Kategória-archívum: Mai kép

Simeis 147 = S147 = Sh2-240 szupernóvamaradvány

Feltöltve : Szerkesztette :

A mai képen az S147 (Simeis 147) jelű vagy Sh2-240 néven is ismert szupernóvamaradvány látható. Újabb keletű szokásként ezt is elnevezték, ezért Spagetti-köd néven is ismert az (amatőr)csillagászati szlengben. Látszó átmérője hatalmas, 3 fok! Ez a telehold látszó átmérőjének mintegy hatszorosa.

VCSE - Sh2-240 szupernóvamaradvány - APOD
VCSE – Sh2-240 szupernóvamaradvány – APOD

A köd méretét 150 fényévre, távolságát 3000 fényévre becsülik. Kb. 40 000 évvel ezelőtt felrobbant szupernóva hozta létre a képen is látható, kavargó csillagmaradványt. A köd közepén ott van a csillagmag maradványa, egy gyorsan forgó neutroncsillag, ami a rádiócsillagászaink számára pulzárként jelenik meg. A pulzár nagy sebességgel mozog a Galaxisban, kb. 400 km/s az érintőirányú sebessége: ez azt jelenti, hogy a szupernóvarobbanás asszimmetrikus lehetett és óriási kezdősebességet adott a pulzárnak. Azt is gyanítják a pulzár mért sajátmozgásából, hogy a közeli M36 (NGC 1960) nyilthalmazból lökődhetett ki.

Az S147-et egy 25 hüvelykes (64 cm-es) távcsővel fedezték fel 1952-ben a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumból. A Bika csillagképben látszik, így legjobban késő-ősszel/télen lehet megfigyelni. Noha egyes részeinek csúcsfényessége eléri a V=6,5 mg-t is, a köd összességében alacsony felületi fényességű, ezért rendkívül nehéz megfigyelni, bár állítólag 15 cm-es távcsővel már lehet észlelni. Lehet, a mi légköri viszonyain mellett nagyobb műszer kell.. A mellékelt képet G. Donatiello készítette Olaszországból Tim Stone amerikai kollégával együtt dolgozva, ha jól láttuk, akkor 24 óra összexpozíciós idővel, 10,6 cm-es távcsővel, FLI ML 16803 kamerával és LRGB szűrőkkel.

Sötét ködök

Feltöltve : Szerkesztette :

1950-1957 között hajtották végre a Palomar Observatory Sky Survey-t (POSS-t), vagyis a Palomar Égboltfelmérést. Ennek keretében egy nagy Schmidt-távcsővel igen jó határmagnitúdóig körbefotózták az égboltot, és így pillanatszerűen megörkítették az Univerzum akkori állapotát látható fényben. A lemezek átvizsgálása számos galaxis, galaxishalmaz, szuperhalmaz, pekuliáris galaxis; nyilthalmazok, gömbhalmazok; csillagközi felhők; különleges objektumok, pl. fehér törpék, kettősrendszerbeli neutroncsillagok, szétszakadó csillagok stb. felfedezéséhez vezetett.

Az égbolt azonban változik, bár sokszor csak lassan. Emellett a technika is fejlődik, jobb felbontást, jobb határmagnitúdót tudunk ma már elérni, mint 65 évvel ezelőtt, ezért néhány évtized után megérett az idő egy újabb POSS elkészítésére, ennek neve lett POSS-II. Ezt is a Palomar-hegyi 48 hüvelykes (122 cm-es) Schmidt-távcsővel végezték el, kb. 1000 fotólemezt vettek fel színenként (B-ben 22,5 mg-ig, R-ben 20,8 mg-ig, I-ben 19,5 magnitúdóig tudtak lemenni), többségüket 1985-1990 között. Abban a fél évtizedben erősen változott a fényszennyezés mértéke (folyamatosan nőtt). Az akkori és az 1980-as évekbeli képek összevetése további érdekes változásokra deríthet fényt. (Az első POSS-t készítő csillagászok, ha még életben vannak, leginkább már nyugdíjasok, tehát ilyen összevetésekhez több generáció munkája szükséges! Sem a régebbi technikát, sem a korábbi generációt nem szabad lenézni, óriási és nagyon hasznos, pontos megfigyelési anyagot hagytak ránk. Jelenleg a PannSTARRS projekt keretében kéthetente tervezik végigfotózni a teljes, éppen látható égboltot, tehát nem lesznek évtizedes kihagyások többet – remélhetőleg. A mai CCD a fotólemezekkel ellentétben inkább a vörös fényre érzékenyek egyébként.)

A lemezeket digitalizálták, és színes felvétellé is összerakták őket.

E színes képek közül egy példát mutat a mellékelt POSS-II kép, amelyen sötét filamentumokat lehet látni.

Ezek a sötét ködöknek is nevezett porcsomók az égen a Fiastyúk és a Kalifornia-köd között találhatók. Elnyelik a mögöttük lévő csillagok fényét, ezért vizuálisan úgy tűnik, mintha sötét lyukak lennének az égen a csillagok között. Kevésbbé sűrű ködök vagy ködrészek elvörösítik a mögöttük lévő csillagok fényét. Nagyon erősen kiexponált képen, mint amilyen ez is, azonban előtűnik, hogy a közeli forró, kékes csillagok fényét azért haloványan, de visszaverik.

Az ilyen porcsomó egyszer majd csak összeomlanak, mert gravitációsan nem stabilak, és csillagok születnek majd belőlük.

A Titán változékony tavai – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A Földön vulkanizmus útján új szigetek keletkeznek a tengerben, tavak tűnnek el a globális felmelegedés következtében, és más gyors változások is vannak a földrajzunkban. Más bolygók felszíne nagyon állandó, csak néha alakul ki egy-egy új kráter kisbolygó becsapódás következtében, esetleg eltüntetve régebbi krátereket.

A Titán változékony tava, hulláma, vagy más jelensége? Kép forrása: Cassini űrszonda


A Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínén azonban tavak vannak, a holdnak pedig erős légköre van. A Titán tavai és folyói főképp metánból és más szénhidrogénekből állnak. A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini űrszonda igen gyakran mérte fel a Titán felszínét radarjával. A mellékelt képsorozaton lehet látni, hogy valami a Titán felszínén 2013-ban megjelent (2007-ben még nem volt ott), 2014-ben még ott volt, de alakja-kinézete megváltozott; 2015-re az objektum eltűnt. Az alakzat hossza 20 km volt maximálisan. Nem világos, miféle alakzat ez: valamilyen geohidrodinamikai aktivitás, elolvadó jéghegy, vagy egy vízesés, amely amikor működött, esetleg habhullámokat keltett, vagy egy tavacska óriásit hullámzott, de most pont nincs ott vihar, amikor nem látjuk.

2017-ben megint lesz lehetőség e terület radarképeinek elkészítésére, lehet tippelni, mit látunk majd ott…

M81 és M82

Feltöltve : Szerkesztette :

Az M81 és M82 galaxisokról valószínűleg rengeteg kép készül, nehéz eldönteni, melyik a jobb, szebb, többet mutató; vagy éppenséggel melyik a tudományos megismerés szempontjából az érdekesebb, többet nyújtó. A mellékelt kép összesen 34,5 órányi összegzett expozícióból készült Celestron-11-es távcsővel (vagyis kb. 28 cm nyílású műszerrel), RGB és H-alfa szűrők alkalmazásával – a felvétel többi adata a kép aláírásában megtalálható.

VCSE - Mai kép - M81 és M82 - André van der Hoeven, Neil Fleming & Michael Van Doorn
VCSE – Mai kép – M81 és M82 – André van der Hoeven, Neil Fleming & Michael Van Doorn

A kép bal alsó sarkában látható spirálgalaxis az M81, jobbra fenn az M82 látható. Az M82-ben rengeteg, vöröses árnyalatú gázfelhőt és sötét porfelhőket lehet látni. Ez a galaxispár gravitációsan kölcsönhat, egymás megközelítése során jelentős nagyságú árapályerők lépnek fel. Az M82 hatása az M81-ben gazdag spirálkarszerkezetet eredményezett. Az M81 visszahatása az M82-re nagyon heves, röntgensugárzással kísért gázfelhő-ütközésekhez vezetett, illetve heves csillagkeletkezés zajlik most is a kísérőgalaxis árapályereje okozta hatások miatt. A számítógépes szimulációk szerint az M81 és M82 néhány milliérd éven belül egyesülni fog.

Az egész galaxispárt az ún. Integrált Fluxusköd veszi látszólag körül, amely viszont nem tartozik fizikailag az M81-82 párhoz, hanem csak véletlenül látszik abban az irányban. Az Integrált Fluxusköd valójában a mi Tejútrendszerünknek egyik diffúz gáz- és porköde. Az 1980-as években felismert integrált fluxusködökről (amely ennek a tejútrendszerbeli felhőnek és egy ködosztálynak is a neve) Bognár Tamás tollából kissé bővebben is lehet olvasni a http://vcse.hu/galaxis-es-a-csillagkozi-por/ címen.