A most felfedezett hatalmas, 30 fok (!) hosszúságú, főleg hidrogéngázból álló ívdarab – egy körív egy része – feltehetőleg egy mintegy százezer éve robbant szupernóva maradványa.
Ultraibolya és keskenysávú hidrogénszűrőkkel sikerült ezt az új mélyég-objektumot felfedezni. Mivel nagyon ritka és vékony alakzat, az égbolt feltehetően legnagyobb szupernóva-maradványa eddig észrevétlen maradt. Olvasd tovább →
Tőlem elégé kedvezőtlen helyen, túl alacsonyan van. Esténként 1-1,5 órát fotózható az éjszaka elején, így egyéb célpontok előtti “bemelegítésnek” szántam, de számomra meglepően jól sikerült.
Kép készítésének dátuma: 2020. június 6. 00:20 UT
Kép készítésének helye: Ság-hegy
5 000 db képkocka legjobb 25%-ából lett a végeredmény elkészítve.
Képfeldolgozási lépések: Autostakkert, Photoshop
Távcső és mechanika: 200/1000 Newton, EQ-5 GoTo
Vezetés: nem volt
Kamera: színes ASI 120 bolygókamera.
Nehéz egy képen megörökíteni a Jupiter bolygót a Galilei-holdjaival a kontraszt különbségek miatt, de kis felvétel közbeni trükkel (alapháttér szintjének megemelése) és utólagos feldolgozással sikerült.
Mindkét itt bemutatott kép a Ság-hegyről készült 200/1000-es Newton távcsővel, ami EQ-5-ös (GoTo) mechanikán volt fenn. A fényképezőgép egy átalakított Canon EOS4000Da volt, a vezetéshez Lacerta MGent alkalmaztam. A kómakorrektor a SkyWatcher F5/6-os típusa volt. A képfeldolgozáshoz Deep Sky Stackert és Photoshopot használtam.
A bal oldali kép 2019. március 25-én készült, 25 db 60 másodperces (ISO 6400) kép összeadásával. A jobb oldali képen felfedezhető az SN 2020jfo jelű szupernóva. A jobb oldali 2020. május 18-án és 22-én készült összesen 43 darab 120 másodperces kép összeadásával (ISO 3200).
Így megörökítettem én is az egy év alatt bekövetkezett változást az M61-es jelű galaxis képében. Bár a halvány szupernóva nem könnyű célpont, inspirált, hogy tavaly egy rövidebb próbám alkalmával rendelkeztem már saját fotóval. Így örömmel tölt el, hogy az összehasonlítást saját képekből tehetem. A technikám és tudásom a két kép között eltelt kb. egy év alatt fejlődött, de nemcsak ezért, hanem ennek a szupernóvának a megjelenése okozta szembetűnő változás miatt is érdemes megmutatni a képpárt.
A szerk. kiegészítése: Az SN 2020jfo szupernóvát 2020. május 6-án fedezte fel a Zwicky Transient Facilty felmérés. Ez a felmérés a Palomar-hegyi 48 hüvelykes (122 cm-es) nyílású Schmidt-távcsövet használja. A szupernóva típusa IIP. Ez azt jelenti, hogy egy csillag magja robbant fel, a szupernóva színképében a hidrogén Balmer-vonalai látszanak, de a IIL típusú szupernóvákhoz képest a robbanás után a fényesség csökkenése megáll egy ideig (platót mutat, innen a P betű az alosztályban), majd ennek végeztével tovább csökken a fényessége.
A kétféle szupernóva közötti különbség oka ma még nem teljesen világos, de valószínűleg a csillagok kissé másképpen robbannak fel a két esetben. A IIP típusban a csillag kifelé lökött anyagának legkülső részének átlátszósága megváltozik az idő elteltével, talán az ionizáció változása miatt. A köztes időben – a fénygörbén a plató idején – csak a gázfelhő felszíne sugároz, de pont olyan ütemben hűl, ahogy tágul, és a fényesség állandó marad egy darabig.
E szupernóva vizuális észleléséről itt lehet olvasni – szívesen fogadunk további képeket és szöveges-rajzos észleléseket is róla.
A Centaurus A (röv.: Cen A) rádióforrás azonos az NGC 5128 extragalaxissal. A Kentaur (Centaurus) csillagképben látszik, -43°1′-es deklináción (2000-es epochára). Ez azt jelenti, hogy Zalaegerszegről nézve mindössze kilenc ívperc magasságban delel ez a remek látványt nyújtó, 6,8 magnitúdós, nagy galaxis. Érdemes Dél-Európa legdélebbi részeire vagy a Kanári-szigetekre (esetleg még délebbre) utazni jó ég alá, és ez a galaxis már binokulárokban is nagyszerű látványt fog nyújtani.