Az APOD mai felvételén a New Horizons űrszonda legújabb felvétele látható. Az űrszonda folyamatosan küldi a fedélzeti tárolóiban lévő adatokat. A most látható képet 2015. december 10-én publikálta a NASA.
Kategória-archívum: Mai kép
Az (1) Ceres fénylő foltjai
Két napja jelentek meg a NASA weboldalán a Dawn űrszonda legújabb felvételei az (1) Ceres, hivatalosan törpebolygónak klasszifikált égitestről, majd az APOD is a “Nap Csillagászati Képének” választotta az Occator krátert ábrázoló képet.
A fenti kép ezt a krátert mutatja hamis színekben. A hamis színezés a felszín anyagi összetételében lévő különbség megmutatására szolgál. A színes kép összeállításakor az RGB csatornáknaknak a következő hullámhosszak feleltek meg: a vörös szín (R, red) a képen a 0,97 mikrométer hullámhosszon (közeli infravörös) készített felvétel, zöld (G, green) színnek a 0,75 mikrométer hullámhosszon (a látható vörös fény), és a kék (B, blue) színnek a 0,44 mikrométer hullámhosszon (látható kék fény) készített felvételt használták fel. A kép közepén látható Occator kráter átmérője 90 kilométer. A felvételt a Dawn (Hajnal) űrszonda 4400 kilométer távolságból készítette. Maga a kráter a felszínen található legfiatalabb képződmény, amely megközelítőleg 78 millió évvel ezelőtt keletkezett.
A hamis színekben készített felvételek alapján a kutatók megvizsgálták az (1) Ceres felszínét borító anyagot. A felvételen – a kék színhez társított – fényes területeket találtak több, mint 130 helyen. Ezeken a fényes helyeken sókat, szulfátokat mutattak ki. Valószínű, hogy a szilikát anyagok is jelen vannak.
A Dawn szonda első felvételein is látható fénylő területek azonnal a kíváncsiság középpontjába kerültek. Találgatások és elméletgyártások kezdődtek a fénylő területek létezésének megmagyarázására. Voltak akik idegen civilizációk tevékenységét látták a fénylő foltokban – ez természetesen több, mint elhamarkodott (sőt, tudománytalan) kijelentés volt. A megfontoltabb elméletek jég jelenlétére gyanakodtak. A következő elméletek szerint nedves só lerakódások hozták létre ezeket a fénylő területeket, erről honlapunkon már 2015. szeptember 16-án említést tettünk más fotók kíséretében. Ugyan akkor az ammóniában gazdag szilikátok jelenléte is izgalmas kérdéseket vet fel.
Az alábbi animáció az (1) Ceres felszínét mutatja hamis színekben.
Az (1) Ceres-szel és a Dawn űrszonda tevékenységével kapcsolatos korábbi híreink:
Occator kráter fénylő foltjai (2015. szept. 16.)
A rejtélyes fényfolt (2015. május 14.)
Az (1) Ceres megközelítése, avagy a “Hajnal” első képei (2015. január 20.)
Prometheus
A Prometheus egy a Szaturnusz 62 ezidáig ismert holdja közül. Felfedezése a XX. század űrkutatásának az eredménye, 1980-ban a Voyager–1 űrszonda felvételei alapján S. A. Collins és D. Carlson fedezték fel.
A fenti képet 2015. december 6-án készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A kép felbontása 200 m/pixel, a kép tetején látható keskeny csík az F-gyűrű.
A fenti képet pedig még 2010. január 27-én készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A felvétel készítésekor a Szaturnusz a kép árnyékos, bal oldala felől helyezkedett el. Olvasd tovább
Arp 87 – összeolvadó galaxisok
Az APOD mai felvételén a Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) felvétele látható az Arp 87-ről. A felvételt Douglas Gardner dolgozta fel. A felvétel a HST Wide Field Planetary kamerájával készült. A felvételen látható színes képet a 450, 555, 656 és 814 nm hullámhosszakon készített felvételek felhasználásával készítették el.
Az Arp 87 jelű galaxispár egyike az általunk ismert kölcsönható és összeolvadó galaxispároknak. Az objektum nevét az ilyen galaxisokat elsőként katalogizáló Halton Arpról és a nevét viselő különleges galaxisokat tartalmazó atlaszáról (Arp’s Atlas of Peculiar Galaxies) kapta, amihez a felvételeket a Palomar-hegyi 5 m-es távcsővel és 1,22 m-es Oschin Schmidt-teleszkóppal végezték. Az objektum először a 1960-as években került katalógizálásra.
Megnevezése: Arp 87 (NGC 3808), amit két kölcsönható-összeolvadó galaxis alkot ( NGC 3808A és NGC 3808B).
Típusa : küllős (horgas, ang. barred) spirálgalaxis
Az Oroszlán csillagképben található. Távolsága a Földtől megközelítőleg 300 millió fényév. Vizuális fényessége 13,4 magnitúdó. Észleléséhez a legkedvezőbbek a februári éjszakák.
Az Arp 87 kölcsönható és összeolvadó galaxispár nagyobb méretű tagja az NGC 3808A spirálgalaxis (jobb oldalon), kísérője az NGC 3808B. Az NGC 3808A galaxisra majdnem a pólusa irányából látjuk rá. A galaxis jellegzetességei a fényes gyűrű, melyben csillagkeletkezési régiók és poros spirálkarok találhatók. Az NGC 3808B (bal oldalon) galaxist az éléről láthatjuk, amelyet egy por és gázgyűrű vesz körül. Ez a gyűrű merőleges a galaxis síkjára, ezért ezt a gyűrűt poláris gyűrűnek is hívjuk.
Jól megfigyelhető a képen a pár tagjai között lévő anyaghíd csavarodott, dugóhúzóra emlékeztető alakja, amely arra utal, hogy a nagyobb galaxisból kidobódott anyag egy részét a kisebbik galaxis gravitációs mezője befogta. Ugyanakkor a két galaxis gravitációs terének kölcsönhatása a páros mindkét tagját eltorzítja. A két galaxist összekötő “híd” mérete 75 000 fényév. Ez a híd is igen jól szemlélteti a két galaxis között ébredő gravitációs erők és árapályerők nagyságát.
A kép bal szélén egy harmadik galaxis is megfigyelhető. Ez a galaxis csak látszólag található az NGC 3808B mellett. Valójában sokkal távolabb helyezkedik el, így nem is vesz részt a két galaxis összeolvadásában.
Megfigyelésekkel bizonyították, hogy a kölcsönható galaxisokban igen gyakran intenzív csillagkeletkezési folyamatok zajlanak le. Ezt támasztja alá a fiatal csillagok kékes színe, az intersztelláris gáz színképében az emissziós vonalak erőssége, és a csillagok sugárzása által felmelegített por távoli infravörös sugárzása.
Óriási napkitörés
A “Mai kép” most egy gyorsított sorozatfelvétel (ún. “time-lapse” animáció), ami 21 másodpercben mutatja meg egy napkitörés “életének” 35 percét. A felvételt Luc Jaspers készítette 2015. szeptember 30-án egy módosított Coronado PST (150mm) távcső és DMK23 kamera segítségével.
A fenti képen jól látható a napkitörés óriási mérete. Viszonyításképpen: a Föld átmérője “csak” 12 756 km. A napkitörésekről, a Nap észleléséről részletes információkat lehet olvasni a VEGA naprovataiban.