A C/2019 Y4 (ATLAS) üstököst 0 magnitúdó környékinek várták május végére, amiről itt írtunk hosszabban, és egyesületi csillagdánkban készített képét is ott mutattuk be.
A 13620-as sorszámú “Astronomer’s Telegram”-ban (2020. április 6.) azt írják, hogy a 60 cm-es Ningbo Education Xinjiang Telescope-pal, 10×30 sec-es, r szűrővel kapott képeken a C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös valószínű darabolódását figyelték meg. A 2020. április 5-én kapott képeken a mag elnyúlttá vált a csóva irányába, 3 ívmásodperces hosszú lett kör alakúról. Az észlelők szerint elég rövid az expozíció ahhoz, hogy ne az üstökös sajátmozgása okozza a mag elnyúltságát. A képek itt láthatók, forrás: https://near.earth/shared/2020/04/next_20200405.png.
A távirat szerzői az eredetiben arról beszélnek, hogy “lehetséges darabolódás” látszik. Amennyiben tényleg nem az üstökös sajátmozgása vagy a távcső bemozdulása okozta a megfigyelteket, akkor elképzelhető, hogy az üstökös laza szerkezetű és szétesőben van. Ezt megerősíteni látszik, hogy a mag megnyúlását a 2 méteres Liverpool-távcsővel megerősítették később (ez a távcső a Kanári-szigeteken van) április 6-án 18:38 UT-kor közzétett 13622-es táviratban. Vagyis az elnyúltság valós, a darabolódásnak több jele is van már. Ennek fényében elképzelhető, hogy az üstökös egyáltalán nem éri el az előrejelzett fényességét és egyáltalán nem fog látszódni szabad szemmel. Végső szót azonban csak a folyamatos megfigyelések mondhatnak – az üstökösök fényesség-előrejelzése egy rendkívül bizonytalan terület, sem pesszimistának, sem optimistának nem szabad lenni, hanem folyamatosan megfigyeléseket kell végezni. Az utóbbi napokban több észlelő is halványabbnak találta a korábbihoz képest az objektumot, vagy nem is találta már meg.
Az, hogy milyen nehéz ügyről van szó az üstökösök viselkedésének megértésében, azt a 2I/Borisov üstökös esete is mutatja. Néhány napja arról adtunk hírt, hogy az üstökös elmúlt hetekbeli képe a Hubble Űrtávcső felvételein megnyúltnak látszik, mintha az is darabolódna. Ugyancsak április 6-i a 13168-os sorszámú csillagászati távirat, amiben arról értesítenek, hogy az üstökösmag ismét egyben lévőnek látszik. Arról van szó, hogy a kínai megfigyelők szerint újabb, április 3-i HST-képeken már csak egy darab látszik, a másik eltűnt. Valószínűleg a szétválás folyamata végbement, és a halványabb, kisebb darab eltűnt a megfigyelők szeme elől. Néhány kép itt található a jelenségről.
Az utóbbi napokban több helyen is közölték (pl. itt), hogy fényes, akár félhold fényességű üstökös lesz látható a nyáron, mások óvatosságra intettek (pl. itt).
A szóban forgó kométa jelölése a C/2019 Y4 (ATLAS). Néha csak Atlas-üstökösként emlegetik (kiejtése: atlasz). 2019. december 28-án fedezték fel az Asteroidal Terrestrial-impact Last Alert System (ATLAS, Földbe-csapódó Aszteroidákra Végső Figyelmeztetést adó Rendszer) keretében, innen a neve. A Hawaii Egyetem Csillagászati Intézetének két, egyenként 0,5 méteres távcsöve alkotja e rendszer alapjait, amelyek Hawaii-on vannak elhelyezve, egymástól 160 km-re. 2015, illetve 2017 óta működnek. A NASA 5 millió dollárral támogatta a projektet. A rendszer két éjszaka alatt végigfényképezi a távcsövek által látott égterületet, új, Földre veszélyes kisbolygók után kutatva. A folyamat kétnaponta ismétlődik. Eközben természetesen rengeteg más kisbolygó és üstökös is távcsővégre akad, nem is beszélve a szupernóvákról. Ezek egyike a szóban forgó üstökös.
Az üstökös felfedezésekor még csak 19,6 magnitúdós volt a vizuális sávban – ekkor még jó három csillagászati egységre (CSE-re) járt a Naptól. Az első pályaszámítások 4400 év körüli keringésidőt és 0,25 CSE-s napközelpontot mutattak. Felvetették, hogy az 1844-ik évi nagy üstökössel a pályája nagyfokú hasonlóságot mutat (annak az üstökösnek a jelölése C/1844 Y1), így talán annak egy leszakadt darabja is lehetne. A későbbi, további és több megfigyelésre alapuló pályaszámítások azt mutatják, hogy mielőtt ismét a Naprendszer belsőbb részeibe jött volna, keringésideje 4800 év lett volna, de miután elhagyja a Naprendszer belső térségeit, ez 5200 évre fog nőni a bolygók okozta gravitációs perturbációk miatt. A pályaperturbációk olyan nagyok, hogy ha jelenlegi pályáján mozogna tovább mindenféle további perturbáció nélkül, akkor 6026 év lenne a keringésideje. Jelenleg, amíg ilyen közel jár a Naphoz, a pálya gyakorlatilag folyamatos pályaelem-változásoknak van kitéve! Emiatt a legtöbb planetáriumprogram nem fog jó pozíciókat adni az üstökösre, használjuk felkereséséhez inkább a lenti, IAU Minor Planet Ephemeris-ből származó efemeridákat.
A 2020. február 18-i pályaszámítás szerint – ami 82 napra kiterjedő pályaíven, 949 darab pozíciómegfigyelésen alapszik – naptávolpontja a Naptól 662 CSE-re van, napközelpontja viszont csak 0,25284 CSE-re. A Merkúr napkörüli pályájának fél nagytengelye 0,39 CSE, tehát a Merkúr-pályán belül éri el napközelpontját az Atlas-üstökös.
Az üstökös pályaelemei a következők:
Fél nagytengely: a = 331 CSE.
Excentricitás: e = 0,99923.
Keringésidő: 6026 CSE.
Inklináció: 45,38 fok.
Felszálló csomó hossza: 120,57 fok.
Perihélium argumentuma: 177,41 fok.
A Földhöz legközelebb 0,63 CSE-re lesz (lásd lejjebb). Összehasonlításul: a Nap-Vénusz átlagos távolság 0,72 CSE.
Felfedezése óta 2020. márciusig 19,6-ról 8 magnitúdóra fényesedett, mert közeledett a Naphoz és a Földhöz is. Egyes előrejelzések szerint akár -1 magnitúdó fényességet is elérhet(ne) 2020. május végén. Ezeket az előrejelzéseket azonban két okból is célszerű óvatosan kezelni. Egyfelől, az üstökösök fényesség-előrejelzése általában véve is a csillagászat legbizonytalanabb területei közé tartozik. Egyszerűen hiányzik hozzá az üstökös szerkezetének és gejzírjei számának, elhelyezkedésének, aktivitásának előzetes ismerete (az üstökösök porkibocsátásának mértékét éppen hogy utólag, a megfigyelésekből szokás meghatározni). Másodszor, mint az alábbi, az Aerith-ről származó ábra mutatja, már eddig is elmaradt időről-időre az ott használt előrejelzésektől a fényessége (fekete pontok a megfigyelések, piros vonal az előrejelzés).
Fontos megjegyezni, hogy az üstökös előrejelzett legnagyobb fényességét 2020. május 30-31-e körül éri el, ez az IAU MPC alábbi táblázata szerint (április 7-i számítás alapján) -0,3 magnitúdó körül lesz. (Az előrejelzett fényességeket bármikor frissíthetik újabb adatok alapján.) Az üstökös elongációja a Naptól ekkor 11-12 fok lesz, ami nagyon megnehezíti a megfigyelését. (A híres C/2006 P1 jelű McNaught-üstökös -5,5 magnitúdós volt, amikor kb. 5 fokra látszódott a Naptól, és még tudtuk észlelni. Akkor azonban az január közepi észlelést jelentett és az üstökös a Naptól délkeletre volt, most viszont északkeletre lesz.) A május végén a Fiastyúktól nem messze járó üstökös észlelése – ha tényleg nulla magnitúdó körül lesz – igen jó nyugati horizontot, dombtetőn vagy hegycsúcson lévő észlelőhelyet igényel, és nem sokkal a Nap után le fog nyugodni…
Magyarázat a lenti táblázathoz:
Date: dátum, UT: világidő (NYISZ-2 óra), R.A.: rektaszcenzió, Decl: deklináció, a koordináták 2000-es epochára vonatkoznak; Delta: földtávolság, r: naptávolság, mindkettő CSE-ben, El: Naptól való elongáció (kitérés, látszó szögtávolság) fokokban, Ph: fázisszög fokokban (ilyen szög alatt látszik a Nap és a Föld az üstökösből nézve), m1: előrejelzett vizuális fényesség magnitúdóban, Sky-motion: égi mozgás “/percben (ívmásodperc/percben) és iránya (PA) fokokban. A PA-t az égi északi iránytól (PA=0°) kelet felé (PA=90°) mérjük.
2020. április 1-én megkíséreltem én is észlelni a C/2019 Y4 (ATLAS) üstököst fotografikusan és vizuálisan is.
Az üstökös helyét a SkySafari applikáció segítségével sikerült megtalálni és először fotóztam, aztán megpróbáltam 52x-es nagyítás mellett észlelni. Az eredmény egy határozott talán volt. Elfordított látással a fotókról beazonosított helyen, ha nagyon figyeltem, néha, mintha, talán feltűnt volna. Sajnos elég halvány még (tegnap az app szerint 7,7 magnitúdó volt) és a holdfény se sokat segített. A fotók 130/650 Newton tubusra szerelt Canon 600D-vel készültek, ISO 6400 értéken 30 s záridővel, 60 light és 10-10 dark és flat képpel. A gif 50 percnyi mozgást ölel át. Nem lettek egy óriási minőségűek, de kísérletezgetni élmény volt vele, biztosan visszanézek majd még rá később is.
A 2I/Borisov üstökös volt az egyik első, bizonyítottan a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett objektum. (Más üstökösökről, illetve számos meteoroidról is gyanították, hogy egy másik csillag “vesztette el” őket, pontosabban megszöktek tőlük, és a csillagközi téren át vándorolva jutottak be a Naprendszerbe. Megbízhatóan ezt először azonban az 1I/’Oumuamua kisbolygóról bizonyították be, majd a 2019-ben felfedezett 2I/Borisov üstökösről. )
Az üstököst még most is nyomon követik nagy földi és űrtávcsövekkel, noha már messze jár és halvány. (Végeredményben el fogja hagyni a Naprendszerünket, miután egyszer megkerülte a Napot.) A Hubble Űrtávcsővel (HST-vel) készült 2020. március 28-i és március 30-i felvételeken látszik, hogy a Borisov-üstökös magja megnyúlt: ilyen nem volt korábban. Az új képeken úgy tűnik, mintha a mag szétesett volna két kisebb darabra. A HST-vel készült március 23-i képeken a mag még egyben lévőnek látszik.
A két darab közelítőleg egyforma fényességűnek látszik ennek az űrtávcsőnek a képein. Az viszont nem világos, hogy egyforma méretűek is – lehet, hogy az egyik fényvisszaverő-képessége (albedó) nagyobb, mint a másiké.
Elképzelhető, hogy a Nap megközelítése során az üstökös egyik oldala nagy mennyiségű hőt kapott, a másik alig valamit, és ez a besugárzás bontotta meg az üstökösmag egységét. De az is lehet, hogy a Nap hője megolvasztott vagy gőzzé alakított valamit az üstökös belsejében, és ez repesztette ketté a magot. (Az üstökösök belsejében rengeteg könnyen szublimálható, felhevíthető vízjég és szárazjég van.) Valószínűtlen, de nem kizárható, hogy távolabb a Naptól a Borisov-üstökös ütközött egy naprendszerbeli kisbolygóval, és az ütközésben tört ketté az üstökösmag.
A Nap áprilisban 06:00 (NYISZ) körül kel, 19:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed április 1-én, telihold április 8-án, utolsó negyed április 15-én, újhold április 23-án lesz. Érdekesség, hogy a hónap utolsó napján, április 30-án ismét első negyed lesz, csakúgy, mint a hónap első napján.
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.
Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra):
04.01: Mars-Szaturnusz együttállás, 1 fokon belülre kerülnek a Bak csillagképben. A következő napokban is szépen látszanak egymás mellett.
04.03. A Vénusz és az Éta Tauri szoros (19 ívperces) együttállása. Az Éta Tauri az Alcyone-val, a Fiastyúk (M45, Pleiades) legfényesebb csillaga. Igazán kellemes látvány szabad szemmel, távcsővel és fotografikusan is a Fiastyúknál lévő Vénusz.
04.09. 01:28 A Hold mögül kilép a 95 Virginis (5,5 magnitúdó, 99%-os fázis).
04.15. 01:41 A Jupiter 3°-ra, a Szaturnusz 5°-ra a 49%-os fázisú Holdtól a Nyilas csillagképben.
04.20. 19:13 A Hold földtávolban.
04.26. 09:01 Az Uránusz együttállásban a Nappal.
04.26. 18:25 A Vénusz 6°-ra a 12%-os fázisú Holdtól.
04.30. 01:49 A Vénusz eléri a legnagyobb fényességét, -4,7 magnitúdót.
A C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös április-május során megfigyelhető akár kisebb távcsövekkel vagy binokulárokkal is, május első felében szabadszemes láthatóság sem kizárt. Április során a Zsiráf csillagképen halad át.
A Merkúr láthatósága kedvezőtlen a hónap során.
A Vénusz napnyugta utáni megfigyelhetősége kiváló, egyre később nyugszik a Nap után (nyugati irányban). Fényessége -4,7 magnitúdó, fázisa 47%-ról 26%-ra csökken.
A Mars kora hajnalban kel, délkeleten kereshető napkelte előtt, gyorsan fényesedik, átmérője 7,6″-re nő.
A Jupiter éjfél után kel, napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján.
A Szaturnusz éjfél után kel, napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján.
Az Uránusz a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg.
A Neptunusz a Nap közelsége miatt csak a hónap utolsó napjaiban figyelhető meg.
A Merkúr közeli vizsgálatára indított BepiColombo űrszonda 2020. április 10-én a hajnali órákban egy parittyamanővert végez a Föld közelében, mely során a Föld gravitációját kihasználva csökkenti sebességét, és Naphoz viszonyított pályamagasságát (hasonlóan a Naprendszer külső bolygóihoz küldött űrszondákhoz, melyek a sebességüket növelve emelik a pályamagasságukat). Magyarországról 05:50 – 06:10 között lesz látható a Nyilas csillagképben 12° magasságban, 9 magnitúdó körüli fényességgel, így távcsővel vagy binokulárral észlelhető. A Heavens-Above honlapon bővebb információk állnak rendelkezésre.