Kategória-archívum: Mai kép
Magyar asztrofotó az APOD-on
Klamerius Adrien magyar asztrofotósnő képét mutatta be a NASA Astronomy Picture of the Day c. oldala 2016. szeptember 24-én.
A mellékelt képen jobbra a Perseus Ikerhalmaza látszik. Balra az IC 1805 és IC 1848 ködök. Az IC 1805-öt Szív-ködnek is nevezik, a képen mint egy feje tetejére fordított szív körvonalait mutató ködösség jelenik meg. A Galaxis Perseus-karjának nevezett spirálkarjában található, emissziós köd, forró hidrogéngáz sugárzása készteti fénylésre. Olvasd tovább
A Csiga-köd infravörösben – Csizmadia Szilárd
Nemcsak a galaxisok – mint a múltkor bemutatott NGC 1672 – néz ki látható fényben másképp, mint más hullámhosszakon, hanem a planetáris ködök is.
A Csiga-köd (magyarul Hélix-ködként is emlegetik néha, angolul Helix Nebula, katalógusszáma NGC 7293) a Vízöntő csillagképben található fényes, 7,6 magnitúdós planetáris köd, Magyarországról észlelhető, nyári táborok közepesen alacsonyan kedvelt célpontja – kevesen nézik meg. Kb. 700 fényévre van a Földtől, ~25 ívperc átmérőjű teljes egészében – majdnem akkora, mint a telehold látszó mérete! Valódi átmérője kétszer 2,9 fényév, minthogy sugara 2,9 fényév, vagyis ha a Nap helyére tennénk a közepét, akkor a legközelebbi csillagig, a Proxima Centaurig vezető útnak majdnem a háromnegyedénél lenne a ködösség széle (a Proxima 4,1 fényévre van tőlünk).
Olvasd tovább
Egy galaxis kettős képe – Csizmadia Szilárd
A mellékelt képen látható NGC 1672 extragalaxis messze a déli égbolton, -59°-os deklináción helyezkedik el a Dorado csillagképben, így Magyarországról nem észlelhető. Pedig nagyméretű, viszonylag fényes (7×6 ívperces, 10,3 mg-s) horgas spirálgalaxis. Távolsága tőlünk 60 millió fényév, átmérője kb. 75 000 fényév, közepén nagyon nagytömegű fekete lyuk lehet.
Hatalmas, 20 kpc méretű horgai a vizuális tartományban nagyon elnyúlttá teszik a galaxis alakját, és ez a Hubble Űrtávcső (HST) mellékelt képén is jól kivehető. A spirálkarokban számos hatalmas, fényes, rózsaszínes területet figyelhetünk meg: ezek forrón izzó hidrogénfelhők, aktív csillagkeletkezési helyek. A kép elképesztően részletgazdag: belenagyítva forró csillagok kékes nyilthalmazait, ködöket, porsávokat tanulmányozhatunk. Olvasd tovább
Megtalálták a Philae-t
2014-ben szállt le a Rosetta által szállított leszállóegység, a Philae űrszonda a 67P/Csurjumov-Geraszimenkó üstökösre (angolos átírással és hivatalos nevén Churyumov-Gerasimenko). 60 óra működés után megszakadt vele a kapcsolat; hónapokkal később elemei annyira feltöltődtek, és a Rosetta is megfelelő pozícióba került, hogy ismét továbbíthatott adatokat, de még mindig nem sikerül pontos helyét megállapítani az üstökösön. Később ismét megszakadt vele a kapcsolat.
A Rosetta-Philae akció nemcsak technikai és tudományos siker, de egy drámai regény is.
Vajon mikor lesz vége a meglepetés-sztoriknak? (A legnagyobb meglepetés az volt, hogy az üstökös felszíne minden elképzelhetőnél keményebbnek bizonyult, és ezért többszöri pattogás után szállt le a Philae csak, a várt sima landolás helyett. Vagy az volt a legnagyobb meglepetés, hogy szerves anyagokat detektáltak az üstökös anyagéban?)