VCSE - A Jupiter a Junóról nézve - APOD
VCSE – A Jupiter a Junóról nézve – APOD

A 2011-ben útjára bocsátott Juno űrszonda 2016-ban érkezett meg a Jupiterhez. E küldetés részleteiről korábban már részletesen írtunk honlapunkon, és képei közül néhányat be is mutattunk. A Juno feladata azonban a Jupiter gravitációs terének feltérképezése, a képeket majdhogynem egy amatőr szintű kamerával, majdnem csak PR-célokból készíti.

Ezek a képek, mint a Juno fenti képe is, csodálatos világot mutatnak be egy nagyszerű űreszközről fotózva. Bár a Jupitert korábban is vizsgálták űrszondák, a Jupiter még mindig nagyon komplex, összetett rendszernek bizonyul, és tartogat meglepetéseket.  Junónak köszönhetően tudjuk, hogy mágneses tere a korábban ismertnél összetettebb, sokkal több tekergést mutatnak mágneses erővonalak, mint egy sima dipólrendszer, pl. a Föld esetében (de a Jupiter gyorsabban is forog, mint a Föld). Olyan, mintha többpólusú mágneses tere lenne, nem csak déli és északi…

A Juno rádiómérései a Jupiter légkörét sokkal részletesebben térképezték fel, rádióhullámhosszakon több száz km mélyre is le lehet látni az óriásbolygóba.

A Juno elnyúlt pályáján mintegy 53 nap alatt teljesít egy keringést a római főistenről elnevezett bolygó körül. A fenti kép a Jupiter körüli 11-ik keringése során készült. Mindenfelé egymáshoz képest párhuzamos öveket: sávokat és zónákat figyelhetünk meg, amelyek tele vannak pöttyökkel. Egyes pöttyök kerülete sötét színű és belül fehéresek. Mások belül sötétek, egyesek barnásak, barnásvörösesek. Mindenütt kavargó, turbulens leszakadó és újrakeletkező félörvényeket, hullámokat lehet látni főleg kék, de más színekben is. A kerek foltokat (nevezik őket néha színük után sötét vagy világos, fehér foltoknak is) akár kisebb távcsővel, 100x-os vagy nagyobb nagyítással elmosódottan a Földről is látni amatőrtávcsövekkel. A színeket ilyen-olyan anyagok összegyűlése és összesűrűsödése okozza. A Jupiter meteorológiája nagyon összetett, a szelek sokkal erősebbek a földinél, és ilyen részletes képekkel jobban tanulmányozhatók, a színek nagyon erősek (főleg, ha a képfeldolgozás során ki is emelik őket kissé…). A Juno-küldetés sikerét földi távcsövek támogatása is fokozza, lehetséges ugyanis a kamerával célba venni érdekesebb jelenségeket. Éppen ezért kérik az amatőröket, hogy jobban sikerült Jupiter-fotóikat töltsék fel ide, amelyekről a küldetés irányítói könnyebben le tudják szűrni, mire lenne érdemes legközelebb irányozni.

Az NGC 2264 jelölés két csillagászati objektumot jelöl egyszerre: a Kúp-ködöt (ang. Cone-nebula, lehetne Tölcsér-ködnek is fordítani) és a Karácsonyfa-halmazt (ang. Christmas Tree Cluster). A Kúp-köd egy csillagkeletkezési terület, amelyből ma is folyamatosan születnek új csillagok. A ködből már létrejött “legöregebb” csillagok mintegy 3-4 millió évesek, és ifjabb kistestvéreik folyamatosan követik őket a következő pár millió évben még. A ködből már megformálódott csillagok alkotják a nem hivatalosan Karácsonyfa-halmaznak nevezett, az előzőek értelmében tehát rendkívül fiatal nyilthalmazt, Az NGC 2264 jelölés egyszerre vonatkozik a ködösségre és a nyilthalmazra (“csillaghalmaz köddel”).

Az NGC 2264-et 1785. december 26-án, karácsony másnapján fedezte fel William Herschel. Egy kiváló megfigyelő-csillagász sohasem pihen, még ekkor sem, ha derült az ég.

Az NGC 2264 3,9 mg összfényességű, így akár szabad szemmel is látható rendkívül jó égen, zavaró városi és falusi fényektől távol, jó szemű megfigyelő által. Az objektum távolsága a Naprendszertől kb. 2600 fényév és a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben látszik.

Az alábbi képen látszik a Karácsonyfa-halmaz a ködösségével együtt (az Európai Déli Obszervatórium felvétele).

 

VCSE - Az NGC 2264. A Karácsonyfa-halmaz főbb csillagait zöld vonallal összekötöttük a fa jobb láthatósága érdekében. - ESO
VCSE – Az NGC 2264. A Karácsonyfa-halmaz főbb csillagait zöld vonallal összekötöttük a fa jobb láthatósága érdekében. – ESO

A Kúp-köd a karácsonyfa csúcsánál látszik, olyan, mintha a csúcsdíszt fordítva tették volna fel a fára. Egy közel kúp alakú sötét területet lehet itt látni.

Ez a kúp alakzat egy sötét abszorpciós (elnyelési) köd, amely hideg molekuláris hidrogénből és ugyancsak hideg porból áll. A kúp fényesebb, vékony falai ionizált hidrogént tartalmaznak, ennek rekombinációs sugárzását látjuk fényleni. Az ionizációt az NGC 2264 legfényesebb csillaga, az S Monocerotis okozza. A Kúp-köd maga mintegy hét fényév hosszú, látszólag pedig 10 ívperc kiterjedésű hosszában.

A Kúp-köd kialakulása összes részletében még nem megmagyarázott, de sok csillagász arra gondol, hogy ez egy Bok-globula (ezek hideg molekuláris hidrogént és port tartalmazó magok, amikből egyszer majd csillagok lehetnek), és egyszerűen egy ilyen Bok-globulát kerülnek meg a Karácsonyfa-halmaz fényes csillagainak csillagszele.

A nyilthalmaz legfényesebb csillagai körül kékes reflexiós ködök veszik körül.

A 21. században a Spitzer Űrtávcső, egy infravörösben dolgozó teleszkóp vizsgálta meg a halmazt. A 2005-re datált vizsgálatban mindössze százezer éves, protocsillagokat és fiatal, szinte újszülött, halvány, csak infravörösben világító csillagokat fedeztek fel a halmazban. Hasonlattal élve ezek még mindig csak “ki szeretnének kúszni” a szülőmagjukból. Ezek az objektumok szinte teljesen egyenlő távolságra vannak egymástól(az észlelés megfelel az elméleti várakozásnak). A Spitzernek a halmazról készült képét az alábbiakban mutatjuk be. A szóban forgó protocsillagok és újszülött csillagok a kép közepén, a fényes csillaghoz közel egy halmazt formálnak, amit – stílszerűen – Hópehely-halmaznak (ang. Snowflake-cluster) neveztek el és csak infravörösben látható.

VCSE - A Hópehely-halmaz az NGC 2264-ben. A halmaz a ködösség előtt látszik, a kép közepén lévő fényes csillag alatt és körül, a halvány rózsaszínes pontokkal feltűnő protocsillagok és fiatal csillagok alkotják. A Hópehely-halmaz a kép keresztirányú méretének kb. hetedét-nyolcadát teszi ki csak. - A Spitzer Űrtávcső felvétele
VCSE – A Hópehely-halmaz az NGC 2264-ben. A halmaz a ködösség előtt látszik, a kép közepén lévő fényes csillag alatt és körül, a halvány rózsaszínes pontokkal feltűnő protocsillagok és fiatal csillagok alkotják. A Hópehely-halmaz a kép keresztirányú méretének kb. hetedét-nyolcadát teszi ki csak. – A Spitzer Űrtávcső felvétele

 

VCSE - A Rókaprém-ködösség -- Adam Block képe, Mount Lemmon SkyCenter Schulman Telescope
VCSE – A Rókaprém-ködösség — Adam Block képe, Mount Lemmon SkyCenter Schulman Telescope

 

Érdemes szót ejteni a Rókaprém-ködösségről is, ami a Sharpless 273 nevet is viseli (röv. S 273). Nem messze a Kúp-ködtől látszik egy kékes-vöröses derengés, ami egy reflexiós köd (a kékes) és egy emissziós köd (a vöröses rész) együttese. Stewart Sharpless 1953-ban (I. rész) és 1959-ben (II. rész) publikálta fényes emissziós ködöket tartalmazó katalógusát.

Minden kedves tagtársunknak, barátunknak, ismeretlen és ismerős támogatóinknak, a csillagászat és a természettudományok összes barátjának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet, derült éjszakákban gazdag 2018-at kívánunk!

Benjamin Markarjan (1913-1985) örmény csillagász volt, a Szovjetunióban alkotott. (Markarjan nevét így kell átírni magyarra, angolul láthatjuk Markarian formában.) Legismertebb munkája a pekuliáris galaxisok egyik katalógusa, az ún. Markarjan-katalógus. Ebbe a katalógusba azokat a galaxisokat vette bele, amelyek magja erős ultraibolya többlettel bír.
Egy másik felfedezése az ún. Markarjan-lánc (ang. Markarian’s chain), amit a Szűz csillagképben egy láncszerű alakzatként megmutatkozó galaxiscsoport alkot, szám szerint nyolc csillagváros: M84 és 86, NGC 4477, 4473, 4461, 4458, 4438 és 4435. Mindegyik a Virgo-halmaz része. Az 1960-as években vette észre Markarjan, hogy e galaxisoknak egyirányú a sajátmozgása, tehát még a Virgo-halmazon belül is alcsoportot képeznek.
VCSE - Mai kép - Markarjan-lánctól az Messier 64-ig - Csizmadia Szilárd
VCSE – Mai kép – Markarjan-lánctól a Messier 64-ig – Csizmadia Szilárd
A fenti képen a Markarjan-lánc a kép tetején látszik, alján pedig a lánchoz nem tartozó, már a Coma Berenices-ben lévő M64 galaxisig és M53 gömbhalmazig láthatunk le a kb. 20 teleholdnyi területet átfogó képen (R. B. Andreo felvétele). A képen egyes csillagokat és több galaxis nevét is bejelölte. Képe a Nap Csillagászati Képe (APOD) volt 2017. június 24-én.

A Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day, APOD) 2017. június 20-án a Hubble Űrtávcsőnek a Westerlund 1 csillaghalmazról készített csodálatos felvétele volt.

VCSE - Mai kép - Westerlund 1 csillaghalmaz - Csizmadia Szilárd
VCSE – Mai kép – Westerlund 1 csillaghalmaz – Csizmadia Szilárd

 

Bengt Westerlund (1921-2008) svéd csillagász, 1969-1975 között az ESO igazgatója, három csillaghalmazt fedezett fel. A Westerlund 1-et 1961-ben találta, ami egy ún. szuper csillaghalmaz a Tejútrendszerben. Az Ara (Oltár) csillagképben látszik. Becsült távolsága a Földtől 3500-5000 parszek. Pontos távolságát csak 2018-ra méri meg a jelenleg is adatokat gyűjtő Gaia asztrometriai műhold. A halmaz irányában mutatkozó nagyon erős csillagközi fényelnyelés miatt sokáig alig tanulmányozták. Hat sárga szuperóriás, négy vörös szuperóriás, 24 Wolf-Rayet csillag, egy fényes kék változócsillag és sok fényes OB szuperóriás csillag található benne. Legalább egy pulzárt is tartalmaz. Olvasd tovább

A mai képen csodálatos, és tudományosan is nagyon érdekes halvány halorészletek láthatók a Messier 89 extragalaxis körül.
A Messier 89 (M89, NGC 4552) elliptikus galaxist 1781. március 18-án fedezte fel Charles Messier. A Virgo-galaxishalmaz tagja. A Szűz (Virgo) csillagképben látszik, és míg a legtöbb elliptikus galaxis kisebb vagy nagyobb mértékben elnyúlt, addig az M89-et jobb lenne gömbgalaxisnak hívni, mert szinte tökéletesen gömb alakú. Némely csillagász felvetette azt a lehetőséget, hogy esetleg csak azért látjuk tökéletes kör alakúnak az égi vetületét, mert pont a nagytengelye felől nézünk rá: az ilyen orientáció valószínűsége elég kicsi, úgyhogy ha erről van szó, akkor is igen szerencsések vagyunk.
A fényes galaxismagot halvány halo veszi körbe (HST-felvétel), de hosszú expozíciós idejű felvételeken kagylószerű héjakat formázó, kis sűrűségű csillaghéjak is előkerülnek. (Ez arra utal, hogy az M89 több galaxis egyesüléséből jöhetett létre.)
A Chandra műhold két gyűrűszerű röntgensugárzó alakzatot is látott az M89 magja körül, ami arra utal, hogy 1-2 millió éve a magbeli fekete lyuk kitörésen esett át.
A kép készítője M. Hanson (USA), 25 éve amatőrcsillagász. Akvárium-készítő cége van. A fentebb bemutatott M89 képét 17 hüvelykes (43,1 cm-es) nyílású távcsővel vette fel, SBIG 16803 CCD-kamerával Új-Mexikóból, RGB szűrőkkel, összesen színenként 1000 perc (kb. 17 óra) expozíciós idővel. Érdemes a képen a galaxis belső részét körbevevő nagyon alacsony felületi fényességű, kisszámú csillag lepelszerű fátylat keltő fényeit tanulmányozni. Mindkét képen látszik egy nagyobb, távoli, élét mutató spirálgalaxis is.
Hansonnak nincsen semmilyen csillagász végzettsége, mégis, Dr. D. Martínez-Delgadó hivatásos csillagász csoportjának dolgozik be, utóbbi a német Max-Planck-Institut für Astronomie kutatója. Nagyon mélyre hatoló, hosszú expozíciós idejű képeket vesznek fel közösen, amiken kisebb törpegalaxisok nagyobb galaxisok általi elnyelését tanulmányozzák. Az amatőr-profi együttműködés szép példája ez.
Egy 2006-os tanulmány szerint az M89 magja körüli 25 ívperces látszó területen mintegy 1300-2700 gömbhalmaz lehetséges. Ez felülmúlja az M87 körül ismert mintegy 1000 gömbhalmazt is. Összehasonlításul: a Tejútrendszerben kb. 200 gömbhalmazt ismerünk.