrások is.) Ez a különleges objektum azonban azonban az első kitörése után 45 perccel még egy kitörést okozva alapos fejtörést okoz – különösen azért, mert egyetlen gammakitörésről sem tudjuk igazából, hogy micsodák… Talán összeolvadó neutroncsillagok, vagy nagy mágneses terű hipernóvák vagy valami ilyesmik, de pontosan senki nem tudja…
Ezt a kettős kitörést infravörösben, röntgentartományban és rádióhullámhosszakon is észlelték. Közel négy milliárd fényévnek mérték e kitörés távolságát.
A mai képen a hozzávetőleg 14 fényév kiterjedésű, 400 fényévre lévő Rhó Ophiuchi csillag körüli ködkomplexum látszik az amerikai infravörös űrtávcső, a WISE műhold felvételén.
Nagyobbrészt hideg, molekuláris hidrogénből (H2) áll, és a környező fiatal csillagok felmelegítik a ködöt körülvevő port, ami infravörösben sugároz. A legfiatalabb csillagok a képen mindössze 300 ezer évesek. (A Nap jelenleg 4,6 milliárd éves.) A kép jobb alsó sarkában lévő vöröses köd a Szigma Scorpii csillagot veszi körül, amely annak a csillagnak a fényét veri vissza.
A naprendszerbeli nagybolygók közül a Merkúr és a Vénusz kivételével mindegyiknek van holdja; a törpebolygók közül a Plutonak is van három holdja, és több, mint 100 kisbolygónak van egy, némely esetben két holdja. A főövben keringő (1) Ceres törpebolygónak vajon van-e holdja? (Ha lenne, a tömegét is pontosabban meg lehetne mérni.) A Hubble Űrtávcsővel elvégzett és frissiben (ma) közzétett vizsgálatok szerint azonban a Ceres-nek nincsen 2 km-nél nagyobb átmérőjű holdja. (Ennél kisebbet a HST-vel nem lehet megtalálni, szóval a kisebbekről nem lehet semmit sem mondani.)
Forrás: http://arxiv.org/pdf/1104.2028
A TRACE műhold szenzációs felbontású képeket készített 2010. közepéig központi csillagunkról, a Napunkról. A Nap ilyen felbontású tanulmányozása lényeges, mert – óriási távolságul miatt – egyetlen más csillag felszínét sem láthatjuk ilyen részletességgel, mint Napunkét.
A mellékelt képen a 2000. szeptemberében volt AR 9169 jelű napfoltcsoport látszik ultraibolya fényben (a sötétebb területek a Nap felszínén: még ezek is több ezer °C hőmérsékletűek a valóságban), és a belőle kiinduló mágneses erővonalak mentén rendeződött anyagvonalak, amelyek a végüknél akár több millió fok hőmérsékletűek is lehetnek. (E magas hőmérséklet okát csak sejtik ma még. Magyar kutatók e téren jelentős eredményeket értek el.)
Ezen a címen például a TRACE műhold Napról készített nagyon szép, látványos videóit nézhetjük meg: http://trace.lmsal.com/POD/TRACEpod.html#movielist .
