2019. január 21-e hajnala teljes holdfogyatkozást tartogatott. Azonban a vasárnap reggeli havazás és az egész napos párás, borult idő miatt nagy volt az aggodalom, hogy ugyanaz a helyzet lesz, mint július 27-én nyáron, hogy az egész jelenség a felhők martaléka lesz. Annyira nagy aggodalom volt, hogy mindent az asztrotájképekre tettem fel. Távcsövet nem vittünk ki.
Hajnali 1-kor az allsky kamerák képeit nézve bizony kicsit aggasztó volt a helyzet. A felhők ellenére is elindultam. Fél 2-kor senki sehol. Szinte az egész város az igazak álmát alussza és készül a hétfői munkanapra. A holdfogyatkozás-fotózást közösen terveztük meg. Első célállomás Somogyvámos Pusztatornya, második célállomás vészhelyzet esetére Balatonboglár lett volna, ha esetleg a felhők, konkrétan a “Hochnebel” veszélye állt fent, ami bárhol, bármikor kiszámíthatatlanul elborított volna minket.
Szerencsére a felhőkből nem lett semmi, azonban terepre kiérve 3:45-kor tapasztaltuk, hogy -8 °C mellett minden vastagon deres. A dérképződés folyamatos volt, ezért a lepakolt fotóállványok percek alatt deresek lettek. Négy óra fele már látszottak fényességváltozások a Holdon, de csak fényképezőgéppel sikerült előhozni azokat. 4:45-kor indítottuk az addigra már hófehérre deresedett rendszereket.
Kétféle rendszert vittem magammal. Az egyik egy mobil szett volt, mellyel a látványvilágot akartam megörökíteni, a másik egy fix fotós rendszer volt, aminél előzetes komponálás után már csak arra kellett odafigyelni, hogy ne deresedjen le az objektívje. A lencse tisztítására volt idő, mert hárompercenként exponált egyet a holdkorongra. Közben lehetett játszani a beállításokkal, hogy megfelelő holdkorongos és hátteres képek szülessenek.
Az alábbi három fotó nagyszerűen mutatja a fényességváltozást. Igaz, közben kellett a beállításokat módosítani, hiszen igen nagy a dinamika-különbség. A 100%-os telihold fényességét leginkább úgy lehet leírni, hogy a párás időben maximum 10 csillag látszódott. Orion csillagkép felső része egyáltalán nem. Nagygöncöl alig… Kisgöncöl semennyire. Sarkcsillag éppen hogy megfigyelhető volt.
VCSE - Világosság 5 órakor Somogyvámoson - Még kevés csillag látszódik. Oroszlán csillagkép nem látható.
VCSE – Világosság 5 órakor Somogyvámoson – Még kevés csillag látszódik. Oroszlán csillagkép nem látható. – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - Az utolsó pillanatok a teljesség előtt 5:30-kor. A csillagképek már látszódtak, azonban az égbolt nem érte el még a megfelelő sötétségét.
VCSE – Az utolsó pillanatok a teljesség előtt 5:30-kor. A csillagképek már látszódtak, azonban az égbolt nem érte el még a megfelelő sötétségét.  – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - A teljesség ideje alatt az égbolton legalább 2500 csillag látszódott. Előjöttek a fénykupolák a települések felett és már a csillagok fénye derítette a tájat 5:50 körül. (azonban a csillagászati szürkület vége kicsit korábban következett be)
VCSE – A teljesség ideje alatt az égbolton legalább 2500 csillag látszódott. Előjöttek a fénykupolák a települések felett és már a csillagok fénye derítette a tájat 5:50 körül. (Azonban a csillagászati szürkület vége kicsit korábban következett be.) – Fotó: Schmall Rafael
A teljes fogyatkozás ideje alatt azonban legalább 2500 csillag volt az égen. A sötétedést a szemünk nehezen követte, azonban lámpa nem kellett a tájékozódáshoz, mert a csillagos égbolt bőven adott annyi fényt, hogy a fehér, deres tájon közlekedni tudjunk.
Délkeleten más látványosság emelkedett, mégpedig a Vénusz-Jupiter együttállása. A második fotón a teljesség ideje alatt a Tejút nyári része is kezdett megjelenni. A 135 mm-es teleobjektívvel felszerelt fényképezőgép élőképén szépen füzérként ott sorakoztak a Jupiter holdjai a nagyításkor.
VCSE - Vénusz - Jupiter együttállás a Teljes holdfogyatkozás ideje alatt
VCSE – Vénusz-Jupiter együttállás (a horizont közelében) a teljes holdfogyatkozás ideje alatt  – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - Vénusz - Jupiter együttállás és az emelkedő Tejút.
VCSE – Vénusz-Jupiter együttállás (jobbra, a fényesebb a Vénusz) és az emelkedő Tejút.  – Fotó: Schmall Rafael
A háromperces 50 mm-es fotósorozat végeredménye egy Elemek Mozgása című felvétel lett. A címet azért választottam neki, mert ugye itt hatalmas fényekről, árnyékokról, bolygó és holdja általi tömegvonzásból eredő keringésről beszélünk, ami egy jó pillanatban szép holdfogyatkozást eredményez. Az alapkép menet közben készült, amikor a teljesség ideje alatt túlexponáltattam egy fotót. Az egészet végül lighten módban össze kellett csak rakni Photoshop segítségével és végül rétegenként görbézni úgy, hogy a hajnalodás ne vigye el a holdfogyatkozás sötétjét.
VCSE - Elemek Mozgása - Holdfogyatkozás sorozatfelvétel a Pusztatoronnyal előtérben
VCSE – Elemek Mozgása – Holdfogyatkozás sorozatfelvétel a Pusztatoronnyal előtérben – Fotó: Schmall Rafael
A mobil rendszerrel végül számtalan fotót készítettem. Az egyik leghangulatosabb a TOTALITY lett, ahol a Pusztatorony romjai közé sikerült komponálni a Holdfogyatkozást, miközben egyre inkább világosodott az ég. Hajnalhasadáskor már a Hold felső része elkezdett világosodni, ahogy lépett ki a totalitásból, ám az utolsó pillanatig lehetett követni, ahogy nyugodott le.
VCSE - Totality - Bár a fotó készítésekor már lassan készülődött a Hold kilépni a Föld árnyékából, azonban az előtérrel látványosan kiegészítették egymást a kép elemei.
VCSE – Totality – Bár a fotó készítésekor már lassan készülődött a Hold kilépni a Föld árnyékából, azonban az előtérrel látványosan kiegészítették egymást a kép elemei. – Fotó: Schmall Rafael
Reggelre -10 °C-ig zuhant a hőmérséklet, de nem nagyon éreztük a hideget. Viccelődésből nem volt hiány. Ahogy a VCSE-táboroknak megvan a tőlem származó klasszis bolondos szlogenjük, úgy itt is lett természetesen. Ám a jókedv mellett az élmény, ami meghatározó lett. Legutóbb csillagos égbolttal holdfogyatkozást 2001. január 9-én láttam, amikor a téli havas táj felett elsötétült teljesen az égbolt és előbújtak a csillagok, szóval ez az idei egy nagy élmény volt. A 2018-as nyári holdfogyatkozásért kár. Sajnos azt elmosta a jégeső.
VCSE - Záróra a somogyvámosi Pusztatoronynál. A terep adottságaival szépen lehetett fotót komponálni, akár viccelődni is.
VCSE – Záróra a somogyvámosi Pusztatoronynál. A terep adottságaival szépen lehetett fotót komponálni, akár viccelődni is. – Fotó: Schmall Rafael
Összességében egy életre szóló élmény volt saját véleményem szerint jól sikerült fotókkal. Az internetes portálokon szerencsére sok csodás, távcsővel készült képet láttam, amit bizony mi magyarok készítettünk. Én igyekeztem nagyobb látószöggel szép fotókat készíteni.
Schmall Rafael / Vámosi Flórián / Konkoly Attila
VCSE - A Sombrero-galaxis (M104) a Spitzer-űrtávcső infravörös felvételén - APOD, Spitzer
VCSE – A Sombrero-galaxis (M104) a Spitzer-űrtávcső infravörös felvételén. A képre kattintva a képméret megnő és rengeteg érdekes részlet között kalandozhatunk- APOD, Spitzer

Az M104 jelű extragalaxist Pierre Méchain francia csillagász fedezte fel 1781. május 11-én. A Messier-katalógus 103 objektumot tartalmazott a 18. században, és bár Charles Messier tervezte az M104-et és más objektumokat hozzáadni listájához és a bővítettet publikálni, de erre az 1789-ben kirobbant francia forradalom és az azt követő napóleoni háborúk, majd Messier balesete és öregkora miatt nem került sor.

Camille Flammarion 1921-ben nevezte el az objektumot M104-nek. Néhány más, Messier vagy Méchain által talált objektumot, amiket hasonló okok miatt nem tudtak ők akkoriban publikálni, az 1960-as évekig adták hozzá a Messier-katalógushoz 105-110 számokon.

William Herschel Méchaintől függetlenül szintén felfedezte 1784-ben. Már ő észrevette a galaxis közepén keresztülhúzódó sötét sávot. Ezt a vizuálisan vagy a látható fény tartományában sötét sávként látható porgyűrűt a Spitzer-űrtávcső is lefényképezte, ez látható a fenti képen. A por hideg, ezért a Wien-törvény értelmében a sugárzási maximuma – a csillagoktól felvett hő visszasugárzása – az infravörösbe esik. Ezért fényes a láthatóban sötét porsáv infravörösben.

A Sombrero-becenevet arról kapta, hogy vizuálisan mexikói kalapnak (szombrérónak) látszik a porsávja miatt.

A porsáv valószínűleg az M104 molekuláris gázanyagának legnagyobb részét magában foglalja. Jobbára atomos hidrogénből és porból áll. A spektroszkópiai észlelések szerint ebben a porgyűrűben – ami vizuálisan csak sávnak látszik – keletkeznek ma is a Sombrero-galaxis újonnan született csillagai.

A John Kormendy amerikai csillagász által vezetett kutatócsoport az 1990-es években egy kb. egymilliárd naptömegű nagyon nagy tömegű fekete lyuk létezésére talált bizonyítékot, ami az M104 centrumában foglal helyet. A legközelebbi galaxisokban ez majdnem a legnagyobb ismert központi fekete lyuk. Másik érdekessége a Sombreronak, hogy 1200-2000 gömbhalmaza is lehet – a Tejútrendszernek mindössze 200 körüli van.

2006-ban 850 mikrométeren érkező sugárzást fogtak ebből a galaxisból. Eredetét kutatva megállapították, hogy nem a galaxisbeli porból jön (ami egyébként infravörösben és szubmilliméteres hullámhosszakon átlagos lenne), nem is molekuláris gázból, és nem is gyorsan mozgó gázmolekulák lefékeződéséből. Ennek a terahertzes sugárzásnak az eredet egyelőre nincs megmagyarázva.

Az M104 a Virgo-galaxishalmaz tagja. Néhány közeli galaxissal kisebb alcsoportot alkot (NGC 4487, 4504, 4802, UGCA 289, és más kisebb galaxisok). Természetesen az egy vitatható kérdés, hogy egy gazdag galaxishalmazon belül ki hogy definiálja, mi alkot egy alcsoportot, mennyire közel kell lenniük egymáshoz a tagoknak.

Az M104 11,5 fokkal van délebbre, mint a Spica, így Magyarországról sosem emelkedik nagyon magasra, mégis könnyen látható tőlünk. Már 7×35-ös binokulárral is látható fénypamacsa. Nagyobb távcsövekkel nagyobbnak látszik, 10 cm feletti műszerekkel előtűnik a központi dudor az elnyúlt alakból, de legalább 25 cm-es kell a porsáv érzékeléséhez.

A fenti kép montázs: a porgyűrűről és egyéb jellegzetességekről  tehát a Spitzer űrtávcső alkotta az objektumról az egyik képet infravörös tartományban. Erre rámásolták a Hubble Űrtávcső optikai (látható) tartományban készített M104 képét. A 28 millió fényévre lévő M104 meglepően kicsi, csak 50 ezer fényév átmérőjű – a mi Tejútrendszerünk legalább 100 000 fényéves méretet mutat.

 

VCSE - Az NGC 1499 jelű diffűzköd és az (584) Semiramis kisbolygó nyoma. - Molnár Iván felvétele
VCSE – Az NGC 1499 jelű diffúzköd és az (584) Semiramis kisbolygó nyoma. A mellékelt képen egy rövid kis csík található. Ez az (584) Semiramis (ejtsd: szemirámisz) kisbolygó nyomvonala, amit a Kalifornia-ködről (NGC 1499) készült összeadott képeimen látszik. Medián szűrővel összeadva a felvételeket, gyakran kiátlagolódik egy kisbolygó nyoma, összegezve viszont megmarad. – Molnár Iván felvétele

Bizony, érik még meglepetések az amatőr asztrofotósokat. Az NGC 1499 Kalifornia-ködöt fotóztam és a feldolgozás után egy rövid csíkot fedeztem fel az összegzett képen. A feldolgozás előtt átnézem az egyes fotókat és a repülőgéppel, műholddal, meteorral fűszerezetteket eleve szelektálom, de ezt nem vettem észre, mert pontszerű volt. Csizmadia Szilárd csillagász gyors reagálásának köszönhetően megállapítást nyert a rejtélyes mozgó égitest, ami nem más, mint az (584) Semiramis kisbolygó. A kisbolygót August Kopff fedezte fel 1906. január 15-én. Az én észlelésem idején fényessége 10,8 magnitúdó volt. A kisbolygó 3 év 239 nap alatt kerüli meg a Napot, forgásideje 5 óra 4 perc, átmérője 56 km. Az asszír/babiloni királynőről, Szemiramiszről nevezték el.

Szemiramisz legendáktól övezett alakja valós személy volt, állítólag ő építette Babilon városát.
A képek 2018. november 5-én 22:49 – november 6. 01:42 UT között készültek SkyWatcher gyártmányú  80/600 ED APO távcsővel. Reduktor-korrektor 0,85x, szűrők nélkül. AZ-EQ 6 GT mechanikán volt a műszer, vezetés nélkül. Canon EOS 600D átalakított fényképezőgéppel, ISO 1600 érzékenységen 85 x 120 sec kép készült, ebből 70 db került összegzésre: összesen 2 óra 20 perc. Feldolgozás: DSS. PS, DPP szoftverekkel, 10 db dark, 10 db flat és 10 db bias alkalmazásával. Észlelési hely: Gemini Astronomical Observatory, Negyed, Szlovákia.
Margit-híd, csíkhúzó - Soponyai György díjnyertes felvétele
Margit híd, csíkhúzó – Soponyai György díjnyertes felvétele – Kattintásra megnő

Idén első alkalommal hirdette meg a világítástechnikai hulladékgazdálkodással foglalkozó Electro-Coord Magyarország „A fény természete” című fotópályázatát, amellyel a természetes és mesterséges fények életünkre gyakorolt hatására és egyben a környezetvédelemre hívja fel a figyelmünket. A fotópályázatot két, a mesterséges, illetve a természetes fény kategóriában hirdették ki. A mesterséges fény kategóriát Soponyai György asztrofotós nyerte el a „Margit híd, csíkhúzó” c. képével, egy izgalmas perspektívájú urbánus asztrotájképpel. Az izgalmasan szerkesztett nagylátómezejű fotót György a Margit híd középső pillére előtt készítette a kora hajnali órákban. A felvételen feltűnnek a város Duna-parti nevezetességei, többek között az Országház is.

2018 augusztus közepén került megrendezésre a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor. A korábbi aggodalmakat teljesen feloszlatta az előrejelzések tüzetes vizsgálata, miszerint sok derült várható a tábor idején, néhány felfrissítő fronttal.
Ahogyan két évvel ezelőtt (2016-ban), úgy most is Zselickisfalud adott helyet a tábornak. Nagy előnye a helynek a kevés fényszennyezés. Csupán Kaposvár fényei zavarhattak be minimálisan. Az égbolt abszolút sötét a környéken, hiszen a déli horizont fele már nem voltak falvak, városok, amik bevilágítottak volna. A falunak a hátránya, hogy egy völgyben fekszik, így gyakori jelenség a pára és a köd. A másik hátrány a horizontot takaró fák, melyek azért kevesebb gondot okoztak. Illetve egy kis csavar volt a helyszínnel. Az utolsó este adott volt a lehetőség a Zselici Csillagpark területén az észleléshez, ahol se pára, se pedig a fák nem jelentettek problémát.
2018-ban is elég szép számban gyűltek össze a táborozók. Látványosabbnál látványosabb távcsövekbe lehetett belenézni. Ugyanúgy lehetett észlelni a Giabocini-Zinner üstököst, a Jupitert, Szaturnuszt, Marsot, egy 5 centis lencsés távcsővel, mint az 50 centis tükrös rendszerrel. Terítékre kerültek a mélyég objektumok is, mint például az M57, M31, M13, M15 (stb). Az asztrofotós szekcióban is szép számban születtek a fotók. Varázsló-köd / Stephans Quintett / Észak-Amerika-köd / Integető Szellemek / Írisz köd (stb).  A tábor egy látványos esemény köré szerveződött, ez pedig a Perseidák. Hullócsillagot rengeteget lehetett észlelni a holdfénymentes és a sok derült estének köszönhetően. Rengeteg meteor volt, közöttük sok nyomot hagyott.
Napközben előadások voltak, naprendszer kísérlet, kötetlen beszélgetések és kirándulások / strandolások. Meg lehetett figyelni, hogy hogyan készül egy távcsőtükör, illetve, hogy hogyan érkezett egy görgőfelhős zivatar (strandolás közben). Bárki, aki először vett részt egy ilyen táborban, szinte biztosan “megfertőződött” a csillagászattal és valószínűleg jövőre is jön.
VCSE - 2018. VCSE tábor fullldome - Schmall Rafael
VCSE – 2018. VCSE tábor fullldome – Schmall Rafael
A 2018-as táborból már nem maradhatott ki a teljes égboltot és előteret lefedő “fulldome panoráma“. 50 kép kellett ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani az elképzelést: egy egész érdekes előtérrel rendelkező, az égboltot átszelő Tejutat. A “halszem” jobb oldalán (nyugaton) az asztrofotósok foglaltak helyet, míg északon és délen, egész pontosan középen a hosszúfókuszú és nagy fényerejű Dobson távcsövek uralták az észlelőrétet (pl. 458/1900, 500/2000 stb). Délebbre a kisebb, könnyen mozgatható távcsövek erdeje foglalt helyet, míg balról (keletről) jöttek be a fő folyosón az óvatos “vöröslámpás” észlelők.
A fénykép Canon EOS 6D és Samyang 24/1.4 segítségével készült. Egy panel 24mm-en, ISO 10000-es érzékenységen, f/2-es rekesszel készült egész pontosan 10 másodpercig. Két expó között forgatni kellett a kamerát, mely miatt az előtérben már elmozdult egy-egy távcső, így nem sikerült tökéletesre az illesztés.