Nemrégiben, 2015. novemberében a kutatók egy olyan Neptunuszon túl lévő objektumra bukkantak, ami 103 CsE távolságra található a Naptól. Majdnem háromszor olyan messze van tehát központi csillagunktól, mint a Pluto. Az eddigi ismereteink szerint ez a legtávolabbi objektum a Naprendszerben. Ennek következtében újra kell gondolni a (belső) Naprendszer méretéről szóló nézeteket. A felfedzést nemrég hozták nyilvánosságra, amikor az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) ülésén Scott Sheppard (Carnegie Institution for Science) bejelentette, hogy ő, Chad Trujillo (Gemini Observatory), és David Tholen (University of Hawaii) fedezték fel az eddig ismert legtávolabbi objektumot a Naprendszerben. Elmondták, hogy további megfigyelések szükségesek ahhoz, hogy biztosan kijelenthessék, hogy mérete alapján egy törpebolygót fedeztek-e fel, vagy kisbolygó besorolást fog kapni.
Az égitest ideglenes jelölése V774104. Az újonnan felfedezett égitest egy kicsivel kisebb, mint a Pluto átmérőjének a fele. A pályáját még nem sikerült meghatározni. A következő ábrán a csillagok közötti mozgását lehet látni.
“Elég sok minden tudunk már róla – mégis hiányosak az ismereteink. Mivel nemrég fedezték fel, ezért a pályájáról még nem rendelkezünk pontos információkkal.” – mondta Scott Sheppard (Carnegie Institution for Science), az objektum egyik “társfelfedezője” a space.com -nak adott interjújában.
A V774104 felfedezése része annak a kutatásnak amelynek során a Pluton túli régiókban keresik a Naprendszer keletkezésének a nyomait.
“Végre fogjuk hajtani a legátfogóbb, legmélyebb felmérést, amit valaha végeztek a külső Naprendszer felderítése terén.” – ígérte ugyancsak Scott Sheppard az interjúban. “Például a Hawaii-on lévő, 8 méteres Subaru-teleszkóppal a Pluton túl lévő Kuiper-övben található objektumokat keressük.”
A fenti képen Sedna törpebolygó pályája pirossal van jelölve. A Sedna a névadója a sednoid típusú égitesteknek. A képen a lila kör a Pluto pályáját jelöli, zon belül pedig a Naprendszer más nagybolygóinak pályája került ábrázolásra.
A sednoidról azt kell tudni, hogy az egy Neptunuszon túl található objektum, amelynek napközelpontja több, mint 50 CsE távolságban van a Naptól és pályájának fél nagytengelye nagyobb. mint 150 CsE. Jelenleg csak két ilyen objektumot ismerünk: magát a 90377 Sedna-t és a 2012 VP113 ideiglenes jelöléssel ellátott objektumot. De joggal feltételezhető, hogy ennél jóval több van. Egyes elméletek szerint a sednoidok a belső Oort-felhőhöz tartoznak. A sednoidok sajátos pályájának eredete még viták részét képezi. Eddigi ismereteink szerint nem okozhatják a naprendszerbeli óriás bolygók és a galaktikus ár-apály erők sem válthatnak ki ilyen hatást. A Naprendszert létrehozó protoplanetáris korongból kialakuló égitesteknek kör vagy közel kör alakú pályájuknak kell lennie. A sednoidok is ilyennel kellett, hogy bírjanak a kialakulásuk idején. A csillagászok csak találgatnak jelenleg, miért váltott pályájuk mégis ilyen excentrikusra: vagy egy közeli csillag elhaladt a múltban a naprendszer mellett, és gravitációs ereje így perturbálta meg a külsőbb régiókat, vagy egy ismeretlen, nagytömegű égitest kering a Naprendszer peremén, aminek gravitációja alakította ilyenre a pályákat (nem barna törpére kell gondolni, inkább Jupiter-kategóriáji égitestre, bár ez a lehetőség a legkevésbbé valószínű), de jelenleg azt sem tudjuk kizárni, hogy egy másik csillag rendszeréből fogta be őket a Nap… (Ez utóbbihoz kémiai összetételt kellene mérni.)
Lehetséges, hogy a V774104 is egy sednoid. Ennek tisztázása a további kutatások feladata. Az alábbi ábra a Naprendszer nagybolygóinak, a Voyager-űrszondának, az Ooort-felhőnek és a közeli csillagoknak az elhelyezkedését mutatja erősen torzított, logaritmikus-szerű távolságskálán. A helioszféra és a csillagközi tér határát a Napszél lökéshulláma jelöli ki, az a térrész, ahol a napszél beleütközik a Naprendszert körülvevő csillagközi gázba. A Naprendszer gravitációs tere viszont végtelen távolságig terjed, és kb. két fényéven belül (vagyis mintegy 130 000 CSE-ig) a Nap gravitációs tere az uralkodó és nem a környező csillagoké. A Naprendszer határát tehát többféleképpen is kijelölhetjük – vagy azt lehet mondani, a napszél kifelé áramlása nem tölti ki a teljes naprendszert. Az ábrán a távolságok CSE-ben vannak.
l
Az Eris törpebolygó a belső Oort-felhőben kering. Távolsága a naptól 37-97 CsE. A 2003-ban felfedezett Sedna, hihetetlenül excentrikus pályán kering, 76 CsE-re van a napközelpontja és mintegy 940 CsE-re a naptávolpontja.
“A Sedna és 2012 VP113 azok az egyedüliként ismert objektumok, amelyek a gyakorlatban teljesen függetlenek a Naprendszer óriás bolygóinak a hatásaitól” mondta Scott Sheppard. “Mégis igen excentrikus a pályájuk. Nem tudni hogyan alakult ki a pályájuk. Valami megzavarta őket. “
Scott Sheppard szerint a jelenleg elfogadott vezető elmélet szerint a Naprendszer kialakulásakor a Nap olyan helyen született, ahol “nagyon sűrű csillagközi környezetben helyezkedett el, és ahol sok más csillag volt körülötte”. Talán lehet azon spekulálni, hogy ezeknek a közeli csillagoknak a gravitációs vonzása lehetett az, ami megzavarta ezeknek az objektumoknak a pályáját.
