A mai kép egy 1998-ban készült archív Hubble Űrtávcső felvétel. A felvételen a csillagok háttere előtt a mi Naprendszerünkben számtalan kisbolygó és űrszemét húz fénylő, különböző színű csíkot a képen. A rövid felvételen a leghosszabb csík hossza kb. 19 ívmáspdperc ezen a képen. A legfényesebb kisbolygónyom ezen a képen 18,7 magnitúdós!
A mellékelt képen a Tejútrendszerben lévő, NGC 6914 jelű, a Hattyú csillagképben tőlünk hatezer fényévre lévő ködkomplexum látszik. Csillagok, kavargó porcsomók és -sávok, fénylő gáz alkotja. Olvasd tovább →
A Lunar Reconnaissance Orbiter űrszonda nagylátószögű kamerájának hozzávetőleg 1300 felvételéből összerakott mozaikképből kapták ezt a lélegzetelállítóan részlet dús mozaikot.
A Hold 28 naponta járja körbe a Földet, és 28 nap alatt fordul meg a tengelye körül is: eredményképp mindig ugyanazt az oldalát fordítja felénk. Ezt az oldalt lehet ezen a képen látni. A mellékelt képet a tavaly decemberben egy kéthetes periódus alatt kapott részletképekből rakták össze.
Markus Noller német amatőrcsillagász képe a Kalifornia-ködöt (NGC 1499) ábrázolja a Perzeusz-csillagképben.
A Kalifornia-köd felfedezője Edward Emerson Barnard volt 1884-ben. Nevét arról kapta, hogy kicsit hasonlít a névadó amerikai államra. Az 1500 fényév távolságban lévő és 100 fényév hosszú ködösség a Tejútrendszer Orion-spirálkarjában található (amelyikben a mi Napunk is van). Bár a hidrogén a valóságban vörös színt sugároz leginkább, ez a felvétel hamisszínes, és a hidrogén zöldre van festve, a vörös a sziliciumnak felel meg és az kék az oxigénnek. Valószínűleg a a kép jobb szélén lévő forró Khi Persei csillag fűti fel ezt a ködöt és ez a fűtés készteti világításra. Távcsőbe nézve nehéz látni, de hálás és könnyű fotótéma asztrofotósoknak.