A Plútó osztályozásáról

Feltöltve : Szerkesztette :

Az eredeti megjelent:VCSE
VEGA 77. szám 5-8. oldal, 2006. szept. 30.
Utánközlésnél vagy bármely jellegű további felhasználás során kérjük hivatkozni!

2006 augusztusában, és még szeptember hó folyamán is tele volt a sajtó a „Plútó lefokozásáról” szóló hírekkel, sőt, még szeptember 30-án is jelentős teret kapott, hogy a „kisbolygóvá való lefokozás” miatt súlyos milliókért kell újraírni egyes földrajz- és fizika tankönyveket.

Annak megértését, hogy milyen döntést és miért hozott a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 2006. augusztus 24-én Prágában, kezdjük azzal, hogy szó sincs lefokozásról. Lefokozni csak azt lehet, akit elő is lehet léptetni, márpedig a Plútó nem rendőr- vagy katonatiszt, akinek a rangját elöljárója megváltoztatja… Hogyan is lenne az IAU bármelyik bolygó elöljárója vagy bármilyen bolygónak rangja? Az újságírói termékenység újabb képtelen hírt hozott létre…

Az égitestek különböző osztályai közötti átsorolásról viszont beszélhetünk – és itt csak ennyiről van szó. Asztrofizikai szempontból minden olyan égitestet, amelynek tömege 13 jupitertömegnél kisebb, planetáris testnek nevezünk. Ennek a meghatározásnak az alapja az, hogy ezekben az égitestekben, sem pedig felszínükön – természetes úton – nem indulnak be magfúziós folyamatok, mert ehhez tömegük nem elegendő.

De szükség van-e rá, és ha igen, akkor hogyan osztályozzuk tovább a planetáris testeket? Olvasd tovább →

Az Univerzum szerkezete

Feltöltve : Szerkesztette :

Világegyetemnek (Univerzumnak) nevezünk minden anyagi létezőt. (Ezért értelmetlen azt kérdezni, mi van a Világegyetemen kívül, hiszen azon kívül per definitionem nincs semmi, ha egyszer minden anyagit magában foglal…). Az anyag a Világegyetemben előfordul elemi részecskék (különösen fotonok, neutrínók, valamint protonok, elektronok) illetve atomok formájában. Manapság egy galaxisbeli látható anyag atomjainak mintegy 10%-a a csillagközi felhőkben található por és különösen gáz formájában (a csillagközi felhőben található protonok eredete a felhő eredeti hidrogénkészletében keresendő: a felhőt ionizáló fényforrás a hidrogénatomokat ionizálta. Szemléletmódunk olyan, hogy ezeket a protonokat nem elemi részecskének, hanem egyszeresen ionizált hidrogénnek tekintjük a csillagászatban, mert az ionizáló fény megszűntével ezek a hidrogénatommagok rekombinálódnak, azaz visszaszerzik elektronjukat és újra hidrogénatomok lesznek.) A fennmaradó ~90% csillagok formájában, a maradék pedig planetáris testekben illetve kompakt objekumokban van jelen. Olvasd tovább →

Csillagászati Mértékegységek

Feltöltve : Szerkesztette :

Távolság:

1 földsugár = 6378 km (egyenlítői sugár)

1 jupitersugár = 71 492 km (egyenlítői sugár)

1 napsugár = 695 700 km (IAU definíció)

1 csillagászati egység (CSE) = 149 597 870 700 méter ≈ 149 600 000 km = 149,6 millió km (A Nap és a Föld közepes távolsága. Még precízebben: 1 naptömeg körüli test körül 1 julián év (365,25 nap) alatt körpályán egy keringést megtévő, nulla tömegű próbatest pályájának sugara.)

1 fényév ≈ 9,46 billió km (a fény egy év alatt megtett útja, pontos számérték: 9 460 730 472 580,8 km)

1 parszek ≈ 31 billió km (az a távolság, ahonnét nézve merőleges rálátás esetén a földpálya fél nagytengelye 1 ívmásodperc szög alatt látszik, pontos számértéke: 30 856 775 814 671,92 km). A parszek rövidítése: pc.

1 kpc = 1000 pc (kpc: kiloparszek)

1 Mpc = 1000 kpc = 1 000 000 pc (Mpc: megaparszek)

 

Átváltások:

1 pc ≈ 3,26 fényév.

1 pc ≈ 206 265 CSE

1 fényév ≈ 63 000 CSE

1 CSE ≈ 217 földsugár

 

Idő:

Az idő egysége a csillagászatban a középnap, amely 86 400 másodperccel egyenlő.

Időnként használatos időegység a julián évszázad is, amely 36 525 középnappal egyenlő.

1 julián év = 365,25 nap.

 

Tömeg:

1 naptömeg = 1,9891 × 1030 kg ≈ 1047,5 jupitertömeg

1 jupitertömeg = 318 földtömeg

1 földtömeg = 5,972 × 1024 kg

VEGA 4 – 1992 március

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - VEGA 4
VCSE – VEGA 4

Megfigyelések

 

Kettőscsillagok

ST 747 Orion RA=5h33m d= -6°  mgl=4,7 mg2=5,6  S=37″  PA 224
Csizmadia Ákos 48/540 L : tág pár. Fényességeltérés 1,5 mg.
Szinek: 0 és 10. PA 240

VCSE - VEGA 4 - ST 747
VCSE – VEGA 4 – ST 747

Csizmadia Szilára 48/540L 30x: PA 240 felé látszik a társ. Fényességeit érés l-l,5mg. Könnyen bontható, kényelmes pár.
Szinek:-1 és -2.
60x: nem változott a látvány.

Olvasd tovább →

Kategóriák: VEGA.

Jupiter – 1992 február – Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - Jupiter - Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd
VCSE – Jupiter – Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd

A VEGA 4-ik számában jelent meg három Jupiter-észlelés, még 1992-ben (a Vega Klub lapjában, a VCSE két évvel később alakult meg ebből). A korban már akkor is kicsinek számító távcsővel (48/540-es refraktorral, 90x-es nagyítással) készültek ezek a megfigyelések. A baloldali képen a Jupiter egyes alakzataihoz írt számok egy 0-10 fokozatú skálán intenzitásviszonyokat jelentenek. azóta természetesen a távcsövek átmérője mellett az észlelők kifinomultsága is fejlődött, de legelső Jupiter-észlelésként ezek bárkitől elfogadhatók. Ha van Jupiter-rajza, akkor örömmel várjuk a VEGA-ba!

Észlelők:Csizmadia Ákos 1, Csizmadia Szilárd 2

A Jupiter február hónapban a megfigyelések szerint nem volt igazán látványos. Leginkább az egyenlítői sáv látszott, 6.7 átlag intenzitással Feb. 28-án Cs. Sz. látott egy ovált a sávban. (Lásd rajz) A négy hold viszont látványos volt 30x nagyításnál is!

Feb. 27-én egy vonalban, szimmetrikusan, közel a bolygóhoz helyezkedtek el. Feb. 28-án viszont a Callisto 12 Jupiter korongnyi távolságban volt a bolygótól!

A holdaktól néhány érdekes jelenséget várhatunk. Ezekről a klubvezetőtől kérhető tájékoztatás.