Az M104 valójában egy spirálgalaxis. Oldalról látjuk, és innen nézve úgy néz ki, mint egy mexikói szombreró-kalap: ezért is nevezik Sombrero-galaxisnak időnként. Egy hosszában keresztülhúzódó porsáv rajzolja ki a galaxis fősíkját, amelyet fényes és halvány csillagokból, valamint gömbhalmazokból álló haló vesz körül.

VCSE - Sombrero-köd - APOD/Hubble
VCSE – Sombrero-köd – APOD/Hubble

A porsávban sok fiatal, nemrég született csillag rejtőzik. A galaxis centruma körüli dudort sok milliárdnyi öreg csillag összemosódó fénye alkotja. A dudor minden hullámhosszon nagyon fényes, és közepén valószínűleg van egy nagy fekete lyuk. A fenti linkeken az eredeti méretében megnézve a képet (klikk a képekre!) kitűnik, hogy sok fénypötty valójában kiterjedtebb gömbhalmaz. A galaxis kis távcsövekkel is látható a Szűz csillagképben.

A Lagúna-köd néven is ismert Messier 8 jelű ködösség látható a mai hamisszínes felvételen, amely tőlünk 5000 fényévre fekszik, és a kép egy 20 fényév nagyságú részletét ábrázolja.

VCSE - Messier 8 - Julia I. Arias and Rodolfo H. Barbá
VCSE – Messier 8 – Julia I. Arias and Rodolfo H. Barbá

A felvétel a 8 méteres Gemini-Dél távcsővel készült, és a rendkívüli élességű felvételt keskenysávú látható tartománybeli szűrővel, és szélessávú infravörös szűrőkkel kapott képekből rakták össze. Fényes ívek, porfelhők, fiatal, kékes csillagok láthatók képen, valamint az újonnan születő csillagok körüli ködösségek, ún. Herbig-Haro objektumok, amelyekből sokszor nyalábok (jetek) lövellnek ki.

A mai képen a jelenlegi legnagyobb távcsőrendszer, az ESO négy darab nyolc méteres távcsövéből álló Very Large Telescope (VLT, Nagyon Nagy Távcső) rendszert láthatjuk a Paranal-hegyi égen.

VCSE - 4 db nyolc méteres távcső - Yuri Beletsky (ESO)
VCSE – 4 db nyolc méteres távcső – Yuri Beletsky (ESO)

A horizonton leginkább jobbra az állatövi fény (a bolygóközi por által visszavert fény) sápadt vöröses derengése látszik. Balra a fényes, nagy objektum a Vénusz. Tőle jobbra a Tejút kel. A Tejút alatt a két ködösség a Nagy- és a Kis-Magellán felhő. Jobbra az Orion látszik a vöröskés Barnard-ívvel. Jobbra a narancsos folt a holdfogyatkozást elszenvedő Hold.

Merre járnak az emberiség által készített legtávolabbi űrszondák? A mellékelt kép erre választ ad.

VCSE - A legtávolabbi űrszondák - APOD
VCSE – A legtávolabbi űrszondák – APOD

Balra felülnézetből, jobbra oldalnézetből láthatjuk a Naprendszert, és a négy legtávolabbi űrszonda mostani helyzetét. Az 1977-ben indított Voyager-1 már 16 fényórányira (17,5 milliárd km-re, 117 Csillagászati Egységre) van a Naptól – hol van ez egy fényévnyi távolságtól?? A következők a távolságrekorderek sorában a Pioneer-10 (15,4 milliárd km a Naptól), a Voyager-2 (14,2 milliárd km) és a Pioneer-11 (12,4 milliárd km). A Pluto felé igyekvő New Horizon űrszonda jelenleg 3 milliárd km-re található meg a Naptól – csak 2015. júliusában éri el a Pluto térségét. Mindegyik itt megnevezett űrszonda elhagyja majd a Naprendszert – a Voyager-1 jelenleg 17 kilométert távolodik másodpercenként központi csillagunktól. A két, még mindig működőképes Voyager űrszonda már elérték a heliopauzát, azaz a Naprendszer végét, a csillagközi tér kezdetét.

A több, mint 100 ezer csillag alkotta öreg Messier 15 gömbhalmaz van a képen, ami a Galaxis korai napjaiból maradt itt.

VCSE - Messier 15 gömbhalmaz - APOD
VCSE – Messier 15 gömbhalmaz – APOD

A mintegy 150 tejútrendszerbeli gömbhalmaz egyike, már binokulárokkal is látható, de kis távcsövekben is nagyon szép. Az egyik legnagyobb csillagkoncentrációt mutatja a közepe felé a gömbhalmazok közt. A képen a halmaz mérete kb. 120 fényév, távolsága 35 000 fényév. A Pegazusban lévő gömbhalmazt belsejében úgy tűnik, hogy egy fekete lyuk vándorol a halmaz centruma felé.