Kategória-archívum: Mai kép

Westerhout 5, az Embrió-köd – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :

Az IC 1848 Dreyer katalógusában nyílthalmazként szerepel, amelynek csillagai halványak, és a halmazban ködösség figyelhető meg szerinte, vagyis: nyílthalmaz diffúzköddel (NY+DF). Ez a ködösség vizuálisan nehezen látható, de fotókon nagyon szépen megmutatkozik.

Az IC katalógusban 1848-as számot viselő csillaghalmaz és ködösség a Cassiopeiában helyezkedik el. Az emissziós ködök hömpölygése egy magzat alakot vesz fel (innen az Embrió-köd elnevezés), bár az angol megnevezésben inkább Soul Nebulaként (Lélek-köd) találkozhatunk vele, ugyanis mellette van a Szív-köd. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy gyakran említik őket együtt. Az IC 1848 ködössége egyben rádióforrás is, aminek rádiócsillagászati jelölése a Westerhout 5.

Embrió-köd - VCSE - Schmall Rafael
Embrió-köd – Schmall Rafael

7500 fényévre a Perzeusz-karban szálló csillagköd megannyi fiatal csillag otthona, melyek a sugárzásukkal gerjesztik a környező hidrogénfelhőket és azok ezért szép vöröses fénnyel világítanak.  Manapság is keletkeznek csillagok ott, némely most elkészülő csillag elkezdi szétfújni a molekuláris felhőket, melyek összeroskadva új csillagoknak adnak otthont.

Az IC ködök általában halványak és nehezen fotózhatók. Legtöbbjükhöz átalakított fényképezőgép, vagy CMOS vagy CCD kamera kell. Bár sok olyan fotón rajta szerepelnek, melyek a Cassiopeia környékét örökítik meg, mégis sokszor csak a csillagok elhelyezkedésének alakjából lehet következtetni az Embrió-köd jelenlétére. A fenti képen viszont igen határozottan látszik.

Mivel a csillagköd látszó átmérője nagy (kb. három teliholdnak felel meg az átmérője, vagyis kb. 1,5°-nak), ezért a nagyobb távcsövek látómezejébe nem férnek bele teljesen. A teljes Embrió-ködhöz rövid fókuszú asztrofotós rendszer kellett.

A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Evostar 72/432, Mechanika: SW EQ5 - GOTO, Képrögzítő eszköz: Canon EOS1100D(fs), Vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, Fókuszreduktor: SW 0.85x
A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Evostar 72/432, mechanika: SW EQ5 – GOTO, képrögzítő eszköz: Canon EOS1100D (fs), vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, fókuszreduktor: SW 0,85x

A felvétel expozíciós ideje:
– 450 darab 5 perces normál (színes –  RGB) nyerskép
– 120 darab 10 perces keskenysávú (H-alfa) nyerskép
– sötétképek / mezősimító fotók és annak a sötétképei

Baloldali fotón egy nyers képkocka látható, mely egy falusi ég világossága egy erős fényszennyező reflektorral a közelben. A jobboldali vöröses kép keskenysávú szűrővel készült, mely szépen kiemelte a H-alfa emissziós ködöket. Jól látható a magzat alak is.
Baloldali fotón egy nyers képkocka látható, mely egy falusi ég világossága egy erős fényszennyező reflektorral a közelben. A jobboldali vöröses kép keskenysávú szűrővel készült, mely szépen kiemelte a H-alfa emissziós ködöket. Jól látható a magzat alak is. – A szerző fotói

A felvételhez szükséges nyersek összegyűjtése összesen 60 órát vett igénybe. Azért volt szükség ennyi időre, hogy a lehető leghalványabb ködrészletek is előjöjjenek feldolgozáskor úgy, hogy közben egy normális zajszint legyen a fotón (az utómunka 3-4x annyi időt vett igénybe, mint maga az exponálás).

A H-alfa felvételek eredménye egy fekete-fehér fotó, mely a ködösség kontrasztemeléséhez volt használva. A második képen egy
A H-alfa felvételek eredménye egy fekete-fehér fotó, mely a ködösség kontrasztemeléséhez volt használva. A második képen egy “csillagtalanított” verzió látható, melynek nagy jelentősége nincs, csupán kiemelte a ködök morfológiáját. Látható, hogy mennyire bonyolult az univerzum, még a “szomszédban” is. – A szerző fotói

A felvételek gyűjtése még a szép októberi éjszakákon kezdődött, majd lassan őszből télbe váltott az idő. Végül az első deresedések is megjelentek a távcső harmatsapkáján. Az egész projekt fotózása január 2-án fejeződött be.

A harmadik legfényesebb gömbhalmaz és egy rejtőzködő galaxis – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - NGC 6752 gömbhalmaz - Forrás: APOD
VCSE – NGC 6752 gömbhalmaz – Forrás: APOD (2020. jan. 23.)

13 000 fényévre tőlünk, a Páva (Pavo) csillagképben az NGC 6752 gömbhalmaz a Tejút halojában sodródik. Az Omega Centauri és 47 Tucanae gömbhalmazok után ez a harmadik legfényesebb gömbhalmaz. Tízmilliárd évesnél is öregebb. Több mint százezer csillagot foglal magába, átmérője kb. száz fényév. A megfigyelések szerint magjában különösen nagy számban fordulnak elő kettős- és többszörös csillagrendszerek. Megfigyeltek néhány kék tévelygőt (ang. blue straggler). Ezek olyan csillagok, melyek túl fiatalok és nagy tömegűek egy ilyen korú gömbhalmazhoz képest. Feltételezések szerint a sűrű magban összeolvadó kettőscsillagokból származhatnak. A változatos színvilágú halmazban sárgás színezettel fénylő ősi vörös óriások is találhatóak. A képet José Joaqin Perez készítette és 2020. január 23-án volt a Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day, APOD, NASA). A felvétel 2019. szeptemberében került rögzítésre Chiléből, 30,5 cm nyílású, f/3,8-es fényerejű, Astro-Physics AP1100 GoTo-s mechanikára szerelt Newton-távcsővel, Moravian G3 16200, -25 °C-ra hűtött kamerával. Az expozíciós időt sajnos a szerző nem adta meg (2020. jan. 31-i megtekintés alapján).

Az NGC 6752-t James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án. 20 ívperc látszó átmérőjű. Össztömegét 140 ezer naptömegre becsülik. 5,4 magnitúdós összfényességével szabad szemmel is látható, de csak tőlünk délebbről, Magyarországról nem – lévén, hogy deklinációja -59 fok. Jó húsz foknyit kell délebbre utazni, hogy egyáltalán a horizont fölé emelkedjen.

Izgalmas dolog, hogy ha nagyobb űrtávcsővel felbontjuk a gömbhalmazt csillagaira, akkor mögötte a Bedin I névre hallgató extragalaxist a gömbhalmaz csillagai között láthatjuk, ahogy az alábbi kép mutatja.

VCSE - Bedin I extragalaxis a gömbhalmaz csillagai között (balra, a sűrűbb, halványabb csillagok halmaza - a galaxis maga is felbontott csillagokra a képen). - HST
VCSE – Bedin I extragalaxis a gömbhalmaz csillagai között (balra, a sűrűbb, halványabb csillagok halmaza – a galaxis maga is felbontott csillagokra a képen). – HST

A Bedin I-et 2018. szeptemberében vették észre, 2019. januárjában publikálták létezését. A gömbhalmaznál sokkal távolabb, 23,4 millió fényévre van tőlünk. A Bedin I legközelebbi galaxisszomszédja az NGC 6744, amely tőle 2,1 millió fényévre található. Ezzel a Bedin I az ismert legizoláltabb törpe szferodiális galaxis, típusának egyetlen képviselője sincs ennyire távol egyetlen más szomszédjától sem. Kései felfedezését a gömbhalmaz mögötti “elbújása” okozta. Luigi Bedin olasz csillagász és csapata sem extragalaxisokat keresett a HST-vel, hanem fehér törpéket a gömbhalmazban. A galaxis nagyon fémszegény, öregebb vörös óriáscsillagokból áll főleg.

“Magyar” holdfogyatkozás a Nap Csillagászati Képe – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - Félárnyékos Holdfogyatkozás - Forrás: APOD, Soponyai György
VCSE – Félárnyékos holdfogyatkozás – Forrás: APOD, Soponyai György

A fenti kompozit felvételsorozatot Soponyai György készítette: 2020 első félárnyékos holdfogyatkozásáról készült január 10-én. A sorozat közepén a földárnyék általi legnagyobb kitakarás látható, ahogy a Hold egy kissé sötétebbé válik a félárnyékban. Valójában a Hold csaknem elérte a központi földárnyékot. Az idei évben négy holdfogyatkozás következik be, mindegyik félárnyékos lesz. Soponyai György magyar amatőrcsillagász fenti képét a NASA a Nap Csillagászati Képének (Astronomy Picture of the Day, APOD) választotta 2020. január 18-án.

 

APOD 2020. január 6. – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - APOD - 2020. 01. 06.
VCSE – Jupiter a Junóról nézve – Forrás: APOD

A Jupiter némely felhőformációja meglehetősen összetett. A felvételen látható rendezetlen felhőzetet a NASA Juno űrszondája készítette, mely a Naprendszer legnagyobb bolygója körül kering. A kép a Jupiter felhőzete felett 15 000 kilométerrel készült olyan közelről, hogy a bolygó kevesebb mint fele látszik csak. A jobb oldalon megfigyelhető durva, fehér felhőzet nagy magasságú, “felpattanó felhőzet”.  A Juno-küldetést 2021-ig meghosszabbították, így új módokon vizsgálhatjuk a bolygót. Az űreszköz többek között a Jupiter gravitációs mezejét is vizsgálta, ezzel meglepő bizonyítékot talált arra, hogy a bolygó nagy része talán folyékony halmazállapotú.

A Juno-küldetésről és a vele készült szép képekről, eredményekről többször is írtunk már:

A természet és a technika csodái (2018. jún. 7.)

A Juno friss képei (2017. dec. 7.)

Juno (2016. júl. 11.)

A Lófej-köd és az IC 434 fotografikus megfigyelése

Feltöltve : Szerkesztette :

2019. 12. 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 37×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Lófej-köd - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd – Ágoston Zsolt

Klasszikus asztrofotós célpont a Lófej-köd, de én csak most találtam alkalmat a megörökítésére. A kép közepén egyből feltűnik a látványos lófej alakú sötétköd, ami a Barnard 33 (vagy rövidítve B33) katalógusszámot kapta felfedezőjétől, Edward Barnardtól 1899-ben.

A bal oldalon a levélszerű Láng-köd figyelhető meg, katalógusszáma: NGC 2024. A háttérben változatos, örvénylő-hullámos formákkal tarkított IC 434 emissziós köd figyelhető meg, melynek hidrogén anyagát a Szigma Orionis csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszt fénykibocsátásra.

A Lófej-köd 1375 fényévre van tőlünk, átmérője 7 fényév. Az IC 434 mögötte van, valamivel távolabb, tőlünk 1600 fényévre található. A Lófej-köd így kitakarja az emissziós köd egy részét, ezért láthatjuk.

VCSE - Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

A Lófej-köd készítésekor használt L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a hidrogén-alfa sugárzását az oxigénétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskeny sávú asztrofotókhoz hasonló színeket.