A felvétel 200/1000-es Newton (Skywatcher) távcsővel készült, ami HEQ5 mechanikán volt, GoTo vezérléssel ellátva. 3x-os Barlow-ot és ASI 120MC kamerát használtam. Registax és sharpcap programokkal történt képfeldolgozás.
Észlelés helye: Guernsey szigete.
Dátum/Időpont : 2017. március 28., 08:31 UT
Felszerelés: 150/750 Newton + 3x Barlow + Baader Solar Filter ND5 + DMK 41AU02.AS (USB) + AviStack 2.0 + GIMP
Légkör nyugodtsága: 5-8/10
Légkör átlátszósága: 2-4/5
Hőmérséklet: 19°C
Helyszín : Canis Maior Nap Obszervatórium, Nagykanizsa
Észlelő: Bognár Tamás
Mivel még nincs megoldva a távcsövem vezetése, ezért 30 másodperces fotókat készítettem a Rák-ködről. Összesen 60 darab felvételből állítottam össze a közölt képet, ezért nem látni rajta nagyobb részleteket. A felvétel érdekessége viszont az, hogy a szobámból vezéreltem a távcsövet, így nem kellett fagyoskodnom, viszont a távcsövet vastagon borította a dér!
Celestron 280/2800 SC távcső, Celestron f/6,3 reduktor-korrektor, eredő fókusz 1764 mm, Canon 600D átalakítatlan, szűrők nélkül, ISO 1600, 60 x 30 sec, 10 sötétkép (dark), képfeldolgozás DSS, PS, DPP programokkal. A kép készítésének időpontja és helye: 2017. február 15., Negyed, Szlovákia.
A múlt héten volt szerencsém eljutni Svédországba, azon belül is felautózni egészen az északi részre, és ha csak egy röpke másfél órára is, de gyönyörködni az északi fényben (Aurora borealis). Engedjétek meg, hogy az erről készült fotómat megosszam veletek. Aki teheti, nézze meg élőben, csodálatosan szép jelenség, a barátaimmal úgy visongattunk, mint gyerekek a cukorkaboltban.
A felvétel Jukkasjärvi-ban készült, 2017. március 17-én este 10 óra körül.
A Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day, APOD, NASA-honlap) mai képe egy igazán érdekes együttállást örökített meg. A 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák üstökös (a képen balra a zöldes folt) 2017. március 21-én, mindössze 75 fénymásodpercre a Földtől, a Nagy Medve csillagképben haladt és a Messier 97 jelű planetáris köd közelében látszott (a PL a képen jobbra). A planetáris köd természetesen sok-sok fényév távolságban van tőlünk (kb. 12 ezer fényévre), csak látszólag kerültek közel egy irányba). A kép alján a Messier 108 spirálgalaxis látszik közel az éléről, amely 45 millió fényévre van tőlünk. Igazi mélységi felvétel Barri Riu képe.
A 41P-üstököst felfedezőiről és újra felfedezőiről nevezték el. 1858-ban, 1907-ben és 1951-ben figyelték meg, és noha keringésideje mindössze 5,4 év, a köztes években nem látták. Csak a pályaszámítások mutatták meg 1951-ben, hogy e három évben észlelt üstökös egy és ugyanaz. Azóta jobban észlelt, visszatéréseit feljegyezték és megfigyelték. 2017. április 1-én a legutóbbi 100 év legjobb láthatóságát mutatja a kométa.
A 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák üstökös a Földhöz és a Jupiterhez is közel kerülhet. 1907-2017 között legközelebb éppen 2017-ben lesz az égi vándor, 0,14 CSE-re, de 1962-ben 0,27 CSE-re járt tőlünk. 2046-ban 0,52 CSE-re halad el a Jupiter mellett, és ekkor, a Jupiter gravitációs perturbáló hatására keringésideje 5,49-ről 5,50 évre nő, napközelpontja pedig 1,08 CSE-ről 1,07 CSE-re csökken majd. 1975-ben még közelebb haladt el a Jupiterhez, akkor csak 0,37 CSE-re, és ennek következtében keringésideje 5,56-ról 5,58 évre nőtt, napközelpontja pedig 1,15 CSE távolságról 1,12-re került. 1986-ban változtak ezek az értékek a jelenlegi közelébe, amikor 0,67 CSE-re járt csak a Jupitertől, és 2046-ban fogja a következő jupiterközelsége ismét jelentősen befolyásolni a pályáját. (A gravitációs erők természetesen folyamatosan hatnak, de a szoros üstökös-bolygó-megközelítésekkor a kisebb távolság miatt felerősödnek és nagyobb változásokat okoznak a kométa pályájában; a bolygókéban gyakorlati oldalról nézve semmit).
