Az APOD felvételén egy művészi animáció látható, amely bemutatja egy csillag és egy fekete lyuk találkozását a jelenlegi asztrofizikai ismereteinkre alapozva.

Amikor egy csillag túl közel közel kerül egy fekete lyukhoz, az intenzív árapályerők darabjaira szedik szét a csillagot. Ennek során az árapályerők a csillagközi törmelék egy részét kifelé repítik, míg a maradék anyag belezuhan a fekete lyukba.  Ez a jelenség okozza a különböző röntgenkitöréseket, amelyek akár több évig is eltarthatnak. A NASA Chandra röntgenűrtávcsővével gyűjtött adatok alapján, egy kirakós játék darabkáinak összerakásához hasonlóan a kis részletekből felépítve rekonstruálták a jelenséget. A művészi animáción az ASASSN-14li, látható, amely PGC 043234 galaxisban található.  A PGC 043234 galaxis kb. 290 millió fényévre található Naprendszerünktől. A jelenséget a teljes égboltra kiterjedő automata szupernóva kereső projekt (ASAS-SN)  során fedeztek fel 2014. novemberében.  A kutatók remélik, hogy a további felfedezések során nyert adatok és a ASASSN-14li megfigyelésével nyert adatok segítségével modellezni tudják a fekete lyukak hatásait a környezetükre.

Az árapályerők miközben szétszakítják a csillagot, a csillagot alkotó anyagot szálak formájában átszippantják. A legvégén ezek a gáznemű anyagból álló szálak beleolvadnak a fekete lyuk körül kialakult anyagkorongba, miközben nagy mennyiségű röntgen sugárzást bocsájtanak ki.

Az eredeti videó elérhető és letölthető : http://svs.gsfc.nasa.gov/goto?12005

További részletek olvashatók a NASA weboldalán.

Az APOD felvételén egy montázs látható a Pluto holdjairól.

VCSE - Mai kép - Pluto holdjai
VCSE – Mai kép – Pluto holdjai

A képen a Charon és a négy kisebb hold látható. A felvétel a New Horizons űrszonda LORI (Long Range Reconnaissance Imager) kamerájával készültek.
A kép alján a legnagyobb hold, a Charon látható, átmérője 1212 kilométer.  A többi hold alakja megnyúlt. A kutatók úgy vélik, hogy ez a jellegzetes formája a Kuiper-övben található kisebb objektumoknak. A Nix és a Hydra hasonló nagyságúak, megközelítőleg 40 kilométer a hosszabbik tengelyük mentén a méretük. A Kerberos és Styx már sokkal kisebbek, ugyancsak körülbelül egyforma nagyok, 10-12 km nagyságúak.

Az APOD mai felvételén  R.Colombari képe látható a Messier 17 -ről.

VCSE - Mai kép - Messier 17
VCSE – Mai kép – Messier 17

A Nyilas (Sagittarius) csillagkép egyik legszebb emissziós gázköde és nyílthalmaza a Messier 17  (M17 vagy NGC 6618,  további elnevezései: Omega-köd, Patkó-köd, Hattyú-köd).
A ködöt 1745-46-ban fedezte fel Philippe Loys de Chéseaux,  de mivel felfedezését nem publikálta széles körben, emiatt kevesen tudtak csak a felfedezéséről. Ez okozhatta, hogy Charles Messier “újra megtalálta”, majd 1764. június 3-án katalogizálta a ködöt.

Az M17 a VCSE-s észlelőhétvégék, nyári táborok kedvenc célpontja tavasszal-nyáron. Nagy távcsőben, mély-ég szűrővel feltűnő, nagy, fényes, és alakján túl részleteket is látni benne 25 cm-es műszerrel. Ennél jóval kisebb távcsővel is észrevehető már.

Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén Carlos Fairbairnt fényképe látható. A felvétel Braziliában (Itatiai nemzeti park) készült.

VCSE - Mai kép - Dél keresztje - Carlos Fairbairnt
VCSE – Mai kép – Dél keresztje – Carlos Fairbairnt

A Dél Keresztje (latin: Crux) az égbolt legkisebb, de egyik leghíresebbnek tekinthető  csillagképe.  A csillagkép jelentős szerepet tölt be a déli féltekén található országok kultúrájában és legendájában. Ez a hatás annyira erőteljes, hogy több ország, város, szervezet zászlajában is megtalálható a csillagkép szimbóluma (a teljesség igénye nélkül pár zászló, amelyen a csillagkép, mint szimbólum megtalálható: Ausztrália, Brazília, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és Szamoa, valamint Ausztrália Victoria államának, Ausztrália Fővárosi Területének, Északi Területének, Chile Magellán Régiójának és az USA 1. Tengerészgyalogos Hadosztályának a zászlaja).
A csillagkép másik jelentősége a navigációban, a déli irány megállapításában volt (a csillagkép hosszabbik tengelye a déli pólus irányába mutat). Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén egy animáció látható, amely egy kettős fekete lyuk egymásra, és a mögöttük látszó csillagmező látványára gyakorolt hatását mutatja be.

 

 

Két, egymás körül keringő fekete lyuk kölcsönhatásának kiszámítása igen érdekes és sok kihívást tartalmazó fizikai-matematikai feladat. A fenti animáció ugyanazon kettősrendszerbem lévő két fekete lyuk utolsó három keringését mutatja. A fekete lyukak tömeg aránya 1:3 . A két fekete lyuk egyesülésének részletes leírását itt lehet megtekinteni : Taylor et. Olvasd tovább