Kategória-archívum: Egyéb

2018. februári észlelésajánló – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

A következőkben februári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap februárban  06:50 (KözEI) körül kel, 17:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold február 15-én, első negyed február 23-án, utolsó negyed február 7-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Mars, a Jupiter és Szaturnusz napkeltekor déli, délkeleti irányban figyelhető meg, az Uránusz sötétedéstől észlelhető.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = KözEI – 1 óra):

feb. 8. 01:20: a Jupiter 4,2°-kal délnyugatra látható a 46,2%-os fázisú Holdtól a Mérleg csillagképben.
feb. 9. 05:27: a Mars 3,6°-kal délre látható a 35,2%-os fázisú Holdtól a Kígyótartó csillagképben.
feb. 11. 05:24: a Szaturnusz 4,5°-kal délkeletre látható a 18,6%-os fázisú Holdtól a Nyilas csillagképben.
feb. 12. 03:02: a Marstól 5,1°-ra az Antarestől.
feb. 16. 16:40: a Vénusz 1,2°-al északra a 0,7%-os fázisú Holdtól a Vízöntő csillagképben.
feb. 22. 02:01: az Europa nevű jupiterhold fogyatkozásának kezdete, 04:19 UT-kor ér véget.
feb. 23. 17:15: a Hold mögé belép az Aldebaran.
feb. 28 05:14: a Callisto 9″-cel a Jupiter déli pólusa mellett halad el.

Február során – akár már napnyugtától – a Bika csillagképben (Taurus) megfigyelhető lesz a C/2016 R2 (PANSTARRS) üstökös.

Olvasd tovább →

A Tejútrendszer két új törpe kísérőgalaxisa: Carina II és III

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - Csillagsűrűség-diagram. Sötétebb területek sűrűbb csillagmezőt jelentenek. A Carina II és III helyét a felfedezők bejelölték. A csillagok szín-fényesség diagramja azonos távolságú csillagokat sugall a megjelölt helyeken, tehát a tűfok-szerűen létrejött csillagsűrösödést ténylegesen összetartozó csillagok okozzák - Forrás: Torrealba és munkatársai (2018)
VCSE – Csillagsűrűség-diagram. Sötétebb területek sűrűbb csillagmezőt jelentenek. A Carina II és III helyét a felfedezők bejelölték. A csillagok szín-fényesség diagramja azonos távolságú csillagokat sugall a megjelölt helyeken, tehát a tűfok-szerűen létrejött csillagsűrösödést ténylegesen összetartozó csillagok okozzák – Forrás: Torrealba és munkatársai (2018)

420 kiloparszeken (kb. 1,4 millió fényéven) belül a Tejútrendszernek 57 kísérőgalaxisa ismert, némelyik irreguláris, mint a Nagy- és Kis Magellán-Felhők (LMC és SMC), a többség pedig törpegalaxis. Most két újabb felfedezéssel 59-re növekedett kísérőgalaxisaink száma.

A két új szatellitánkat Carina II-re és Carina III-ra keresztelték, mert a Carina (Hajógerinc) csillagképben látszanak. 2016. feb. 10. és 15-e között hat féléjszaka g és r fotometriai sávokban készítették a felfedezést hozó felvételeket a déli féltekén lévő Blanco 4 méteres távcsővel. A felfedezők egy angol-chilei-tajvani-amerikai-ausztrál-francia-német csillagászokból álló kutatócsoport tagjai.

Az a gyanú, hogy az LMC-nek és az SMC-nek akár 70 picike kísérőgalaxisa is lehetett a múltban, mielőtt hozzácsapódtak a Tejútrendszerhez, de legtöbbjét Galaxisunk már elnyelte. A maradék azonban egyben a mi kísérőgalaxisaink is. A kutatás ezért a Magellanic Satellite Survey (Magellán-felhők kísérőgalaxisainak feltérképezése) projekt keretében zajlott.

A méretarányok érzékeltetése végett: a Nap a Tejútrendszer centrumától mintegy 8 kpc-re található, az Androméda-köd tőlünk 630 kpc-re van. Mindkét új kísérőgalaxis ultrahalvány, 20 kiloparszekre vannak az LMC-től. Az égen 18 fok szögtávolságra látszanak a Nagy Magellán-felhőtől, de egymástól csak 18 ívpercre. 8 kpc-ra vannak egymástól, így nehéz elképzelni, hogy valódi, gravitációsan kötött párt formálnának, bár esetleg mozoghatnak hasonló pályán; mindenesetre az mindenképp igaz, hogy legalább látszó párt formálnak, mégpedig két kísérőgalaxis párját, ami eléggé párját rikító. Idős és fémszegény galaxisok (a Carina III alig érdemli meg a galaxis nevet, lehet hogy valamiből kiszakadt maradványgalaxis csak). A Carina II 36 kpc-es távolságát a benne lévő három RR Lyrae csillag segítségével határozták meg. A Carina III halványabb, a másik 90 pc-ével szemben csak 30 pc sugarú, 28 kpc-re van a Naptól.

 

Forrás: https://arxiv.org/abs/1801.07279, Torrealba és mktsai (2018)

 

Egy izolált spirálgalaxis: az NGC 1398 a Kemencében

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - Az NGC 1398 spirálgalaxis - ESO
VCSE – Az NGC 1398 spirálgalaxis – ESO

Az NGC 1398-at 1868. december 17-én fedezte fel Friedrich August Theodor Winnecke (1835-1897) német csillagász. Winnecke más ismert felfedezései közé tartozik a 7P/Pons-Winnecke üstökös, a Júniusi Bootidák meteorraj szülőégitestje, vagy az optikai párnak tartott Winnecke 4 = M40 kettőscsillag a Göncölszekérben. Kettőscsillag-katalógusa mindössze hét felfedezést számlál. A (207) Hedda kisbolygó Winnecke feleségéről, Hedwig Winneckéről van elnevezve (az aszteroida felfedezője: Johann Palisa (1848-1925) osztrák csillagász).

Az NGC 1398 a Kemence (Fornax) csillagképben látható, deklinációja -26°, így Magyarországról nézve csak 16-17° magasan delel, ezért ezt az egyébként fényes, 9,7 mg-s galaxist nem könnyű megfigyelni – de nem is lehetetlen. Látszó mérete 7×5 ívperc. SB(r)ab galaxisnak osztályozzák, ahol az egyes betűk jelentése a következő:

S: spirális, mert a galaxis spirálalakban csavarodó karjai szépen kivehetők.

B: rudas spirálgalaxis (a bar fordítása rúd lenne, a régebbi magyar szakirodalomban előfordul horgas vagy küllős spirálgalaxis is, de a küllős jelzőt jobb lenne a bicikliküllőkre jobban hasonlító galaxisokra átenni).

(r): a mag körül egy gyengén vagy erősebben kifejlett gyűrű (ang. ring) figyelhető meg. Konkrétan az NGC 1398-ban kettős gyűrűszerkezet figyelhető meg.

ab: a spirálkarok nem túlságosan kinyíltak, hanem külső részük szinte kör, félkör alakban hajlik.

Az NGC 1398 tőlünk mintegy 65 millió fényévre található, 135 ezer fényév átmérőjű, kissé nagyobb méretű a Tejútrendszernél. Csillagainak számát 100 milliárdra becsülik.

Izolált galaxis, azaz nincs hozzá közel hozzá hasonlóan fényes, nagy galaxis és nem is alkot ilyennel csoportot vagy párt. (Ettől még pici, törpegalaxis méretű vagy irreguláris kísérőgalaxisa lehet neki!)

Az NGC 1398 közepén egy kb. 10 millió naptömegű fekete lyuk található. Rádiótávcsövekkel részletesen vizsgálták a benne lévő hidrogéngáz eloszlását.

A fenti kép erről a szépen látszó galaxisról az Európai Déli Obszervatóriumban (European Southern Observatory, ESO) készült a 8 méteres Very Large Telescope egyik egységére szerelt FORS2 kamerával, BVR és H-alfa szűrőkkel. Az ábrázolt terület mintegy 7×7 ívperc.

A képet feltétlenül érdemes kinagyítani, és kalandozni a galaxis nagyobb felhőcsomói, csillagcsoportjai, spirálkarjai között.

Asztrofotók nyári tábori plakátra – VCSE

Feltöltve : Szerkesztette :

Kedves Barátaink!

A VCSE 2018. évi nyári tábora plakátjának elkészítéséhez kérnénk ismét a segítségeteket: egyesületi tagtárs által készített asztrofotót vagy asztrofotókat szeretnénk rátenni. Arra szeretnénk kérni Titeket, hogy 2018. február 23-ig legyetek szívesek felajánlani saját asztrofotóitokból, asztrotájképeitekből a tábori plakátra!

Feltételek:

1./ Csak olyan egyesületi tagok képeit használjuk fel, akik a kép(ek) benyújtása idejéig tagdíjukat rendezték.

2./ Fejenként legfeljebb három asztrofotóval lehet segíteni. Többen együtt is benyújthatnak egy fotót, mint közös alkotást: ebben az esetben a közös alkotást a benyújtók mindegyikénél egy-egy darab benyújtott képnek kell venni. A benyújtott asztrofotónak saját alkotásnak kell lennie, de bármelyik megelőző évben készülhetett; felbontása minimum 1024×768 képpont legyen, de törekedni kell a minél nagyobb felbontásban történő benyújtásra. Csak standard képfeldolgozáson átesett fotó nyújtható be, montázs, mesterséges beavatkozáson átesett stb., ún. „fake” asztrofotó nem. (Az elnökség fenntartja a jogot ennek értelmezésére vita esetén.)

3./ Kizárólag e-mailben, a szokásos képformátumok egyikében, 2018. február 23-ig kell benyújtani a képeket a vcse@vcse.hu e-mail címre; a határidő után beérkezett képek csak akkor vehetők figyelembe, ha a határidőig benyújtott anyagok között az elnökség egyetlen megfelelőt sem talált.

4./ A képek felajánlói vállalják, hogy a képüket a VCSE a tábori plakátokon, a tábor propagandájában, hirdetéseiben, honlapján és facebook-oldalán stb. ingyenesen, térítésmentesen, szabadon felhasználhatja (a kép készítője nevének feltüntetésével egyidejűleg).

A plakátot idén Oláh Patrícia és Balogh Gabriella készíti (rotációs elv alapján mindig más kap lehetőséget).

VCSE - Távcsőerdő a 2017. évi VCSE-táborban Ispánkon - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – Távcsőerdő a 2017. évi VCSE-táborban Ispánkon – Ágoston Zsolt felvétele

Messier 45 (Fiastyúk) fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

2017. december 9-én, illetve 2017. december 19-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 45 (M45) jelölésű, Fiastyúkként is ismert nyílthalmazról, mely talán a leggyakrabban fotózott mélyég-objektum. A felvétel 17x180s + 23x120s + 15x90s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből készült. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Messier 45 Fiastyúk
VCSE – Messier 45 (Fiastyúk) – Ágoston Zsolt

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült. A 17 vezetett felvétel Lacerta MGEN autoguider segítségével készült. A Messier 45 katalógusszámú, Fiastyúkként, vagy Plejádokként ismert nyílthalmazról próbáltam az időjárás miatti hosszú kihagyás után asztrofotót készíteni, de számos probléma hátráltatott.

December 9-én a hosszadalmas kihagyás miatt, a kora esti borult időjárást követő derült időszakban elég nehezen ment a mechanika betanítása, végül a keresőtávcső segítségével álltam rá a célobjektumra, jelentős időveszteséggel. Az MGEN talán a hideg miatt nehezen kommunikált a mechanikával: 17 vezetett felvétel után pontosan beállított vezetőcsillagra nem volt hajlandó vezetni, és a kalibrációt sem indította el, szerintem nem tudott kommunikálni az ST4 kábelen keresztül. Néhány 90 másodperces felvételt még tudtam készíteni.

December 19-én sehogy sem tudtam elindítani a vezetést, még felmelegített pót ST4 kábellel sem, így maradtak a vezetetlen 2 perces expozíciók, ezek közül néhányat ki kellett hagynom a feldolgozásból. A nagyobb probléma az este 9 körül előkerülő felhőzet volt, ami miatt abba kellett hagynom a képek készítését. Mivel a tubust el kellett forgatnom a dobozba helyezéshez a két éjszaka között, már nem tudtam ugyanúgy beforgatni a tubusgyűrűben, ezért állnak szét a diffrakciós tüskék. Ráadásul a feldolgozás se ment könnyen, de segítséget kaptam Schmall Rafaeltől is.

A talán legnépszerűbb asztrofotós célpont szabad szemmel is észlelhető a Bika csillagképben, egymáshoz közeli 5-7 csillagból álló csoportosulásként. 10×50-es binokulárral megfigyelve a hét legfényesebb csillagot 20-30 valamivel halványabb csillag veszi körül. (A halmaz összesen több ezer csillagból áll, de ezek legtöbbje nagyon halvány K, M törpecsillag – A szerk.)

Fotografikusan megfigyelve egyből feltűnik a legfényesebb, fiatal csillagok által kibocsátott fényt kékes árnyalatban visszaverő szálas csillagközi porfelhő. A visszavert fény a legfényesebb tagok környékén a legerősebb, a halmaztól kifele ugrásszerűen csökken. A legnagyobb csillagok helyezkednek el belül, szabálytalan alakban veszik őket körbe a közepes méretű tagok, körülöttük a legkisebb csillagok találhatóak. A halmaz elemei méretükkel és fényességükkel különülnek el a háttércsillagoktól.

425 fényévre található a Földtől, sugara 45 fényév, megközelítőleg 1000 tag alkotja. A teljes halmaz 800 naptömegű, számos barna törpe sorolható tagjai közé. A halmaz korát 115 millió évesre becsülik, lassan sodródik az Orion csillagkép irányába. Számítások szerint 250 millió év múlva oszlik fel.