A mellékelt képen a Simeis 147 jelű szupernóva-maradvány látható. Ugyancsak ismert katalógusneve: Sh2-240. A Bika (Taurus) csillagképben látszik, és közel 3 fok átmérőjű (azaz hat teleholdnyi látszó méretű a kiterjedése!). Olvasd tovább →
A mai kép az Orionban látható csillagok színét mutatja. A csillagok színét a hőmérsékletük határozza meg (a vörös színű csillagok 3000 K körüliek, a Nap megközelítőleg 6000 K-es a kékesek 30 ezer K-esek).
A mai képen a fényképezőgép élességét fokozatosan elállították (35 különböző kép készült különböző életlen, majd éles, majd ismét egyre életlenebb beállítással), ezért a csillagok nyoma egy érdekes, csokornyakkendő alakot vett fel. A kép bal felső részén a vöröses Betelgeuse nyoma, jobbra lent a kékes Rigelé. Az Orion-köd rózsaszínes. Középtájékon, a jobb szélen egy nagyon vörös hideg száncsillag: a W Orionis nyoma.
A mai kép a (az APOD-ról) “Hanny objektuma”. Ez egy hatalmas, Tejútrendszer-méretű, zöldes fényben világító felhő az IC 2497 spirálgalaxis közelében.
A felhőben csillag ismeretünk szerint nincs, zöldes színét pedig a benne lévő ionizált (tehát magas hőmérsékletű) oxigén adja. A felvételt a HST készítette. Olvasd tovább →
Az APOD mai nyitóképe egy irizáló felhő felvétele. A kép Észak-Kanadában készült, de a Föld bármely pontjáról látható néha-néha ilyen.
Az irizáló felhő különböző színekben jelenik meg. Az ilyen felhő közel egyforma méretű, apró cseppecskékből áll. Amikor a Nap megfelelő szögből süt rájuk, és a Napot felhők rejtik el, akkor ezek a felhők szétszórják a Nap fényét, a fényt a szivárvány színeire bontva. Gyakran zöldes, rózsaszínes, gyöngyházfényben játszódó jelenségről van szó. Az irizáló felhők a légköroptikai jelenségek egyik fajtája.