Szerzők archívuma: Ágoston Zsolt

A Markarjan-lánc fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

2019. április 27-e 23:00 és április 28-a 01:30 KöZEI között, a VCSE tavaszi észlelőhétvégéjén, Dobronhegyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek a Markarjan-láncról. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült,  42x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Markarjan lánc - Ágoston Zsolt - Markarian chain
VCSE – Markarjan-lánc – Ágoston Zsolt

 

VCSE - Markarjan lánc - Ágoston Zsolt - Markarian chain
VCSE – Markarjan-lánc – Ágoston Zsolt

Már régóta szerettem volna megörökíteni a tavaszi égbolt egyik legszebb galaxiscsoportját, a dobronhegyi észlelőhétvégén végre lehetőségem is adódott rá. A felvételek megkezdése után két és fél órával felhők érkeztek, ezért csak 42 expozíciót tudtam készíteni.

A felvételen 13 nagyobb galaxis figyelhető meg láncot formálva, legnagyobbak közöttük az elliptikus, sárgás színű M86 és M84. Az NGC 4435 galaxis a láncolat közepén gravitációja miatt megbolygatta az NGC 4438 csillagvárost, melynek jellegzetes “fülei” figyelhetők meg.

A Markarjan-lánc a Virgo szuperhalmaz része. Az 1960-as években Benjamin Markarjan (akinek a vezetéknevét ebben a formában írjuk át magyarra, angolul pedig Markarian formában) figyelte meg, hogy a galaxisláncolatnak egyirányú a sajátmozgása, a Virgo-halmazon belül is külön csoport. Távolsága a Földtől: 52 millió fényév. A felvételen bejelöltem a fényesebb galaxisokat, a legtávolabbi, melynek távolságáról találtam információt, a 19 magnitúdós IC 3382. Távolsága a Földtől 107 megaparszek, ami 349 millió fényévnek felel meg.

VCSE - Benjamin Markarjan egy, az Egyesült Államokban kiadott bélyegen. Figyeljük meg a latin betűk mellett az örménybetűs írásmódot is. Forrás: wikipedia
VCSE – Benjamin Markarjan egy, az Egyesült Államokban kiadott bélyegen. Figyeljük meg a latin betűk mellett az örménybetűs írásmódot is. Forrás: wikipedia

 

Benjamin Markarjan (1913-1985) örmény származású szovjet csillagász volt. Nevét részben az általa összeállított galaxiskatalógus tette ismertté (1963-tól gyakorlatilag haláláig folytatta a munkát, 1500 galaxis szerepel munkáiban, a katalógus utolsó része 1981-ben jelent meg), és e katalógus nyomán nevezték el a csillagvárosok egyik csoportját Markarjan-galaxisoknak. Ezek erősen kékes színű galaxisok, színképükben emissziós vonalakkal, és nem-termális eredetű sugárzással. Többnyire aktív galaxismagokat tartalmazó objektumok kerültek be válogatásába.

A Markarjan-láncot az 1960-as években tanulmányozta, és felfedezte, hogy a láncban előforduló számos galaxis egy irányba mozog, közel azonos sebességgel a térben. Így fizikailag ténylegesen összetartozó galaxisokról van szó, amelyek között a csoportot a gravitációs vonzóerő teremti meg. Hét galaxis tartozik fizikailag össze, a többi csak véletlenül látszik abban az irányban.

2019. májusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

A következőkben májusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap májusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:15 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold május 5-én, első negyed május 12-én, telihold május 18-án, utolsó negyed május 26-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Az M100 galaxisban szupernóva-robbanás észlelhető. Információk pl. ezen a linken. Jelölése: SN 2019ehk.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):
05.06. 14:00 A májusi Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=40).
05.06. 18:59 A 4%-os fázisú Hold súrolva fedi a 4 magnitúdós 68 Taurit, a Hyadokon történő áthaladás során.
05.07. 18:41 A Mars 5°-ra a 9%-os Holdtól.
05.10. 21:49 A Ganymedes fogyatkozásának kezdete (vége: 00:07 UT).
05.13. 21:53 A 71%-os fázisú Hold földközelben.
05.16. 22:47 A Mars eléri legnagyobb deklinációját: +24°.
05.21. 02:21 A Jupiter 5°-ra a 95%-os Holdtól.
05.21. 12:13 A Merkúr felső együttállásban a Nappal.
05.23. 02:18 A Szaturnusz 2,4°-ra a 82%-os fázisú Holdtól.

A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. A hónap nagy részében kedvezőtlen a megfigyelhetősége, a hónap végére viszont megjelenik a nyugati ég alján.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti látóhatáron, de megfigyelhetősége kedvezőtlen.

A Mars előretartó mozgást végez, az esti órákban látható a nyugati égen, késő éjszaka nyugszik.

A Jupiter késő este kel, az éjszaka nagyobb részében a déli égen megfigyelhető.

A Szaturnusz éjfél körül kel, a déli égen alacsonyan megfigyelhető.

Az Uránusz a Kos csillagképben jár, a hónap végétől újra kereshető hajnaltól déli irányban.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, hajnalban kel. A hajnali szürkületben már kereshető a délkeleti látóhatár közelében.

Olvasd tovább →

2019. áprilisi észlelésajánló – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap áprilisban 05:40 (NYISZ) körül kel, 19:50 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold április 5-én, első negyed április 12-én, telihold április 19-én, utolsó negyed április 27-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

04.01. 00:13: A Hold földtávolban 405 575,1 km-re, látszó átmérője 29,5′
04.06. 17:39 33 órás holdsarló 7° magasan
04.09. 20: A Hold az Aldebaran közelében
04.10. A Merkúr naptávolban
04.10: A Jupiter hátráló mozgásba kezd
04.11. A Merkúr legnagyobb nyugati kitérésben, 28°-ra a Naptól
04.14. 19:37 A Hold mögé belép a 8 Leonis (6 magnitúdó, 72%-os holdfázis)
04.16. 22:06: A Hold földközelben 364 207,1 km-re, látszó átmérője 32,8′
04.18: A Vénusz naptávolban
04.19. A Nap a Halakból átlép a Kos csillagképbe
04. 21. Húsvétvasárnap
04.22. Az Uránusz együttállásban a Nappal
04.23. 00:00 A Lyridák meteorraj maximuma (ZHR=18)
04.23. 03:06 A Jupiter 5°-ra a 84%-os Holdtól
04.25. 03:02 A Szaturnusz 6°-ra a 67%-os Holdtól
04.27. 23:13 Az Io fogyatkozásának kezdete
04.28. 02:24 Az Europa fogyatkozásának kezdete
04.28. 18:17: A Hold földtávolban 404 580,0 km-re, látszó átmérője 29,5′
04.30. A Szaturnusz hátráló mozgásba kezd

Az (1) Ceres törpebolygó áprilisban 8,1 mag-ról 7,6 mag-ra fényesedik fel. A hó elején éjfélkor kel és hajnalban nyugszik, a hó végén már este 10 körül felkel és hajnali fél három felé delel. Júniusban lesz szembenállásban a Nappal, akkorra eléri a 7,0 mg-s fényességet is.

A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. Április 11-én legnagyobb nyugati elongációban, de csak 45 perccel kel a Nap előtt, így gyakorlatilag megfigyelhetetlen a hó folyamán.

A Vénusz a hó közepén Zalaegerszegről nézve 5:11-kor kel és 16:45-kor nyugszik, ezért megfigyelhetetlen. Egyre korábban kel. A hó végén  már 4:51-kor kel, és a hajnali égbolton, keleten, alacsonyan elkezd feltűnni a látóhatár felett.

A Mars Zalaegerszegről nézve 8 órakor kel, a hó közepén 23:43-kor nyugszik. Így az esti nyugati égbolton, 1,6 mg-s vörös objektumként még megfigyelhető a Bikában. 16-án 7 fokra az Aldebarantól. Szép asztrotájképek készíthetők a Marssal, a Hyadokkal és a Plejádokkal.

A Jupiter -2,5 mg-s, a Hold és a Vénusz után az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb égitestje. Éjfél után kel a hó közepén (00:38-kor) Zalaegerszegről nézve, az éjszaka második felében jól látszik a Kígyótartóban.

A Szaturnusz 0,4 mg-s, hajnali 2:20 körül kel Zalaegerszegről nézve, és a Nyilas keleti oldalán látszik.

Az Uránusz a Kosban jár, túl közel a Naphoz, nem megfigyelhető.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, hajnali 5 körül kel, nem megfigyelhető.

 

Olvasd tovább →

2019. márciusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

A következőkben márciusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap márciusban  06:00 (KözEI) körül kel, 17:50 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold március 6-án, első negyed március 14-én, telihold március 21-én, utolsó negyed március 28-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Jupiter, a Szaturnusz és a Vénusz napkeltekor keleten, a Mars, az Uránusz kora estétől délnyugati irányban figyelhető meg. A hónap elején a Merkúr koraeste nyugaton látható.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = KözEI – 1 óra):
03.03. 04:49  A Vénusz 4°-kal a 10%-os fázisú Holdtól.
03.07. 01:00 A Neptunusz együttállásban a Nappal.
03.13. 17:29 A Hold mögé belép a 97 Tauri. Kilépés: 18:37 UT-kor.
03.15. 03:57 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal.
03.20. 00:52 Az Io fogyatkozásának kezdete, 02:32 az Europa fogyatkozásának vége.
03.20. 21:58 Tavaszi napéjegyenlőség.
03.27. 02:43 Az Europa fogyatkozásának kezdete, 02:45 az Io fogyatkozásának kezdete.

A Hold földtávolban: március 4. 12:27  KözEI, 406 387 km-re a Földtől, látszó átmérője 29,4′.
A Hold földközelben: március 19. 20:45 KözEI, 359 378 km-re a Földtől, látszó átmérője 33,3′.

Olvasd tovább →

A Rozetta-köd és az NGC 2244 halmaz fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

2019. február 4-én és 6-án 20:30 és 23:59 KöZEI között, Zalaegerszeg kertvárosi részén készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 2244 nyílthalmazról és az azt körülvevő Rozetta-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült,  100x90s szűrő nélküli és 32X240s UHC szűrővel exponált objektum (light), 40 sötét (dark), 40 mezősimító (flat), 40 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvétel feldolgozásakor a szűrő nélküli felvételsor színeit az UHC szűrős képsorozat fényintenzitásával kombináltam, Schmall Rafael ötlete alapján.

VCSE - NGC 2244 és Rozetta-köd - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2244 és Rozetta-köd – Ágoston Zsolt

Az NGC 2244 nyílthalmaz 6-8 fényesebb, téglalap alakba rendeződő és néhány kisebb csillagból áll, melyet a Rozetta-köd középen lyukas, szabálytalan “fánk” alakban vesz körül.  A nagy kiterjedésű emissziós ködöt  fodrozódások, továbbá a látható fényt kitakaró porködök teszik látványosabbá. A ködösség több NGC számot kapott: NGC 2237, 2238, 2239 és NGC 2246. A különböző számok a köd különböző részeit jelölik, a régi vizuális észlelések során ugyanis csak a köd fényesebb részeit látták meg, az őket összekötő halványabb részeket nem: így különállóknak gondolták. A főleg hidrogénből és oxigénből álló emissziós köd anyagából keletkezett az NGC 2244 halmaz számos más csillaggal együtt, ezek sugárzása ionizálja a ködösséget.

5000 fényévre található a Földtől, átmérője 130 fényév. Tízezer naptömegű, A nyilthalmazt John Flamsteed fedezte fel 1690-ben. William Herschel is megfigyelte a halmazt 1784-ben. Az NGC 2237-2238-2244 néven ismert ködrészeket John Herschel fedezte fel először. A 2237 a köd északnyugati része, a 2238 a déli, a 2246 pedig az északkeleti. Az NGC 2239 pedig azonos az NGC 2244-gyel, de J. Herschel pozíciómeghatározási hibát követett el, így sokáig az NGC 2239-et egy nemlétező halmazra használták megnevezésként. 1864-ben Albert Marth német csillagász részletesebben is megfigyelte a komplexumot. 1871-ben Lewis A. Swift észlelte a ködösség nagyobb, nyugati részét. Szokás őt megadni sok helyen – pl. a wikipédián is – felfedezőként. Ez, mint látjuk, kissé sommás összefoglalása egy bonyolult történetnek. Hogy fokozzuk: Swift munkáját nem ismerte E. E. Barnard, és 1884-ben ő is tanulmányozta a köd nyugati oldalát. Csak az 1890-es években realizálták, hogy itt egyetlen összefüggő ködról van szó. (A dőlt betűvel szedett részeket a szerkesztő, Csizmadia Szilárd adta hozzá.)

A köd  jelenleg is csillagkeletkezési régió, valószínűleg az évmilliók alatt az anyagából születő új csillagok az NGC 2244 nyílthalmazt fogják tovább bővíteni. Keskeny sávú felvételeken jól látható, hogy a halmaz korábban keletkezett, nagytömegű csillagai keltette szupernóva-robbanások által szétszórt oxigén nagy mennyiségben van jelen, így a távoli jövőben esetleg kialakuló élethez adottak a legszükségesebb alkotóelemek.