A fenti képen a 2020. június 21-i gyűrűs napfogyatkozás látható, ahogyan az a Nemzetközi Űrállomásról látszódott (International Space Station, ISS; a nap csillagászati képe volt 2020. június 27-én). A napfogyatkozásoknak ez a fajtája akkor jön létre, amikor a Hold úgy kerül a Nap és a Föld közé, hogy a Hold a Föld körüli pályájának tőlünk távolabbi szegletében jár, így valamivel kisebbnek látszódik, mint amikor közelebb van hozzánk. Olvasd tovább
Kategória-archívum: Cikkek – ismeretterjesztő
Hatalmas hidrogénívet fedeztek fel a Nagygöncölben – A legnagyobb látszó méretű szupernóvamaradványt fedezték fel valószínűleg – Csizmadia Szilárd
A most felfedezett hatalmas, 30 fok (!) hosszúságú, főleg hidrogéngázból álló ívdarab – egy körív egy része – feltehetőleg egy mintegy százezer éve robbant szupernóva maradványa.
Ultraibolya és keskenysávú hidrogénszűrőkkel sikerült ezt az új mélyég-objektumot felfedezni. Mivel nagyon ritka és vékony alakzat, az égbolt feltehetően legnagyobb szupernóva-maradványa eddig észrevétlen maradt. Olvasd tovább
Messier 61 és SN 2020jfo egy év eltéréssel – Fridrich János Mihály
Mindkét itt bemutatott kép a Ság-hegyről készült 200/1000-es Newton távcsővel, ami EQ-5-ös (GoTo) mechanikán volt fenn. A fényképezőgép egy átalakított Canon EOS4000Da volt, a vezetéshez Lacerta MGent alkalmaztam. A kómakorrektor a SkyWatcher F5/6-os típusa volt. A képfeldolgozáshoz Deep Sky Stackert és Photoshopot használtam.
A bal oldali kép 2019. március 25-én készült, 25 db 60 másodperces (ISO 6400) kép összeadásával. A jobb oldali képen felfedezhető az SN 2020jfo jelű szupernóva. A jobb oldali 2020. május 18-án és 22-én készült összesen 43 darab 120 másodperces kép összeadásával (ISO 3200).
Így megörökítettem én is az egy év alatt bekövetkezett változást az M61-es jelű galaxis képében. Bár a halvány szupernóva nem könnyű célpont, inspirált, hogy tavaly egy rövidebb próbám alkalmával rendelkeztem már saját fotóval. Így örömmel tölt el, hogy az összehasonlítást saját képekből tehetem. A technikám és tudásom a két kép között eltelt kb. egy év alatt fejlődött, de nemcsak ezért, hanem ennek a szupernóvának a megjelenése okozta szembetűnő változás miatt is érdemes megmutatni a képpárt.
A szerk. kiegészítése: Az SN 2020jfo szupernóvát 2020. május 6-án fedezte fel a Zwicky Transient Facilty felmérés. Ez a felmérés a Palomar-hegyi 48 hüvelykes (122 cm-es) nyílású Schmidt-távcsövet használja. A szupernóva típusa IIP. Ez azt jelenti, hogy egy csillag magja robbant fel, a szupernóva színképében a hidrogén Balmer-vonalai látszanak, de a IIL típusú szupernóvákhoz képest a robbanás után a fényesség csökkenése megáll egy ideig (platót mutat, innen a P betű az alosztályban), majd ennek végeztével tovább csökken a fényessége.
Mai kép: a Centaurus A közepe (Cs. Sz.)
A Centaurus A (röv.: Cen A) rádióforrás azonos az NGC 5128 extragalaxissal. A Kentaur (Centaurus) csillagképben látszik, -43°1′-es deklináción (2000-es epochára). Ez azt jelenti, hogy Zalaegerszegről nézve mindössze kilenc ívperc magasságban delel ez a remek látványt nyújtó, 6,8 magnitúdós, nagy galaxis. Érdemes Dél-Európa legdélebbi részeire vagy a Kanári-szigetekre (esetleg még délebbre) utazni jó ég alá, és ez a galaxis már binokulárokban is nagyszerű látványt fog nyújtani.
Két új meteorraj – Csizmadia Szilárd
Az IAU ET 4776 (2020. május 21.) közölte, hogy a déli féltekén két új meteorrajt fedeztek fel: a Gamma Piscis Austrinidákat, és a Szigma Phoenicidákat. Mindkettőről azt gyanítja a felfedező, P. Jenniskens, hogy hosszú periódusú üstökösökből származnak. A felfedezéshez 2020. május 15-17-i CAMS Namíbia meteorradar-adatokat használtak fel.
Mindkét raj radiánskoordinátái és pályaelemei 2000.0-s epochára vonatkoznak.
A Gamma Piscis Austrinidák radiánsának pozíciója: RA = 341,9 ± 0.8 fok, D = -31,0 ± 0,4 fok. Ennek alapján Magyarországról delelése idején a radiáns a horizont fölé jön 11-12 foknyira, vagyis nem nagyon. Ebből következőleg nagyon kicsi, de nem nulla az esély, hogy ilyen meteorokat észleljünk hazánkból. A rajtagok nagyon gyorsak, geocentrikus sebességük 67 ± 0,9 km/s. Tizenöt rajmeteor légkörbeli és naprendszerbeli pályáját lehetett meghatározni, ez alapján a rajtagok közepes (átlagos) pályaelemei:
Fél nagytengely: a = 18 CSE
Napközelpont: q = 0,986 ± 0,005 CSE
Excentricitás: e = 0,946 ± 0,074
Inklináció: i = 143,6 ± 0,8 fok (vagyis retrográd pályán mozog a raj)
Perihélium argumentuma: 341,6 ± 2,2 fok
Felszálló csomó hossza: 235,5 ± 0,8 fok
A raj tagjainak pályája meglehetősen szór e középértékek körül, ami arra utal, hogy már idősebb, és akár évente jelentkező rajról lehet szó, amit radiánsának kis horizont feletti magassága miatt nem vettek észre az északi féltekén élők korábban.
A Szigma Phoenicidák radiánsa a RA = 355,0 ± 1.0, D = -52,4 ± 0,9 fok pozícióban van, vagyis Magyarországról nézve sosincs a horizont felett. Ezért rajtagokat sem csíphetünk el belőle. Geocentrikus sebessége 56,7 ± 0,9 km/s. 14 rajtagra sikerült pályát mérni, ennek alapján a rajtagok közepes (átlagos) pályaelemei a következők:
Fél nagytengely: a = 29 CSE
Napközelpont: q = 1,005 ± 0,002 CSE
Excentricitás: e = 0,965 ± 0,053
Inklináció: i = 104,7 ± 1,3 fok (vagyis retrográd pályán mozog ez a raj is)
Perihélium argumentuma: 351,2 ± 1,5 fok
Felszálló csomó hossza: 235,4 ± 0,4 fok
A Szigma Phoenicidák tagjai az előző rajjal ellentétben még nem nagyon szóródtak szét a közepes pálya körül. 10 rajtag a 14-ből, aminek a pályáját sikerült megmérni, egy mindössze 12 órás időablakon belül jelentkezett. Az ilyen fiatal rajokra jellemző, hogy még nem húzódtak szét a rajtagok a teljes pálya mentén, tehát lehetséges, hogy ez a raj nem jelentkezik évről-évre, csak néhány évente.
E két raj az IAU sorszámozása szerint az 1034-ik és 1035-ik ismert meteorraj.
(Az IAU ET-khez az MCSE szívességéből jutunk hozzá.)