Vega Csillagászati Egyesület

A fekete lyukakat tömegük szerint három kategóriába osztják:

– kistömegűek, amelyek II-es típusú szupernóvarobbanásokban keletkeznek, az így felrobbant csillagok magjának a maradványai, és tömegük 3,2 naptömegtől pár tíz naptömegig terjedhet;

– a nagyon nagytömegűek (vagy szupernagytömegűek), amelyek tömege pár millió és pár milliárd naptömeg között van, és galaxisok centrumaiban foglalnak helyet: a környező csillagok bekebelezésével híztak ekkorára.

A harmadik kategóriát a néhány ezer naptömeg körüli fekete lyukak képviselik, amelyeket közepes tömegűeknek is neveznek, és eredetüket homály fedi. Talán harmadik populációs csillagok összeomlása hozta létre őket (ezek a csillagok a legkorábban született csillagok egy-egy galaxisban, rögtön a galaxis kialakulása után jöttek létre; ekkor még a galaxisok annyira fémszegények voltak, hogy akár 1000 naptömegű csillagok is létezhettek, de ma már csak 120 naptömeg körül van a lehetséges csillagtömeg felső határa éppen a fémekkel való bedúsulás miatt).

Az ismert közepes tömegű fekete lyukak száma csekély, és egyesek még azt is kétségbe vonják, hogy valóban léteznek, szerintük csak az észlelések félremagyarázásáról van szó.

Egy ma megjelent tanulmány szerint (http://arxiv.org/abs/1512.04825) az M51 északi spirálkarjában van egy extrém fényes (ang. “ultraluminous”) röntgenforrás, amelynek mért tulajdonságai vagy egy anyagbefogó, közepes tömegű fekete lyukra utalnak, vagy egy kettős-rendszerbeli neutroncsillagra, ahol a társától szipkázz el anyagot a neutroncsillag. Az erős röntgensugárzás a fekete lyuk vagy a neutroncsillag körüli anyagbefogási korongból (akkréciós diszk) jöhet. Az XMM-Newton, a Chandra és a NuSTAR műholdak röntgenadataiban erős és gyors változásokat fedeztek fel a röntgenfluxusban. Vagy egy 1600-3500 naptömeg közötti fekete lyuk környezetében végbemenő normál ütemű anyagbefogás, vagy egy neutroncsillagra hulló, szokatlanul nagy arányú, de fizikailag még lehetséges anyagátadás lehet az észlelt röntgenfluxusnak és változásainak az oka. A nehézségeket jól jellemzi, hogy a neutroncsillag felső tömeghatára 3,2 naptömeg körül van – vagyis a forrás vagy kisebb tömegű (1,4-3,2 naptömegű) neutroncsillag vagy egy közepes tömegű (1600-3500 naptömegű) neutroncsillag, amelyek két nagyon különböző tömegbecslést és fizikai természetet jelentenek…

Az APOD mai felvételén egy asztrotájkép látható. A felvételt Jurij Beletsky készítette a chillei Las Campanas Obszervatóriumnál. Itt található a 6,5 méter átmérőjű Magellán-teleszkóp.

VCSE - Mai kép - Geminidák - Carnegie Las Campanas Obszervatórium - Jurij Beletsky — VCSE – Mai kép – Geminidák – Carnegie Las Campanas Obszervatórium – Jurij Beletsky

A képen 5 órás időtartamot átölelő felvételsorozat megfelelő képeinek összegzésével készített kompozit felvétel látható.

A Geminidák meteorrajról részletes információkat találhatunk Pető Zsolt meteoros blogjában, a Tűzgömbök Világa weboldalon. Ha pedig az időjárás nem kedvező a vizuális észleléshez, akkor a GalileoWebcast oldalán található rádiómeteoros észleléssel érdemes ismerkedni.

A DI Cha csillagrendszerét ábrázoló kép a Hubble űrtávcső 2015. október 30-i archívumából lett kiválasztva. A kép jelen formában történő elkészítése és a DI Cha rendszert övező “ködgyűrű” felfedezése Judy Schmidt munkájának az eredménye.

VCSE - Mai kép - Di Cha - NASA / ESA / Hubble / Judy Schmidt — VCSE – Mai kép – DI Cha – NASA / ESA / Hubble / Judy Schmidt

A DI Cha, más néven Hen 3-593 vagy HIP 54365, egy négytagú rendszer, amely két kettős csillagot – a dupla kettőscsillagok jellegzetes tulajdonsága, hogy két csillag kering egymás körül kettőscsillagot alkotva, és a két kettős is kering egymás közös tömegközéppontja körül – tartalmaz. Az ilyen rendszereket négy rendszereknek is nevezik. A felvételen csak két csillag látható.

A DI Cha a Naprendszertől 520 fényévre található a déli féltekéről látható Kaméleon csillagképben. A DI Cha egy T Tauri típusú változó csillag, egy másik jele: NSV 5099. A fényességváltozása 10,65-10,74 magnitúdó között történik.

A T Tauri típusú változócsillagok olyan fiatal csillagok, amelyek már jól megfigyelhetők a látható tartományban is. Molekulafelhők közelében találhatók, amelyből nemrég keletkeztek, és fontos tulajdonságuk, hogy kis tömegűek. Nevüket a T Tauriról kapták, ami, mint neve is mutatja, változócsillag. Ezek a fényváltozások mind a látható, mind az ultraibolya tartományban megfigyelhetők és lehetnek periodikusak vagy véletlenszerűek. A változások bekövetkezhetnek mind a kontinuumban, mind egyes spektrumvonalakban. (Forrás: http://astro.elte.hu/)

Mivel a DI Cha egy viszonylag fiatal csillagrendszer, ezért csillagközi por veszi körül, mely annak a kozmikus porfelhőnek a maradványa, melyből a csillag megszületett. A DI Cha a Kaméleon csillagképben található csillagkeletkezési régióban található. Ennek az érdekessége, hogy nemcsak a legfiatalabb csillagok találhatók benne, hanem ezek a nemrég született “csecsemő” csillagok találhatók a legközelebb a Naprendszerhez.

A NASA Cassini küldetésének eredményeit bemutató honlapon 2015. december 14-én jelent meg a Cassini űrszonda legújabb felvétele.

VCSE - Mai kép - Enceladus és Tethys - NASA, Cassini — VCSE – Mai kép – Enceladus és Tethys – NASA, Cassini

A felvételen a Szaturnusz Enceladus és Tethys nevű holdjai láthatók egymás mögött, a Szaturnusz gyűrűje felett. A felvételen a két hold látszólagos méretaránya csaknem megfelel a tényleges méretarányuknak. Az elől látható Enceladus átmérője 504 kilométer, míg a mögötte látható Tethys 1062 kilométert átmérőjű.

A felvétel készítésekor a Cassini a Szaturnusz gyűrűinek síkja alatt tartózkodott (a Nap a gyűrűket felülről világította meg). A felvételt a Cassini kislátószögű kamerája készítette vörös fényben 2015. szeptember 24-én.

A felvételen az Enceladus 2,1 millió kilométerre volt az űrszondától, így egy képpont az Enceladus felszínén 12 kilométernek felel meg. Tethys-től az űrszonda 2,6 millió kilométert távolságra volt, így a Tethys felszínén egy képpont 16 kilométernek fele meg.

A Cassini küldetés a NASA, az ESA (Európai Űrügynökség) és az olasz űrügynökség közös tudományos küldetése További információk a Cassini-Huygens misszió weboldalán http://saturn.jpl.nasa.gov vagy http://www.nasa.gov/cassini. A Cassini képfeldolgozó csapatának honlapja: http://ciclops.org.

Az APOD mai felvételén a New Horizons űrszonda legújabb felvétele látható. Az űrszonda folyamatosan küldi a fedélzeti tárolóiban lévő adatokat. A most látható képet 2015. december 10-én publikálta a NASA.

VCSE - Mai kép - Szputnyik síkság - NASA — VCSE – Mai kép – Szputnyik síkság – NASA

Olvasd tovább →

Egy közepes tömegű fekete lyuk az M51-ben?

Geminidák

DI Cha

Enceladus és Tethys

A Szputnyik-síkság