A kép különlegessége , hogy két üstökös és egy meteor látható rajta. A kép bal alsó sarkában látható nagy és fényes csillag az Arcturus, az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb csillaga. Mellette a C/2013 US10 (Catalina) üstökös látható látható kettős csóvájával. A kép felső részén a kb. 16,8 magnitudós 19P/Borrelly üstökös látható. A kép bal szélén, középen egy ellobbanó meteor látható, amely 5:52 UT-kor lett rögzítve. Olvasd tovább →
Az APOD Mai felvételén John Nemcik felvétele látható a Lagúna-ködről. A Lagúna-köd – más néven Messier 8, NGC 6523 – egy diffúz köd a Nyilas csillagképben.
A Lagúna-ködöt Giovanni Hodierna fedezte fel 1654 előtt. Becslések szerint 4000 – 6000 fényév távolságra lehet a Földtől. A Messier 20 -tól 1,4°-al délkeletre található. Vizuálisan nem észlelhető, de a fénykép felvételeken sötét foltok figyelhetők meg, az úgynevezett Bok-globulák (csillagközi anyagból álló sötét ködök, melyekben csillagkeletkezés zajlik). Olvasd tovább →
Ez a NASA weboldalán nemrég publikált pánkromatikus (azaz olyan felvétel, amely a látható fény teljes spektrumából érkező sugárzást egyesíti magában; a pánkromatikus érzékelők felbontása jóval nagyobb, majdnem négyszerese, mint a a multispektrális érzékelőké) felvételen a Pluto Nix nevű holdja látható.
A felvételt a New Horizons űrszonda MVIC (multispektrális képalkotó rendszer) nevű kamerája rögzítette. Ez a felvétel az eddigi legjobb minőségű felvétel a Pluto harmadik legnagyobb holdjáról. A felvétel 2015. július 14-én készült, amikor az űrszonda 23 000 km távolságra volt a Nix felszínétől. A felvételen látható megvilágított terület mintegy 19 km nagyságú, míg a sötétben lévő felszín 47 km nagyságú.
Az APOD mai felvételén egy asztrotájkép látható. A felvételt Jurij Beletsky készítette a chillei Las Campanas Obszervatóriumnál. Itt található a 6,5 méter átmérőjű Magellán-teleszkóp.
A képen 5 órás időtartamot átölelő felvételsorozat megfelelő képeinek összegzésével készített kompozit felvétel látható.
A Geminidák meteorrajról részletes információkat találhatunk Pető Zsolt meteoros blogjában, a Tűzgömbök Világa weboldalon. Ha pedig az időjárás nem kedvező a vizuális észleléshez, akkor a GalileoWebcast oldalán található rádiómeteoros észleléssel érdemes ismerkedni.
A DI Cha csillagrendszerét ábrázoló kép a Hubble űrtávcső 2015. október 30-i archívumából lett kiválasztva. A kép jelen formában történő elkészítése és a DI Cha rendszert övező “ködgyűrű” felfedezése Judy Schmidt munkájának az eredménye.
A DI Cha, más néven Hen 3-593 vagy HIP 54365, egy négytagú rendszer, amely két kettős csillagot – a dupla kettőscsillagok jellegzetes tulajdonsága, hogy két csillag kering egymás körül kettőscsillagot alkotva, és a két kettős is kering egymás közös tömegközéppontja körül – tartalmaz. Az ilyen rendszereket négy rendszereknek is nevezik. A felvételen csak két csillag látható.
A DI Cha a Naprendszertől 520 fényévre található a déli féltekéről látható Kaméleon csillagképben. A DI Cha egy T Tauri típusú változó csillag, egy másik jele: NSV 5099. A fényességváltozása 10,65-10,74 magnitúdó között történik.
A T Tauri típusú változócsillagok olyan fiatal csillagok, amelyek már jól megfigyelhetők a látható tartományban is. Molekulafelhők közelében találhatók, amelyből nemrég keletkeztek, és fontos tulajdonságuk, hogy kis tömegűek. Nevüket a T Tauriról kapták, ami, mint neve is mutatja, változócsillag. Ezek a fényváltozások mind a látható, mind az ultraibolya tartományban megfigyelhetők és lehetnek periodikusak vagy véletlenszerűek. A változások bekövetkezhetnek mind a kontinuumban, mind egyes spektrumvonalakban. (Forrás: http://astro.elte.hu/)
Mivel a DI Cha egy viszonylag fiatal csillagrendszer, ezért csillagközi por veszi körül, mely annak a kozmikus porfelhőnek a maradványa, melyből a csillag megszületett. A DI Cha a Kaméleon csillagképben található csillagkeletkezési régióban található. Ennek az érdekessége, hogy nemcsak a legfiatalabb csillagok találhatók benne, hanem ezek a nemrég született “csecsemő” csillagok találhatók a legközelebb a Naprendszerhez.