Kevesen tudják, hogy Indiának is van űrkutatási programja. Ennek keretében a Mars Indian Orbiter vagy hivatalos nevén Mars Orbiter Mission (MOM, hindiül: Mangaljan) egy 69 millió dollárba kerülő, 1350 kg tömegű űrszonda, amelyet 2013. november 5-én bocsátottak fel az indiai űrközpontból, és 2014. szeptember 24-én érte el bolygószomszédunkat és állt körötte pályára. 73 óra alatt kerüli meg a Marsot.
A mellékelt Mars-képet még 2014. szeptember 28-án, négy nappal a Mars-körüli pályára állás után készítette a MOM, és a kép bal felső részén, a valóságban a Mars északi féltekéjén éppen egy hatalmas porvihar felhőrendszerének dühöngését lehet látni.
A MOM-on öt műszer található, közte fotózásra is alkalmas készülék, de a marsi légkörben metánt kereső készülék is. Metán keletkezhet vulkanizmus során (ez a Marsra ma már nem jellemző) és élettevékenység során is. Az öt műszer: látható tartományban működő színes kamera, egy hőkamera, egy tömegspektrométer a marsi exoszféra részecskéinek detektálására, egy metán szenzor,  és egy, a hidrogén Lyman-alfa hullámhosszán működő fotométer a marsi felsőlégköri deutérium/hidrogén arány mérésére.
A MOM-om lévő rádióadó jeleinek vételére szolgáló földi követőállomáson a budapesti székhelyű BHE Bonn Hungary Elektronikai cég szállított vevőegységeket és Doppler-vevőket. Ezzel lehet nyomon követni, hogy az űrszonda a pályáján halad-e még, kell-e pályakorrekció. (http://www.afoldgomb.hu/,  http://www.urvilag.hu/)
  
A “mai kép” első fele a két Magellán-felhőt mutatja be, a kép jobb alsó részén (ránézve a képre már nem kell magyarázni, melyik a Nagy Magellán-felhő és melyik a Kis Magellán-felhő). A képet S. Guisard készítette az Andokból, 4500 méter magasságból. A horizonthoz közel a Föld felsőlégkörének zöldes fénylése látható: nappal a napsugárzás hatására keletkezett ionok rekombinációs sugárzását észleljük zöld légkörfényként. Kisebb mértékben a kozmikus sugárzás, illetve a felsőlégkörbeni oxigén és nitrogénatomok hidroxillal való kémiai reakciója is hozzájárul a légkörfényhez. A légkörfény pár száz km magasságban (lényegében a meteorok feltűnési magasságánál és afelett) jelentkezik. 1868-ban fedezte fel A. Angström svéd fizikus. A légkörfény többnyire ingadozik, nem egyenletes sem kiterjedésében, sem intenzitásában.

Olvasd tovább

Klamerius Adrien magyar asztrofotósnő képét mutatta be a NASA Astronomy Picture of the Day c. oldala 2016. szeptember 24-én.

VCSE - Magyar asztrofotó az APOD-on - Mai kép
VCSE – Magyar asztrofotó az APOD-on – Mai kép

A mellékelt képen jobbra a Perseus Ikerhalmaza látszik. Balra az IC 1805 és IC 1848 ködök. Az IC 1805-öt Szív-ködnek is nevezik, a képen mint egy feje tetejére fordított szív körvonalait mutató ködösség jelenik meg. A Galaxis Perseus-karjának nevezett spirálkarjában található, emissziós köd, forró hidrogéngáz sugárzása készteti fénylésre. Olvasd tovább

Nemcsak a galaxisok – mint a múltkor bemutatott NGC 1672 – néz ki látható fényben másképp, mint más hullámhosszakon, hanem a planetáris ködök is.

VCSE - A Csiga-köd infravörösben - Mai Kép - Csizmadia Szilárd
VCSE – A Csiga-köd infravörösben – Mai Kép – Csizmadia Szilárd

A Csiga-köd (magyarul Hélix-ködként is emlegetik néha, angolul Helix Nebula, katalógusszáma NGC 7293) a Vízöntő csillagképben található fényes, 7,6 magnitúdós planetáris köd, Magyarországról észlelhető, nyári táborok közepesen alacsonyan kedvelt célpontja – kevesen nézik meg. Kb. 700 fényévre van a Földtől,  ~25 ívperc átmérőjű teljes egészében – majdnem akkora, mint a telehold látszó mérete! Valódi átmérője kétszer 2,9 fényév, minthogy sugara 2,9 fényév, vagyis ha a Nap helyére tennénk a  közepét, akkor a legközelebbi csillagig, a Proxima Centaurig vezető útnak majdnem a háromnegyedénél lenne a ködösség széle (a Proxima 4,1 fényévre van tőlünk).
Olvasd tovább

A mellékelt képen látható NGC 1672 extragalaxis messze a déli égbolton, -59°-os deklináción helyezkedik el a Dorado csillagképben, így Magyarországról nem észlelhető. Pedig nagyméretű, viszonylag fényes (7×6 ívperces, 10,3 mg-s) horgas spirálgalaxis. Távolsága tőlünk 60 millió fényév, átmérője kb. 75 000 fényév, közepén nagyon nagytömegű fekete lyuk lehet.

Hatalmas, 20 kpc méretű horgai a vizuális tartományban nagyon elnyúlttá teszik a galaxis alakját, és ez a Hubble Űrtávcső (HST) mellékelt képén is jól kivehető. A spirálkarokban számos hatalmas, fényes, rózsaszínes területet figyelhetünk meg: ezek forrón izzó hidrogénfelhők, aktív csillagkeletkezési helyek. A kép elképesztően részletgazdag: belenagyítva forró csillagok kékes nyilthalmazait, ködöket, porsávokat tanulmányozhatunk. Olvasd tovább