A bolygók és a csillagok között helyezkednek el a barna törpék. A bolygókban nincs természetes eredetű magfúzió, a barna törpékben kb. százezer évig a deutérium-atommagok egyesülnek, de utána a folyamat leáll, és bolygók módjára összehúzódnak olyan Jupiter méretűre; a csillagokban viszont évmilliókon-évmilliárdokon át egyesülnek a hidrogénatomok héliumatommagokká vagy más fúziós folyamatok is végbemehetnek bennük, csillagtömegtől és kortól függően.

 T típusú barna törpe művészi ábrázolása
T típusú barna törpe művészi ábrázolása

Nem világos, mennyi barna törpe lehet a Tejútrendszerben, mindenesetre biztosan kevesebb, mint olyan 25 éve megtippelték (akkor azt várták, több van belőlük, mint csillagból!). Egy 2004-es és egy 2008-as tanulmány szerint minden három csillagra jut csak egy barna törpe az Orion-ködben. Egy 2012-es tanulmány szerint ennél is kevesebben vannak, minden 6 csillagra jut csak egy barna törpe a mezőben (vagyis olyan helyeken, amelyek nem tartoznak sem nyilthalmazhoz, sem gömbhalmazhoz, sem csillagkeletkezési régióhoz), egy 2016-os tanulmány ezt lényegében megerősítette, aszerint a Nap környezetében minden 5,2 csillagra jut egy barna törpe. Egy másik, szintén 2016-os tanulmány szerint viszont a legszűkebb, 10 parszeken belüli környezetünkben csak minden 10 csillagra juthat egy barna törpe. Szóval, a becslések szórnak, de az biztos, hogy barna törpéből jóval kevesebb van, mint csillagból, de hogy mennyivel kevesebb, attól függ, hogy egy születőben lévő nyilthalmazra tekintünk vagy a mezőre.

Még izgalmasabb egy friss tanulmány szerint, hogy az a kevés barna törpe sem egyenletesen oszlik el környezetünkben. Hat és fél parszeken belül 136 csillagot és 26 barna törpét ismerünk. A csillagok egyenletesen oszlanak el köröttünk. Viszont csak öt barna törpe található előttünk, abban a féltekében, amerre a Nap halad, miközben megkerüli a Naprendszer centrumát, a többi 21 mögöttünk van. Ez nem egyenletes eloszlás, ilyen arányok véletlenszerű kialakulásának az esélye csak 0,2%.

A jelenség felfedezői (német csillagászok a potsdami Leibniz Intézetből) úgy gondolják, semmiféle asztrofizikai magyarázata nincs ennek a furcsa eloszlásnak, inkább arról lehet szó, hogy egyszerűen a Nap mozgásának irányában lévő féltekét még nem nagyon vizsgálták át barna törpék után, inkább arra kellene keresni, ha a közelieket meg akarjuk találni. Nézetük szerint az egyenletlen eloszlás arra utal, hogy messze nem találtuk meg a közeli barna törpéket még, de majd ha sikerül, az eloszlás egyenletessé válik.

Összevetve ezt a közeli fehér törpékre vonatkozó vizsgálattal (http://vcse.hu/feher-torpek-a-nap-40-parszekos-kornyezeteben/), úgy tűnik, hogy 406 évvel a távcső feltalálása után is még nagyon-nagyon feltérképezetlen még a Nap körüli, közeli kozmikus környezetünk is, ha a halványabb, ezért nehezebben észrevehető égitesteket listázzuk.

A Földön vulkanizmus útján új szigetek keletkeznek a tengerben, tavak tűnnek el a globális felmelegedés következtében, és más gyors változások is vannak a földrajzunkban. Más bolygók felszíne nagyon állandó, csak néha alakul ki egy-egy új kráter kisbolygó becsapódás következtében, esetleg eltüntetve régebbi krátereket.

A Titán változékony tava, hulláma, vagy más jelensége? Kép forrása: Cassini űrszonda


A Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínén azonban tavak vannak, a holdnak pedig erős légköre van. A Titán tavai és folyói főképp metánból és más szénhidrogénekből állnak. A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini űrszonda igen gyakran mérte fel a Titán felszínét radarjával. A mellékelt képsorozaton lehet látni, hogy valami a Titán felszínén 2013-ban megjelent (2007-ben még nem volt ott), 2014-ben még ott volt, de alakja-kinézete megváltozott; 2015-re az objektum eltűnt. Az alakzat hossza 20 km volt maximálisan. Nem világos, miféle alakzat ez: valamilyen geohidrodinamikai aktivitás, elolvadó jéghegy, vagy egy vízesés, amely amikor működött, esetleg habhullámokat keltett, vagy egy tavacska óriásit hullámzott, de most pont nincs ott vihar, amikor nem látjuk.

2017-ben megint lesz lehetőség e terület radarképeinek elkészítésére, lehet tippelni, mit látunk majd ott…

Ifjúsági csillagászati cikkíró pályázat

Ezen a pályázaton 13-26 éves fiatalok indulhatnak (kivéve: egyetemen csillagászatot vagy asztrofizikát tanuló egyetemi hallgatók). Díjazás:

I. díj: 15 000.- Ft jutalom

II. díj: 10 000.- Ft jutalom

III. díj: 5 000.- Ft jutalom

(Vagyis idén, a korábbiaktól eltérően, a jutalom készpénz; a jutalmakat terhelő adót és eho-t a VCSE állja.) Ezen felül az első tíz helyezett 2016-ra egy évre szóló, ingyenes VCSE-tagságot nyer (amennyiben kérik felvételüket a VCSE-be). A legjobb cikkeket pedig a VEGA-ban is közölni fogjuk. A műfajnak és az írás stílusának emiatt olyannak kell lennie, hogy a VEGA-ban közölhető legyen cikk formájában. A pályázat leadási határideje: 2016. június 1-e, éjfél. A pályázatot a vcse@vcse.hu e-mail címre kell beküldeni DOC vagy DOCX formátumban. Eredményhirdetés 2016. július 1-ig lesz. További információ a vcse@vcse.hu e-mail címen kérhető.

A pályázati feladat:
Írj egy legalább 1, legfeljebb 4 oldalas fogalmazást az alábbi témák egyikéből! (Az elbírálás szempontjai: helyesírás és stílus: max. 10 pont, tartalom és szakmaiság: max. 20 pont, felhasznált források megjelölése és a legfontosabb irodalmak idézése: 10 pont). A betűméret legalább 10-es, legfeljebb 13-as legyen, a sortávolság normál, a lap mérete A4-es; az esetleges képek, táblázatok nem számítanak bele a terjedelembe. Ügyelj arra, hogy ne másolj, hanem Te magad fogalmazd meg a szövegedet!

Lehetséges témák, amiket fel lehetne dolgozni ebben a pályázatban (csak egyet válassz ki):
a) Fekete lyukak galaxisok középpontjában.
b) Neves csillagászok rövid életrajza.
c) Meteorok vagy kisbolygók (a kettő közül csak az egyik), esetleg egy-egy érdekesebb meteorraj, üstökös vagy kisbolygó kapcsolata, részletes bemutatása.
d) magyarországi meteorithullások bemutatása.
e) A legkisebb csillagok.
f) Naprendszeren kívüli bolygók.
g) A legnagyobb csillagászati megfigyelőműszerek.
h) Magyarországi amatőrcsillagászati egyesületek vagy csillagvizsgálók (csak az egyik).
i) Kettőscsillagok.
j) Lehet-e élet Naprendszerbeli vagy azon kívüli holdakon?
k) Kepler-törvények.
l) Idegen civilizációk kutatása.
m) Gyorsulva táguló Univerzum.
n) Egyéb szabadon választott csillagászati, asztrofizikai vagy csillagászattörténeti téma.

Minden érintettet csak biztatni tudunk a pályázaton való elindulásra, és mindenkit bátorítunk, írjon  pályázatot!

A pályázat végén adjad meg teljes nevedet, lakcímedet irányítószámmal együtt, születési dátumodat, iskolád nevét és hogy hányadik osztályos vagy (vagy munkahelyed és legmagasabb iskolai végzettséged, ha már nem jársz iskolába), valamint e-mail címedet.

A pályázatokat az elnökség tagjai bírálják el.

A pályázatok elbírálásában nem vehet részt az az elnökségi tag, akivel szemben az alapszabályban megjelölt összeférhetetlenségi ok áll fenn.

A 8-10 naptömegnél kisebb tömegű csillagok életük végén fehér törpévé válnak (a kb. 0,5 naptömegnél nagyobbak kisebb-nagyobb planetáris ködként veszítik el külső köpenyüket).

A Nap környezetében az első fehér törpét még a 19. században fedezték fel, de furcsa tulajdonságait csak a 20. század első felében magyarázták meg: ez volt a Szíriusz B, a Naptól mintegy 8,6 fényévre lévő fényes kettőscsillagrendszer halványabbik tagja.

A későbbiekben folytatódott a közeli fehér törpék felfedezése. A forró, kékes színű fehér törpék utáni kiterjedtebb hajsza eredményeként 1986-ban Green vezetésével fedeztek fel jópárat, a hidegebb fehér törpéket pedig általában sajátmozgásuk segítségével azonosították 1988-ban Liebert vezetésével, de a leghalványabb fehér törpéket akkor még nem találták meg. Erre csak újabban került sor, amikor a nagyon mély égboltfelmérésekkel ki lehetett terjeszteni a vizsgálatokat sokkal halványabb objektumokra is. Például a Sloan Digital Sky Survey ilyen projekt, amelyekkel akár 16 magnitúdó abszolút fényességű fehér törpéket is lehetett azonosítani a közelünkben, de a 2006-os első vizsgálat még nem találta meg az összes közeli fehér törpét, különböző kiválasztási efefktusok miatt. 2008-ban, illetve 2012-ben jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek a Nap 20 parszekes környezetében az összes fehér törpét fel kívánták fedezni: ebben a két munkában összesen mintegy 130 ilyen fehér törpét soroltak fel, de már akkor hozzátették az akkori kutatást végzők, hogy becsléseik szerint az ilyen távolságig előforduló fehér törpéknek csak kb. 90%-át találhatták meg. Olvasd tovább

Egy ma közzétett tanulmányban (http://arxiv.org/abs/1601.00135) a TYC 2505-672-1 jelű csillagról mutatják meg, hogy kb. 69,1 éves periódusidejű fedési kettőscsillag, ahol maguk a fedések 3,45 évig tartanak. A fedés mélysége nagyon mély, kb. 4,5 magnitúdó. A tanulmány szerzői amerikaiak, és sok professzionális és amatőr mérést, illetve fényességbecslést felhasználtak, így az amatőr-profi együttműködésnek is szép példája ez a felfedezés.

Ezzel a keringésidővel felülmúlja az eddig ismert leghosszabb keringésidejű rendszert, az Epszilon Aurigae-t, ahol 27 évente következnek be a fedések. Olvasd tovább