Csizmadia Szilárd, Author at Vega Csillagászati Egyesület

VCSE - Mai kép - NGC 6872 az Óriás galaxis — VCSE – Mai kép – NGC 6872 az Óriás galaxis

A mai képen a Sydney-i Lányok Főiskolai Csillagászati Klubjának felvétele látható az NGC 6872 óriás spirálgalaxisról. (A kép nemcsak szórakozásból készült, a színes felvételek segíthetnek megérteni a különböző korú csillagok kialakulásának helyét, keveredésüket egymással, a galaxisbeli csillagkeletkezés ütemének, történetének felderítését.) A felvételt a Chilében található 8 méteres Gemini-Dél távcsővel készítették. Ez a galaxis 400 ezer fényéves átmérőjével legalább négyszer akkora, mint a mi Tejútrendszerünk! Távolsága tőlünk kb. 200 millió fényév, és a déli Pavo csillagképben található. A fura alakú galaxistól jobbra lefelé a képen az IC 4970 kisebb méretű galaxis látszik. Az NGC 6872 fura spirálkarjait minden bizonnyal az IC 4970-nel való gravitációs kölcsönhatás hozta létre.

Az APOD felvételén nem valódi csillagászati felvétel, hanem egy fantáziarajz. A rajzot David A. Hardy (AstroArt) készítette.

VCSE - Mai kép - Eső a Titánon — VCSE – Mai kép – Eső a Titánon

A távcsövek és a műholdak nem látnak át a Titán nevű Szaturnusz hold vastag felhőtakaróján: ez az egyetlen hold a Naprendszerben, amelynek kiterjedt, sűrű légköre van. A Huyghens űrszonda azonban – amelyet egy másik, a Cassini cipelt el magával a Szaturnuszig – leszállt a Titán felszínére, és a légkörön áthaladtában meg a felszínről küldött néhány képet. Ennek alapján készítette el a mellékelt fantáziarajzot egy művész. A hideg (-180 °C) felszínű Titán holdon erős viharok tombolnak, metáneső esik és talán erőteljes villámok is csapkodnak (ez utóbbi nem biztos még, de gyanítják jelenlétüket).

A mai képen a Kepler által talált bolygójelölteket és csillagaikat mutatják be, ügyelve a méretarányra.

VCSE - Mai kép - A bolygójelöltek — VCSE – Mai kép – A bolygójelöltek

Magam részéről azt gondolom, hogy ezeknek a bolygójelölteknek nem mindegyike bolygó, és szigorúan szakmailag szemlélve a dolgokat, nem is bizonyították be, hogy ezek bolygók. Nagy többsége valószínűleg az, de bizonyosan nem mind.

A mai képen a Mars látható, a kép közepén a Naprendszer leghosszabb, legnagyobb kanyonjával, a Valles Marineris-szel (Mariner-árok magyarul, a Mariner egy űrszonda-család volt, az elnevezés a Mariner-9 Mars-szonda emlékét örökíti meg).

VCSE - Mai kép - Valles Marineris — VCSE – Mai kép – Valles Marineris

A képet az 1970-es években a Viking űrszondák keringőegységeinek több, mint száz képének mozaikolásával kapták. A kanyon 3000 km hosszú, 600 km széles és 8 km mély. Összehasonlításképpen: a Föld legnagyobb kanyonja, a Grand-kanyon 800 km hosszú, 30 km széles és csak 1,8 km mély. A Valles Marineris eredete a homályba vész, a találgatások szerint talán a Mars kihűlésekor töredezett meg így a felszín sok milliárd évvel ezelőtt.
–

Az APOD képe a sarki fény jelenségét mutatja (nevezik északi fénynek is, latinul Aurora Borealis-nak).

VCSE - Mai kép - A Sarki fény — VCSE – Mai kép – A Sarki fény

A mellékelt képet idén február 24-én készítette O Chul Kwon amatőrcsillagász Észak-Kanadából. 30 másodperces időközönként készített egy felvételt (balról jobbra időben előre haladunk a képeken), mutatván, milyen gyorsan változik a sarki fény. Felvételein a teljes látható égboltot rögzítette, a kép közepe a fejünk felett lévő pont, a széle pedig a látóhatár (erősen torzított kép!) A sarki fényt a Nap kitöréseiből származó, elektromosan tölött részecskék hozzák létre: e részecskéket a Föld mágneses tere csapdába ejti, a Föld mágneses pólusai felé írányozza, és a részecskék eközbern ionizálják a felsőlégkört, amely ionizáció következményeként létrejövő fényjelenséget látjuk. (Az ionizált oxigén- és nitrogénmolekulák hamar visszaszerzik leszakított elektronjaikat, és eközben sugároznak ki egy fotont.)