2024. május 10-11-én, a VCSE Őrimagyarósdon megrendezett észlelőhétvégéjén készült felvételem a Vadászebek csillagképben található, NGC 4631 katalógusszámú Bálna-galaxisról, és az NGC 4565 katalógusszámú Pajszer-galaxisról.
A felvétel tetején a Bálna-galaxist láthatjuk, élével felénk fordulva. A galaxis nagy része kék színű, magja sárgás. A kékes szín fiatal, nagytömegű, forró csillagok tömeges előfordulására utal, a sárgás részeken inkább idősebb, kisebb tömegű, hűvösebb felszínű csillagok vannak (amiknek a felszíne persze még így is több ezer fokos). Hosszanti irányban porsávok szabdalják, bal fele rövidebb és szélesebb, jobb oldala elnyúlt és vékony, így valóban hasonlít egy hosszúszárnyú bálnára. Bal oldalán mintha még a mellúszói is látszanának. A galaxist halvány haló veszi körül, illetve a csillagváros fölött még megfigyelhető az NGC 4624 kisebb galaxis is.
Az NGC 4631 központi régiójában jelenleg heves csillagkeletkezés zajlik. Ennek a csillagkeletkezésnek az oka ott keresendő, hogy a galaxis csillagkeletkezési régióiban lévő nagytömegű csillagok csak rövid ideig fúzionálják a belsejükben lévő hidrogéngázt, és utána szupernóvaként felrobbannak. A szupernóva lökéshulláma összesöpri maga előtt a csillagközi anyagot, majd összesűríti, amiből újabb csillagok alakulnak ki. Ezek között lesznek ismét nagytömegű csillagok, amik szintén rövid (néhány tízmillió) évig élnek csak, és ismét szupernóvaként felrobbannak. Lökéshullámuk ismét összesöpri a csillagközi anyagot, amiből több nagytömegű csillag kialakul – és a folyamat tovább halad, amíg csak van csillagközi hidrogén, amiből csillagok alakulhatnak ki. Ezt a folyamatot nevezik megszaladó csillagkeletkezésnek (ang.: runaway star formation).
Az NGC 4631-ben olyan sok szupernóva robbant már fel, hogy a galaxis fősíkjában nemcsak rengeteg csillag keletkezett máris, hanem egyszerűen a szupernóvák lökéshulláma kifújja a csillagközi gázt a galaxison túli térbe. Ezt szuperszélnek hívják a csillagászatban. A szuperszél röntgenfénylést okoz és a hidrogén- és más színképvonalak emisszióját, amely a galaxis körülvevő hatalmas méretű, diffúz, forró gázkoronából érkezik. Ebbe a gázkoronába fújta ki a szuperszél az anyagot.
Az első extragalaktikus szupernóvát 1885-ben figyeltek meg az Androméda-galaxisban. Bár az NGC 4631-ben igazi szupernóvát még nem, fényes vörös nóvát (AT 2021biy) 2021-ben már észleltek, 18,1 magnitúdós csúcsfényességnél. Az, hogy mintegy 150 év alatt sem láttunk szupernóvát a Bálna-galaxisban, nem mond ellen a sok-sok ottani szupernóvának, hiszen a korai évtizedekben nem nagyon kerestek szupernóvákat más galaxisokban, ezért sok észrevétlen maradhatott, másfelől 50-200 évente történhet csak egy szupernóvarobbanás, aminek fénye is több magnitúdóval halványodhat el a Bálna-galaxis fősíkjában mutatkozó pprfelhők miatt. Mindenesetre minden egyes felvételt érdemes az asztrofotósnak átvizsgálnia esetleges itteni szupernóva után.
Az NGC 4631 a róla elnevezett galaxiscsoport főgalaxisa az NGC 4627-tel együtt. Mivel az égen sok galaxis látszik errefelé, nehéz a galaxiscsoport tagjainak pontos számát megállapítani: egyes csillagászok szerint csak 5, mások szerint akár 27 galaxis is a halmazhoz tartozhat. Az NGC 4631-galaxishalmaz (vagy galaxiscsoport) halmaztagjainak száma ma még nyitott kérdés.
A kép bal alsó részén láthatjuk a Pajszer-galaxist, amit hívnak még Hokiütő-galaxisnak is. Nevét jellegzetes formájának köszönheti, mivel egy hosszúkás “nyélhez” csatlakozik egy rövid, kampós terület. A nyél lefele haladva lassan elhalványul, fölfelé haladva viszont még a kampós régiót elhagyva is folytatódik halványan.
Az NGC 4631-et William Herschel fedezte fel a küllős spirálgalaxist, 30 millió fényévre van tőlünk. Az NGC 4656 szintén küllős spirálgalaxis, de a Bálna-galaxissal való árapály-kölcsönhatás eltorzította. Szintén kb. 30 millió fényévre található tőlünk.
