Vasárnap este végre kipróbáltam az újonnan befogott 200/800-ast Skywatcher Carbon tubust egy Televue Paracorr kómakorrektorral. Az eredmény lenyűgöző. Még az NGC 6207 galaxis is szépen látszik, ami véletlenül kerül egy látómezőbe az M13 gömbhalmazzal (a baloldali, vörös csillagtól balra felfelé lévő elmosódott folt az NGC 6207).
Maga a tubus igen érzékeny a jusztirozási hibákra, és a póklábak meghajlására, illetve a rossz fókuszálásra. Pontos beállítást követel a rendszer, ha az ember összerakja, akkor bizony legalább fél órát igénybe vesz a műszer felállítása.. Mindig jusztirozni kell az elején, és sok tesztfelvétel kell egyebek mellett.
Ám ha egyszer be van állítva a fókusz helyesen… akkor az úgy is marad, a hőtágulás okozta fókuszelállítódások elkerülésére épített szénszálas tubus miatt.
A cél tesztként az M13 gömbhalmaz volt a Herkules csillagképben
Skywatcher Newton 200/800 Carbon
Skywatcher AZEQ6 GT
Televue Paracorr Type I kómakorrektor (1.15x)
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D fullspektrum
Lacerta Mgen autoguider
9×50-es kereső
A felvétel adatai: 30×300 sec light + / 20 dark / 15 flat / ISO800 / f4.5 / 920mm
Legutóbbi asztrofotómat szeretném bemutatni. Zalaegerszeg-Andráshida városrészéről észleltem, 2016. április 2-án. Jelentős párásodás volt jellemző, kb. 40-45° felett lehetett csak érdemben fényképezni.
VCSE – M81, M82, NGC 3077 – Ágoston Zsolt
A fotografikus megfigyeléshez HEQ-5 mechanikára rögzített Skywatcher 150/750 tubust, és Canon EOS 550D fényképezőgépet használtam, a távcső betanítására, és vizuális észlelésre 28mm-es APEX okulárt, illetve 4mm-es Planetary okulárt használtam.
Még a teljes sötétség beállta előtt megfigyeltem a Jupitert, és négy legnagyobb holdját. A 28 mm-es okulárral a Jupiter környezetét, holdjait lehetett inkább megfigyelni (27x-es nagyítás), a 4 mm-es okulárral (188x-os nagyítás) már részletesebben megfigyelhetővé vált a Jupiter is, négy narancssárgás, és három fehéres sávot lehetett megfigyelni.
A vizuális megfigyelés után betanítottam a mechanikát, és célba vettem az M81 galaxist, amelynek magja 27x-es nagyítással már látszott. A fényképezőgép T2 adapterrel való csatlakoztatása, és a megfelelő fókusz beállítása után ISO 6400 érzékenységgel több 30 másodperces próbakép készítésével komponáltam meg a képet úgy, hogy az M81 (Bode-galaxis), az M82 (Szivar-galaxis), és az NGC 3077 galaxis is beleférjen a képbe. Mivel az objektumok a zenit közelében voltak, a magas páratartalom kevésbé volt zavaró.
ISO 800 érzékenységet, és 150 másodperces záridőt állítottam be exponáláshoz, 31 db képet tudtam készíteni. A “Light”, vagyis objektumképek mellé 20 flat (mezősimító) képet, 20 dark (sötét) képet és 20 bias (null)képet is készítettem.
Feldolgozáshoz IRIS-t, Startoolst, végül Photoshopot használtam.
Az M81-et Johann Elert Bode fedezte fel, 1774-ben, majd Charles Messier felvette katalógusába. Kb. 12 millió fényévre található a Földtől, több, mint 250 milliárd csillagot tartalmaz, 45 000 fényév a sugara, típusára nézve spirális galaxis.
Az M82-t szintén Johann Elert Bode fedezte fel, egyidőben az M81-el. 19 000 fényév a sugara, több, mint 30 milliárd csillagot tartalmaz, 300 000 fényévre helyezkedik el az M81 galaxistól. Csillagászati értelemben vett közelsége miatt az M81 galaxistól, annak gravitációjának hatására nagy mennyiségű csillagközi gáz jut az M82 magjába, intenzív csillagkeletkezést váltva ki. Főként nagy tömegű, rövid élettartamú csillagok keletkeznek, melyek “szele” a galaxis síkjára merőleges irányban jelentős mennyiségű gázt söpör ki, és ionizálja azt. 2005 óta ismert csak, hogy spirális galaxis.
Az NGC 3077-et William Herschel fedezte fel 1801-ben, 13 millió fényévre található a Földtől, Az M81-hez nem csak látszólagosan, hanem fizikailag is közel van, “sajátos” alakú galaxis.
Elkészült a következő asztrofotóm. Van némi hibája, de az már a templomi reflektor számlájára köthető.
VCSE – Messier 101 – Schmall Rafael
A felvétel technikai adatai:
Skywatcher Newton 150/750
Skywatcher EQ5 GOTO
Baader MPCC Mark III kómakorrektor
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D teljes spektrum
Lacerta MGEN autoguider
9×50-es kereső
A Messier katalógusban 101-ikként szerepel ez az objektum. Egy szabad szemmel láthatatlan galaxis a Nagy Medve csillagképben, konkrétan a Göncölszekér rúdjának a két utolsó csillagával: a Mizarral és az Alkaiddal alkot majdnem egyenlő szárú háromszöget. A galaxis tőlünk 21 millió fényévre van, átmérője közelítőleg 170 ezer fényév és kb. ezer milliárd csillagot tartalmaz.
Asztrofotó egy rendkívül jó égbolt alól és a tesztelés után…
VCSE – Rozetta-köd (NGC 2237) – Schmall Rafael
A múlt héten, csütörtök este (2016. feb. 18.) nagyon jó lehetőség kínálkozott egy kis asztrofotózásra és tesztelésre. Napközben a nagyon mélykék ég után egy jó kis pollenkoszorús naplemente következett, majd végül besötétedett, és a berendezés kiszállításakor megdöbbentően jó égbolt fogadott. 12%-os holdsarló hiába 12% csak, de vakított, rendesen fényes volt, de fényessége ide-oda: mögötte ott látszódott az állatövi fény és a Tejút szokásos ragyogása. 2000 csillag(os hotel) alatt kezdtem meg az összeszerelést, kipakolást, tesztelést. A teszt egy gyengébb teherbírású mechanika fotózási képessége volt. Azaz, hogy egy EQ5 – GOTO (VCSE 15′-ös táborában biztosan emlékeztek Kálmi 120/1000-es tubusa alatt nyugvó mechanikára). Egy ugyanolyanra raktam fel a 150/750-es tubust, és a vezetőrendszert: Lacerta MGEN-t. Komponáltam, majd kíváncsiságból rögtön 10 perces fotókkal indítottam, tehát egy fotó 10 percig készült ISO 800-on, f/5-ön és 750mm-en. Olvasd tovább →
Eleinte nagy reményeket fűztem hozzá, de végül a kb. 26. utómunka után úgy döntöttem, jegelem a projektet, mert nagyon nehéz téma, és még kevés vagyok hozzá. Ám a mélységét tekintve minden eddigi fotómat felülmúlja ezt a nagylátószögű (ang. widefield) asztrofotó. 2016. január 29-én gyűjtöttem az alapképeket hozzá, illetve február 5-én további, de rövidebb képeket a dinamika javítása miatt.
VCSE – Orion – Schmall Rafael
A felvétel technikai adatai:
Canon EF 200mm/2.8L USM II (Zselici Csillagpark jóvoltából)
Skywatcher EQ5 GOTO
Canon EOS1100D fullspektrum
Lacerta MGEN autoguider
9×50-es kereső
(Véleményem szerint az MGEN gyakorlatilag a táborok összes GOTO-s mechanikáját, még az EQ3-asat is megtáltosítaná.* Más természetű megjegyzés: A felszerelés ára ismét félmillió forint felett van, de szerintem egy EQ-3 GOTO mechanika és egy laptopos, kiskamerás vezetés e határ alatt tartaná a pénztárcát)
– 40×600 sec + 40x30sec a Trapézium kiemelésére + 40x60sec az Orion belső régiója megörökítésére / 10 dark / 20 flat / ISO800 / f3,2 / 200mm
Tanulságok:
– rengeteg a rózsaszín (pink) szín a képen – ezt először a hibás képfeldolgozásnak tudtam be, de utólag megnézve úgy találtam, hogy az objektív színez. Kromatikus aberráció lépett fel, vagyis színi hiba magyarul…
– teleobjektíves fotózásnál elég egy EQ-5 GOTO, de aki távcsővel akar mélyeget fotózni, oda mindenképp szükségesnek látszik a HEQ5-Pro Goto;
– vezetés mindenképp kell, még az 5 perces felvételen is meglátszanak a vezetési pontatlanságok, ezt csak egy vezetőtávcső és vezetőkamera tudja korrigálni;
– fókuszt minden félórában állítani kell, de ha nagyobb a hőmérsékletváltozás akkor negyedben akár!
– nem mindegy, hogy f/5-ös, vagy f/3.2-es fényerejű objektívet alkalmazunk, és az sem, hogy milyen égbolt alatt készítjük. A február 5-i alkalommal már fele annyi halovány objektum sem látszódott.
– feldolgozás becsapós lehet a színek miatt. Az átskálázást én úgy oldottam meg, hogy az egyik pontot kapta az égi háttér, utána a másik pont egy porköd, és azt emeltem, tehát ott lett legnagyobb a kontraszt. A görbe tetejét meg szépen elhúztam, hogy ne legyen se törés benne, se beégés.
– ami talán a legfontosabb: ha több éjszaka alatt fotóz az ember, akkor jobb ha le sem veszi a gépet az objektívről, de az állványgyűrűről sem, ami tartja az objektívet. Másik nap könnyebb lesz bekomponálni a témát.
A projektet lejegeltem az utómunka nehézségei miatt. A pinkesedést nem sikerült teljesen eltüntetnem sajnos, sőt, huszonhatodik próbálkozásra sem sikerült. A színek azok, amik igazán nehézzé teszik egy asztrofotó feldolgozását. Az információ megvan, de ki kell hozni a képből Majd a borult, rossz idős estéken újra előveszem és folytatom a feldolgozást.
A szerk. megjegyzése: ez nem csak feltevés, hanem igazolt tény. Egy Lacerta MGEN 9×50-es keresőre szerelve, gyakorlatilag néhány pixelen belül tartotta a kívánt objektumot több, mint négy órán keresztül, miközben egy Meade DSI Pro II CCD-kamerával ellátott 127/1500-as MC-távcsővel fotózott a szerkesztő egy EQ-3-as mechanikával. Ez bőven megfelelő vezetés asztrofotós munkához, de akár komolyabb amatőrcsillagászati, tudományos igényű fotometriához is. (Cs. Sz.)
