A VEGA 107-ik számában írtunk a gravitációs fényelhajlás jelenségéről (nem keverendő össze az optikai fényelhajlással v. más nevén diffrakcióval) és az Einstein-gyűrűkről. Ez az írás a VCSE-honlapon is megjelent rövidebben: http://vcse.hu/einstein-gyuruk-csizmadia-szilard/.
A Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day, APOD) ma egy, a Hubble Űrtávcső által készített ESA/Hubble felvétel. A kép közepétől kissé lejjebb, egy spirális galaxistól felfelé és balra egy furcsa képződmény látható: egy középen lévő halványabb galaxismagféleség, amit egy halovány gyűrű vesz körbe, és a gyűrűn, egymástól pontosan 90°-kra négy egyforma fényes csillag látható.
Valójában ezek nem csillagok. Színképük elemzése elárulta, hogy egy és ugyanazon távoli kvazárnak a négyszeres képe. A kvazár neve: HE0435-1223.
Egy közelebbi galaxis helyezkedik el köztünk és a távoli kvazár között. A galaxis elhajlítja a kvazár képét, és az négyszeresen is leképződik felénk. Azért nem keletkezik Einstein-gyűrű, hanem helyette négy kép, mert itt a lencsét alkotó galaxis nem tekinthető pontszerű objektumnak, hanem elnyúlt alakú és tömegeloszlású, valamint a kvazár sem a galaxis centruma mögött látszik, hanem attól eltolódva valamerre. A fénysugarak pályáját felrajzolva kapjuk meg a négyszeres képet.
Mivel a négy kvazárkép mindegyike kissé más távolságban és úton halad el a galaxistól, nem ugyanazt az úthosszat teszik meg hozzánk: egyik rövidebb, másik hosszabb úton ér el minket. A kvazárok gyakran mutatnak fényességváltozásokat: hirtelen kifényesednek és utána elhalványodnak. Ez a kvazárban egy és ugyanazon időben történik, de mi a négy képen különböző időpontokban látjuk, mert a fénynek különböző időtartamokra van szüksége ahhoz, hogy a különböző úthosszakat befussa.
A mért időkülönbségekből ki lehet számítani ezeket az úthosszakat, és mivel óriási távolságokról és távolságkülönbségekről van szó, már számít, hogy időközben mennyit is tágult az Univerzum, miközben a kvazár fénye ideért hozzánk a négy különböző útvonalon? Ezért a tágulás ütemének becslésére igen jól felhasználhatók az ilyen többszörös képet adó kvazárok. Öt ilyen többszörös képet adó kvazár-galaxis párból már 3,5%-knál pontosabban lehet mérni a Hubble-állandó értékét, egyben a gyorsulva táguló Univerzumra vonatkozó Lambda paramétert is pontosan meg lehet velük határozni (https://arxiv.org/pdf/1607.00017.pdf).
Mintegy tucatnyi ilyen gravitációs lencsehatás által létrejött többszörös kvazár- vagy galaxishalmazképet ismerünk. Van, ahol csak kettő vagy három, másutt négy vagy hat kép is keletkezik.
A fényképen a -4,8 magnitúdós, 27,8% fázisú (calsky.com adatai alapján) Vénusz látható. A végleges kép 2500 képkocka feldolgozásával készült. A felvétel további adatai a képen láthatóak. A felvétel készítésekor a csillagda melletti focipálya fényvetői derengésbe vonták az égbolt alsó közel negyed részét. A köd is kezdett leszállni. Párás derengésbe kezdett burkolózni a város. A kupola belseje csillogott a kicsapódott párától.
Döbbenetes felfedezni, hogy a szabad szemmel igen fényes “csillagnak” látszó Vénusz a felvételen egy vékonyodó “kifli” csupán.
Február 3-án a Göcsejben található falu, Kustánszeg művelődési házában tartottam előadást „Magyar nevek az égbolton” címmel. A híres magyarokról vagy földrajzi nevekről elnevezett, vagy magyar vonatkozású, de nem személyhez köthető égitestek (üstökösök és kisbolygók), merkúri, vénuszi, marsi és holdi helyek kerültek bemutatásra. Említést tettem a zalai vonatkozású objektumokról, mint az Izsák-kráter és az Izsák-kisbolygó, valamint az Öveges-kisbolygó névadásának sztorijáról, de a Bak Mars-kráterről is. Természetesen téma volt két magyar nevű üstökös is. A közönségnek szerencséje volt, mert az égbolt lehetővé tette a Vénusz, a Mars és a Hold távcsöves megfigyelését is. Erre a TIT 100/1000-es refraktorát használtam. A műszer kiválasztásában jelentősége volt annak is, hogy gyorsabban üzembe helyezhető, mint a 127/1500-es MC reflektor. Erre a helyszínre az elmúlt 5 évben évente meghívtak, volt időszak, hogy kétszer is. A polgármester asszony mozgatja a kulturális eseményeket, de arra is volt hatalma, hogy ha rövid időre is, de derült eget varázsoljon.
Szombaton olyan helyen jártam, ahol eddig még nem tartottam előadást, azaz Vas és Zala határán, Vaspörben.
Itt a planetáriumi jellegű előadást ajánlottam a közönségnek. A hallgatóság soraiban az általános iskolások, középiskolások és korosabb felnőttek egyaránt jelen voltak. Kicsi a világ, többen bukkantak fel olyanok, akik hallottak már tőlem csillagászatot más helyszínen is.
A Stellárium planetáriumprogram segítségével bemutattam az égi mozgásokat, csillaghalmazokat, ködöket, galaxisokat és a kisebb távcsővel is bemutatható bolygókat.
Nehéz volt lezárni a rendezvényt, mert a közönség nagyon érdeklődő volt. Végül is több, mint két óra elteltével a távcső felállítása nélkül – mert borult volt – búcsúztam el a helyiektől.
A meglepetést igazából az okozta, hogy tiszteletdíjat is felajánlottak és a számlázott összeget megtoldották 5000 Ft „borravaló”-val. Természetesen tartottam már pénzért előadást, de a borravaló meglepetés volt.
(Lehetséges, hogy túl olcsón adtam magamat…?)
Másnap egy e-mailen küldött kérdésre is válaszoltam, így vált teljessé a találkozó.
Mindkét helyszínen beszéltem a Vega Csillagászati Egyesület tevékenységéről és a belépés lehetőségéről is.
Elsősorban azért tettem közzé élményemet, mert abban bízom, hogy más egyesületi tagok is kedvet kapnak arra, hogy megosszák csillagászati élményeiket másokkal is.
Szerintem minden amatőrcsillagásznak az egyik legelső – vagy a legelső – felejthetetlen élményét a Jupiter és holdjainak megtekintése jelenti. Én is így voltam ezzel, de ezt a látványt szerettem volna megörökíteni.
Az egész kezdődött a felkészüléssel: a téma irodalmának áttekintése, tanulás, a szükséges mérőrendszer és a kamera meghatározásával.
Kézenfekvő volt az akkor már meglévő rendszeremet használni. Ez a következőkből állt:
– a Skywatcher cég 200/1000-es Newton-tubusa,
– Skywatcher HEQ5 mechanika synscan vezérléssel.
A továbbiakban a kamera kérdéséről szólok. Először beszereztem egy Orion “eyepiece” kamerát, ami nagyon jó volt holdazni és a Napot “fotózni”, de mint kiderült, az érzékenysége kevés a bolygózáshoz. De mégis megfelelő volt ahhoz, hogy elsajátítsam a képrögzítés és feldolgozás technikáját. A következő lépés az volt, hogy beszereztem egy ASI 120 MC színes bolygózásra alkalmas kamerát.
Utólag végiggondolva, a monokróm kamerát kellett volna választanom szűrőváltókkal.
Sajnos a színes kamerák igen érzékenyek a légkör nyugodtságára. Most már lehet ugyan kapni ADC-t, de ez jelentősen megnöveli a költségeket. (Szerkesztői megjegyzés: az ADC az Atmospheric Dispersion Corrector rövidítése.)
A kamera beszerzését követően a rendszer összeállt. Kezdődhetett a kaland.
Mint később kiderült, nem is olyan egyszerű a Jupitert fotózni. Amit addig tanultam a Hold és a Nap fotózásakor, az most semmit nem ért… Mivel a Jupiternek gyors a tengely körüli forgása, a részletek a felvételeken könnyen össze tudnak mosódni. Nekem a legjobb eredményeket a két perces videók adták. Ezeknek a videóknak a mérete megközelítette a 10GB-ot. (Szerkesztői megjegyzés: a képrögzítéshez használt ASI 120MC kamera a maximális 1280×960 felbontás esetén 35 képkockát tud másodpercenként rögzíteni, ami két perces videó esetén 4200 képkockát jelent. Mivel 12 bites a kamera, ezért egy képkocka 14 745 600 bitnyi információt jelent. B. T.)
Az így kapott videófelvételeket dolgozzuk fel különböző szoftverekkel, hogy a végeredmény a legvégső kép legyen, ami tartalmaz minden olyan információt, amit ez alatt a két perc alatt sikerült rögzíteni, és a képfeldolgozás során sikerült előhozni.
Mivel a Jupiter mérete a kamera szenzorához képest kicsi, ezért Barlow-lencsét kell használni, hogy a távcső által a Jupiterről alkotott kép a kamera szenzorát a lehető legjobban kitöltse. A Barlow-lencse megnyújtja a távcső fókuszát, így a kép mérete megnő. Ezzel nemcsak kitölti a kamera érzékelőfelületét, de több pixelre (képelempontra) esik a Jupiter képe, így a felbontás is megnő: kisebb részletek is észlelhetők a Jupiteren. Minden optikai elemnek, de legfőképpen a Barlow-nak a minősége igen lényeges szempont. NAGYON FONTOS: CSAK JÓ MINŐSÉGŰ BARLOW-T használj!!! A Barlow-lencse legkisebb optikai hibája is tönkreteszi a képet.
Szerintem a fenti két kép közti különbség azonnal láthatóvá teszi az egyik és a másik Barlow-lencse közti különbséget…
Magáról a Jupiterről:
Fizikai tulajdonságai:
Egyenlítői sugara: 71 492 km (a Földének 11,209-szerese)
Pólusoknál a sugara : 66 854,5 km (a Földének 10,517-szerese)
Sziderikus forgási ideje: 0,413 538 nap ( 9 óra 55 perc 29,685 másodperc)
Forgási sebessége: 45 300 km/h az egyenlítőnél
Felszíni átlaghőmérséklete: -121 °C
A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, egyben Naprendszerünk legnagyobb bolygója. A tömege két és félszerese a Naprendszer összes többi bolygója együttes tömegének. Maximális fényessége a Földről nézve -2,94 mag, ezzel átlagosan a harmadik legfényesebb égitest az égbolton a Hold és a Vénusz után (a Napot nem számítva, ami éjszaka úgysem látható).
Gyors forgása miatt alakja forgási ellipszoid (lapított gömb). A külső atmoszférája láthatóan számos sávra oszlik a különböző szélességi körökön. Kiemelkedő látványossága a Nagy Vörös Folt, egy óriási vihar, amit már a 17. században is megfigyeltek. A Nagy Vörös Folt első tudományos igényű megfigyelését 1831-ben Heinrich Schwabe végezte el. A Jupiternek több mint 60 holdja van. A leglátványosabb négy a Galilei-holdak.
Minden kedves amatőrcsillagász barátomnak ajánlom ezt a bolygót megfigyelésre.
A képek Sharpcap programmal lettek rögzítve. A feldolgozáshoz AS2 és Registax programot használtam.