2020. március 27-én, Zalaegerszeg belvárosának széléről készült fotómat szeretném megosztani veletek, mely az NGC 2403 galaxisról készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 52×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Még az IDAS D2 szűrővel is nehéz volt a fényszennyezés nyomait eltüntetnem.
A Caldwell 7 néven is ismert spirális galaxison megfigyelhetőek a spirálkarok, melyeknek alakja hasonlít az M33 galaxis spirálkarjainak alakjához. Magját, illetve középső fényes régióját egészen halványan veszik körül a külső, halvány spirálkarok. Több helyen fényes vöröses foltok kiterjedt emissziós ködöket jeleznek.
A Camelopardalis (Zsiráf) csillagképben található galaxist 1788-ban fedezte fel William Herschel. Az M82-M81 csoport egy távolabbi tagja. 10 millió fényévre helyezkedik el a Földtől, 65 000 fényév az átmérője, mintegy 50 milliárd csillag alkotja. Több mint száz emissziós ködöt azonosítottak benne, ezek némelyikének átmérőjét 800 fényévre becsülik.
Én is nagy izgalommal fogtam hozzá az együttállás észleléséhez. Ezt az eseményt otthon, a kertből fotózva örökítettem meg. Amint lehetett, pólusra állítottam a mechanikát. Ezután a mechanikára szerelt fényképezőgépet a teleobjektívvel a kívánt irányba állítottam. Ezután még egyszer ellenőriztem a pólusra állás pontosságát. A szállemezen a Sarkcsillag pontos helyét a Polar Aligment telefonos applikáció segítségével állítottam be. Korábbi esetekből okulva, páramentesítő fűtést is alkalmaztam az objektíven. A Hold fénye sajnos bezavart, ugyanakkor arra is számítanom kellett, hogy a Vénusz és az M45 közötti fényesség különbséget nem lesz könnyű kezelni. Szerencsére azért viszonylag sok csillag látható a végső kidolgozott képen, szerintem a Fiastyúk is jól kivehető, illetve a Vénusz sem vitte túlságosan telítésbe a képen a környezetét. Sajnos egy zöldes becsillanás is megjelent a kép jobb alsó részén. Először arra gondoltam, hogy a helyi utcai világításból származhat. Mivel azonban a mechanika követésre volt állítva, a becsillanás pedig minden egyes képen ugyanott volt, így azt csak a Vénusz okozhatta. A Hold nem zavarhatta az objektívemet, a napellenzőt is használtam. A kidolgozáskor külön nehézség volt a Vénusz és a csillagok megfelelő megjelenítése együtt, a fényesség különbség miatt. Kompozit technikát és szelektív kidolgozást nem alkalmaztam.
Eszközök:
Objektív: 70-300mm, F/4.0-5.6 (Tamron)
Detektor: Canon 700D – átalakítatlan
Mechanika: Star Adventurer full set fotóállványon – vezetés nem volt
Egyéb: távkioldó, páramentesítő fűtés
Készítés helye, ideje: Pókaszepetk (Zala megye), 2020.04.04. NYISZ 20:54-21:29 (light képekre)
Expozíciós adatok
Objektumkép (light): 36x30sec, ISO800, F/8.0, 300mm – 62 képből válogatva
Sötétkép (dark): 15x30sec, ISO800
Nullkép (bias): 24×1/4000sec, ISO800
Mezősimítás (flat): 10x2s, ISO100, F/8.0
Használt szoftverek: Siril (stackelés), RawTherapee (tónusok átskálázása, képkivágás), Gimp (elforgatás 90 fokkal)
A kép 4×3 fokot fog át, nyugati irányba néz.
Légköri adatok: átlátszóság 6/10, nyugodtság 6/10
2020. április 3-án a Vénusz és a Fiastyúk (M45) nagyon szoros együttállást mutattak, vagyis egymás közelében látszottak az égen. Ilyesmire kb. nyolcévente kerül sor. A legszorosabb látszó égi kölcsönös megközelítést megelőzően egy nappal próbálkoztam a jelenség megörökítésével.
Egy Canon EOS 4000Da átalakított fényképezőgépet használtam (50-250 mm-es zoom-objektívvel), amit EQ-5 GoTo állványra rögzítettem. Az expozíciós idő 30 sec volt ISO 100-on, és hat darab ilyen képet adtam össze a végeredményhez. DSS programmal illesztettem össze őket, és bizony nagyon meg kellett harcolnom a Photoshop Express programmal, hogy a Vénusz körüli csillogást megpróbáljam elhalványítani. A kép mutatja, mennyire sikerült.
Miközben a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójában többekkel közösen az NGC 4568-ban robbant SN 2020fqv jelű szupernóvát észleltük 2020. április 12/13-án, addig a saját távcsövemet is elindítottam, ami szintén Zalaegerszegen található. Így készült ugyanarról a szupernóváról egy fotó, amiről a fenti képkivágást mutatjuk be. A kép 110 perc összexpozícióval készült, 122/722 APO-val, QHY174Mono kamerával. A feldolgozáshoz Astro pixel processor-t használtam. Több kép sajnos nem készülhetett, mert megérkeztek a felhők.
A szerk. megjegyzése (Cs. Sz.): az NGC 4567 – NGC 4568 galaxisok párosát néha “Sziámi Ikreknek” vagy “Sziámi Ikergalaxisoknak” is nevezik. A nem hivatalos becenév érthető: a két galaxis mintha össze lenne nőve. Mindkét galaxist W. Herschel fedezte fel 1784-ben. Az SN 2004cc szupernóvát (a száma a felfedezés évére utal) szintén az NGC 4568-ban látták. Mindkét galaxis kb. 60 millió fényévre van tőlünk, a Virgo Galaxishalmaz tagjai. Jelenleg éppen ütközés előtt állnak: a számítógépes szimulációk szerint egyesülni fog ez a két horgas (más szóval: küllős) spirálgalaxis. A 11 magnitúdó körüli, 4×2 ívperces területen látszó két galaxist a tavaszi hónapokban, a Szűz csillagképben lehet észlelni.
Az utóbbi napokban több helyen is közölték (pl. itt), hogy fényes, akár félhold fényességű üstökös lesz látható a nyáron, mások óvatosságra intettek (pl. itt).
A szóban forgó kométa jelölése a C/2019 Y4 (ATLAS). Néha csak Atlas-üstökösként emlegetik (kiejtése: atlasz). 2019. december 28-án fedezték fel az Asteroidal Terrestrial-impact Last Alert System (ATLAS, Földbe-csapódó Aszteroidákra Végső Figyelmeztetést adó Rendszer) keretében, innen a neve. A Hawaii Egyetem Csillagászati Intézetének két, egyenként 0,5 méteres távcsöve alkotja e rendszer alapjait, amelyek Hawaii-on vannak elhelyezve, egymástól 160 km-re. 2015, illetve 2017 óta működnek. A NASA 5 millió dollárral támogatta a projektet. A rendszer két éjszaka alatt végigfényképezi a távcsövek által látott égterületet, új, Földre veszélyes kisbolygók után kutatva. A folyamat kétnaponta ismétlődik. Eközben természetesen rengeteg más kisbolygó és üstökös is távcsővégre akad, nem is beszélve a szupernóvákról. Ezek egyike a szóban forgó üstökös.
Az üstökös felfedezésekor még csak 19,6 magnitúdós volt a vizuális sávban – ekkor még jó három csillagászati egységre (CSE-re) járt a Naptól. Az első pályaszámítások 4400 év körüli keringésidőt és 0,25 CSE-s napközelpontot mutattak. Felvetették, hogy az 1844-ik évi nagy üstökössel a pályája nagyfokú hasonlóságot mutat (annak az üstökösnek a jelölése C/1844 Y1), így talán annak egy leszakadt darabja is lehetne. A későbbi, további és több megfigyelésre alapuló pályaszámítások azt mutatják, hogy mielőtt ismét a Naprendszer belsőbb részeibe jött volna, keringésideje 4800 év lett volna, de miután elhagyja a Naprendszer belső térségeit, ez 5200 évre fog nőni a bolygók okozta gravitációs perturbációk miatt. A pályaperturbációk olyan nagyok, hogy ha jelenlegi pályáján mozogna tovább mindenféle további perturbáció nélkül, akkor 6026 év lenne a keringésideje. Jelenleg, amíg ilyen közel jár a Naphoz, a pálya gyakorlatilag folyamatos pályaelem-változásoknak van kitéve! Emiatt a legtöbb planetáriumprogram nem fog jó pozíciókat adni az üstökösre, használjuk felkereséséhez inkább a lenti, IAU Minor Planet Ephemeris-ből származó efemeridákat.
A 2020. február 18-i pályaszámítás szerint – ami 82 napra kiterjedő pályaíven, 949 darab pozíciómegfigyelésen alapszik – naptávolpontja a Naptól 662 CSE-re van, napközelpontja viszont csak 0,25284 CSE-re. A Merkúr napkörüli pályájának fél nagytengelye 0,39 CSE, tehát a Merkúr-pályán belül éri el napközelpontját az Atlas-üstökös.
Az üstökös pályaelemei a következők:
Fél nagytengely: a = 331 CSE.
Excentricitás: e = 0,99923.
Keringésidő: 6026 CSE.
Inklináció: 45,38 fok.
Felszálló csomó hossza: 120,57 fok.
Perihélium argumentuma: 177,41 fok.
A Földhöz legközelebb 0,63 CSE-re lesz (lásd lejjebb). Összehasonlításul: a Nap-Vénusz átlagos távolság 0,72 CSE.
Felfedezése óta 2020. márciusig 19,6-ról 8 magnitúdóra fényesedett, mert közeledett a Naphoz és a Földhöz is. Egyes előrejelzések szerint akár -1 magnitúdó fényességet is elérhet(ne) 2020. május végén. Ezeket az előrejelzéseket azonban két okból is célszerű óvatosan kezelni. Egyfelől, az üstökösök fényesség-előrejelzése általában véve is a csillagászat legbizonytalanabb területei közé tartozik. Egyszerűen hiányzik hozzá az üstökös szerkezetének és gejzírjei számának, elhelyezkedésének, aktivitásának előzetes ismerete (az üstökösök porkibocsátásának mértékét éppen hogy utólag, a megfigyelésekből szokás meghatározni). Másodszor, mint az alábbi, az Aerith-ről származó ábra mutatja, már eddig is elmaradt időről-időre az ott használt előrejelzésektől a fényessége (fekete pontok a megfigyelések, piros vonal az előrejelzés).
Fontos megjegyezni, hogy az üstökös előrejelzett legnagyobb fényességét 2020. május 30-31-e körül éri el, ez az IAU MPC alábbi táblázata szerint (április 7-i számítás alapján) -0,3 magnitúdó körül lesz. (Az előrejelzett fényességeket bármikor frissíthetik újabb adatok alapján.) Az üstökös elongációja a Naptól ekkor 11-12 fok lesz, ami nagyon megnehezíti a megfigyelését. (A híres C/2006 P1 jelű McNaught-üstökös -5,5 magnitúdós volt, amikor kb. 5 fokra látszódott a Naptól, és még tudtuk észlelni. Akkor azonban az január közepi észlelést jelentett és az üstökös a Naptól délkeletre volt, most viszont északkeletre lesz.) A május végén a Fiastyúktól nem messze járó üstökös észlelése – ha tényleg nulla magnitúdó körül lesz – igen jó nyugati horizontot, dombtetőn vagy hegycsúcson lévő észlelőhelyet igényel, és nem sokkal a Nap után le fog nyugodni…
Magyarázat a lenti táblázathoz:
Date: dátum, UT: világidő (NYISZ-2 óra), R.A.: rektaszcenzió, Decl: deklináció, a koordináták 2000-es epochára vonatkoznak; Delta: földtávolság, r: naptávolság, mindkettő CSE-ben, El: Naptól való elongáció (kitérés, látszó szögtávolság) fokokban, Ph: fázisszög fokokban (ilyen szög alatt látszik a Nap és a Föld az üstökösből nézve), m1: előrejelzett vizuális fényesség magnitúdóban, Sky-motion: égi mozgás “/percben (ívmásodperc/percben) és iránya (PA) fokokban. A PA-t az égi északi iránytól (PA=0°) kelet felé (PA=90°) mérjük.