A Prometheus egy a Szaturnusz 62 ezidáig ismert holdja közül. Felfedezése a XX. század űrkutatásának az eredménye, 1980-ban a Voyager–1 űrszonda felvételei alapján S. A. Collins és D. Carlson fedezték fel.
VCSE – Mai kép – Prometheus és az F-gyűrű
A fenti képet 2015. december 6-án készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A kép felbontása 200 m/pixel, a kép tetején látható keskeny csík az F-gyűrű.
VCSE – Mai kép – Prometheus
A fenti képet pedig még 2010. január 27-én készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A felvétel készítésekor a Szaturnusz a kép árnyékos, bal oldala felől helyezkedett el. Olvasd tovább →
Bizonyára emlékeznek a kedves olvasók arra, hogy 2015. őszén egy csillag különös fényességváltozásait szerette volna egy csillagász idegen civilizációk megastruktúráival (pl. űrállomások, napelemfarmok stb.) magyarázni. A józanabbak szerint oly’ sok természetes magyarázat kizárása után még mindig lehetséges, hogy nagyon sok üstökös gyors szétesése okozta az említett fényességváltozásokat – erről 2015. november 26-án számoltunk be a VCSE levelezőlistáján és honlapján (itt érhető el). Abban a levélben ismertettük a Spitzer infravörös űrtávcsővel készült közeli infravörös tartománybeli méréseket, amelyek kizárták, hogy az észlelt furcsa elhalványodásokat kisbolygóütközések, árapályerők széttépte bolygók vagy holdak, vagy porfelhőbe burkolózó bolygókezdemények okoznák; de a mérési eredmények egyezésben vannak azzal a képpel, hogy erősen excentrikus pályán keringő üstököscsaládok felbomlásában kell az okot keresni.
{:hu}VCSE – A Hét Nővér – Messier 45 – Schmall Rafael
A kép készítésének adatai:
Fényképezőgép: Canon EOS1100D
Objektív: Canon 70-200 f4L
Mechanika: EQ-5, GOTO funkcióval
A kép ISO 800 érzékenységen, f/4 nyílással 12x300sec expozíciós időn készült 200mm-es fókuszban.
A Fiastyűk néven is ismert halmazt ősi, mitológiai eredetű nevén Hét Nővérnek is emlegetik, a csillagászatban pedig M45 (Messier 45) jelöléssel került be a katalógusokba. Próbaképpen készültek a felvételek, amelyek összegzett változatát mutatjuk itt be, hogy egy csillagda által nyüstölt EQ-5 tűréshatárát tesztelje az észlelő, Schmall Rafael. Az eredmény számára is meglepő lett. Minimális bemozdulás talán, ha történt… Viszont már nem lehet megúszni itt sem az autoguidert, noha a fókusz csak 200 mm volt. Rafael szerint, ha valaki vesz egy Lacerta MGEN veuzetőkamera-szettet, akkor annak örökre megszűnik a problémája a vezetéssel. Elmondta nekünk, hogy: “Ha én ezt a Lacerta MGEN-t felpattintottam volna az EQ-5-re, akkor szerintem egy 150/750-es tubust is elvitt volna vezetési hiba nélkül, vagy egy 80/600-ast, amivel már lehet azért fotózni – hát még ha objektívet, ám objektívnél már nem egyszerű annak rögzítése… Hogyan rakjuk rá a mechanikára az objektívet, ha esetleg vezetés is kellene? A mostani ködös időben azon a projekten dolgozom, szóval valószínűleg láthatjátok majd a 2016-os táborban, esetleg képeket is küldhetek róla, hogy milyen lett. Két vas összeszerelése az egész, és mind az objektív, mind a vezetőkamera a helyére kerül – az eredményekről később számolok be.”
{:}{:en}VCSE – The Seven Sisters – Rafael Schmall
The Seven Sisters
Testphoto with EQ5GOTO + Canon1100D + Canon 70-200f4L
Stack of 12x300sec exposures (ISO800), details enhance with PS.
However I need to shoot more images for this objektect. More stack and even longer exposures, but this only was a test – testing the mechanics without autoguiding.{:}
Az APOD mai felvételén a Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) felvétele látható az Arp 87-ről. A felvételt Douglas Gardner dolgozta fel. A felvétel a HST Wide Field Planetary kamerájával készült. A felvételen látható színes képet a 450, 555, 656 és 814 nm hullámhosszakon készített felvételek felhasználásával készítették el.
VCSE – Mai kép – Arp 87
Az Arp 87 jelű galaxispár egyike az általunk ismert kölcsönható és összeolvadó galaxispároknak. Az objektum nevét az ilyen galaxisokat elsőként katalogizáló Halton Arpról és a nevét viselő különleges galaxisokat tartalmazó atlaszáról (Arp’s Atlas of Peculiar Galaxies) kapta, amihez a felvételeket a Palomar-hegyi 5 m-es távcsővel és 1,22 m-es Oschin Schmidt-teleszkóppal végezték. Az objektum először a 1960-as években került katalógizálásra.
Megnevezése: Arp 87 (NGC 3808), amit két kölcsönható-összeolvadó galaxis alkot ( NGC 3808A és NGC 3808B).
Típusa : küllős (horgas, ang. barred) spirálgalaxis
Az Oroszlán csillagképben található. Távolsága a Földtől megközelítőleg 300 millió fényév. Vizuális fényessége 13,4 magnitúdó. Észleléséhez a legkedvezőbbek a februári éjszakák.
VCSE – keresőtérkép az Arp 87 -hezVCSE – Az Arp 87 (középen) és 2,8° szélességű környezete.
Az Arp 87 kölcsönható és összeolvadó galaxispár nagyobb méretű tagja az NGC 3808A spirálgalaxis (jobb oldalon), kísérője az NGC 3808B. Az NGC 3808A galaxisra majdnem a pólusa irányából látjuk rá. A galaxis jellegzetességei a fényes gyűrű, melyben csillagkeletkezési régiók és poros spirálkarok találhatók. Az NGC 3808B (bal oldalon) galaxist az éléről láthatjuk, amelyet egy por és gázgyűrű vesz körül. Ez a gyűrű merőleges a galaxis síkjára, ezért ezt a gyűrűt poláris gyűrűnek is hívjuk.
Jól megfigyelhető a képen a pár tagjai között lévő anyaghíd csavarodott, dugóhúzóra emlékeztető alakja, amely arra utal, hogy a nagyobb galaxisból kidobódott anyag egy részét a kisebbik galaxis gravitációs mezője befogta. Ugyanakkor a két galaxis gravitációs terének kölcsönhatása a páros mindkét tagját eltorzítja. A két galaxist összekötő “híd” mérete 75 000 fényév. Ez a híd is igen jól szemlélteti a két galaxis között ébredő gravitációs erők és árapályerők nagyságát.
A kép bal szélén egy harmadik galaxis is megfigyelhető. Ez a galaxis csak látszólag található az NGC 3808B mellett. Valójában sokkal távolabb helyezkedik el, így nem is vesz részt a két galaxis összeolvadásában.
Megfigyelésekkel bizonyították, hogy a kölcsönható galaxisokban igen gyakran intenzív csillagkeletkezési folyamatok zajlanak le. Ezt támasztja alá a fiatal csillagok kékes színe, az intersztelláris gáz színképében az emissziós vonalak erőssége, és a csillagok sugárzása által felmelegített por távoli infravörös sugárzása.
A “Mai kép” most egy gyorsított sorozatfelvétel (ún. “time-lapse” animáció), ami 21 másodpercben mutatja meg egy napkitörés “életének” 35 percét. A felvételt Luc Jaspers készítette 2015. szeptember 30-án egy módosított Coronado PST (150mm) távcső és DMK23 kamera segítségével.
A fenti képen jól látható a napkitörés óriási mérete. Viszonyításképpen: a Föld átmérője “csak” 12 756 km. A napkitörésekről, a Nap észleléséről részletes információkat lehet olvasni a VEGA naprovataiban.
