Kategória-archívum: Mai kép
NGC 2736, a Ceruza-köd
A mellékelt képen az ún. Ceruza-köd, hivatalos katalógusszámán NGC 2736 látható; nevét hosszú, elnyúlt alakjáról kapta. 1835. március 1-én fedezte fel John Herschel, amikor a déli féltekére ment észlelni hosszabb időtartamra .A köd látszó mérete 30 x 7 ívperc. Valójában az NGC 2736 a Vela Szupernóva-maradvány része, és a csillagrobbanás okozta lökéshullám söpörte össze maga előtt az anyagot, ami összesűrűsödött, felforrósodott a benne lévők atomok és molekulák ütközései révén, és ennek emissziós sugárzása készteti fénylésre a ködöt.
![VCSE - Mai kép - NGC 2736, a Ceruza-köd - APOD](https://c1.staticflickr.com/9/8039/28401515016_02e8d7c02b_z.jpg)
A teljes Vela Szupernóva-maradvány kiterjedése az égen 8 fok átmérőjű területet ölel fel, és részben átfedésben van a kb. négyszer messzebbi Puppis Szupernóva-maradvánnyal. nagy kiterjedése miatt relatíve halvány, a köd egyes részei 12 magnitúdósak.
Szupernóva és cefeidák az UGC 9391 extragalaxisban – Csizmadia Szilárd
Természetesen vannak olyan galaxisok, amik az UGC-ben és az NGC-ben is szerepelnek, pl. az Androméda köd Messier 31, NGC 224 és UGC 454, LEDA 2557 és még kb. háromtucat katalógusszámon is ismert, amik egy és ugyanazon galaxist jelölnek meg. (Pl. rádióforrásként 2C 56 néven ismert az Androméda-köd.)
A Pluto légköre – Csizmadia Szilárd
Továbbra is lassan, de a várakozásoknak megfelelő lassúsággal érkeznek képek a New Horizons űrszondáról, amelyeket a tavalyi, vagyis 2015. július 14-i Pluto-megközelítés során vett fel. Az egyik legújabban megérkezett képeken a Pluto légkörére vonatkozó bizonyítékok láthatók.
![www.space.com - a Pluto légköre - Csizmadia Szilárd](https://c2.staticflickr.com/8/7509/26888686773_1c859d53ba_z.jpg)
A képet már a legszorosabb megközelítés után, hátulról vette fel az űrszonda egyik kamerája, amikor a Nap a Pluto mögött tartózkodott, vagyis az űrszonda a Pluto árnyékában repült. Így a Nap át tudott sütni a Pluto légkörén és ezt a fényképezőgépek rögzítették. A képeken világosan látható a Pluto sokrétegű légkörrendszer a (törpe)bolygó látszó szélein.
A jobb felső inzertképen pedig a Pluto alkonyati (szürkületi) zónája is látszik, amiben mintha egy pár tíz mérföld kiterjedésű felhő úszna.
![www.space.com - a Pluto légköre - Csizmadia Szilárd](https://c2.staticflickr.com/8/7321/26887126314_54a4db1b0d_z.jpg)
A Pluto légköre nitrogéndominált (akárcsak a Földé vagy a Titáné), de az egyéb összetevőkben nem hasonlít a földi légkörre, mert a nitrogén mellett nem oxigén, hanem szén-monoxid és metán fordul elő. A légkör színe a Plutón elsősorban kékes. A légkör 160 km magasságig terjed ki, ami az elmélet sikertelenségét mutatja, mert a légkörmodellek szerint ennél ötször kevésbé vastag légkör előfordulására számíthatnánk a Plutón. E modellek finomítása a bolygólégkörök működésének jobb megértéséhez feltétlen szükséges.
Gravitációs potenciálok a kozmológiában és a Planck-műhold
Aki kicsit is olvasott már kozmológiai elméletekről, az tudja, hogy százával léteznek kozmológiai elképzelések arról, hogyan keletkezett és hogyan fejlődik a Világegyetemünk, és az Ősrobbanás elmélete mellett van néhány másik jól kidolgozott teória is, ami az Ősrobbanástól független vagy ahhoz kapcsolódva, annak továbbfejlesztéseként többször előfordul kozmológiai fejtegetésekben. A puding próbája az evés – a természettudományos elméleteké meg az, hogy egyeznek-e a megfigyelésekkel vagy sem. A kozmológiai elméletek ilyetén elburjánzását elősegítette, hogy a nagyon távoli, halvány objektumokról igen nehéz képet kapni, ezért a megfigyelési anyag sokáig meglehetősen soványka volt.
A kozmológia azonban már nem az a tudomány, ami – mondjuk – negyven évvel ezelőtt volt, amikor még csak nagyon kevés mérési eredmény állt rendelkezésre, és azok is elsősorban a viszonylag közeli galaxisok és galaxishalmazok távolodási sebességére és cefeidákkal mért távolságára vonatkoztak, meg a kozmikus háttérsugárzás pár hullámhosszon mért értéke volt még elérhető. Egyre több új és változatosabb mérési eredményünk van ma már, pl. több műhold is alaposan feltérképezte a mikrohullámú háttérsugárzás szerkezetét (vagyis hogy jó felbontással az ég egyes irányaiban mennyit ingadozik ennek a sugárzásnak az erőssége). Olvasd tovább