Az APOD mai felvétele Marin Mark asztrotájképe.
Az Iridium 66 aktív műholdból és 6 tartalék műholdból álló távközlési műholdrendszer, mellyel eredetileg az egész világot lefedő műholdas telefonszolgáltatást biztosítottak (volna). A rendszer a teljes bolygót lefedi, tehát a kontinenseket, az óceánokat és a pólusokat is.
A rendszer első műholdját 1998-ban indították. A műholdak alacsony Föld körüli pályán keringenek 780 km-es magasságban.
2009. február 12-én a rendszer egyik holdja, az Iridium-33 ütközött a használaton kívüli Kozmosz–2251 jelzésű katonai távközlési műholddal, melynek során viszonylag nagy mennyiségű űrszemét keletkezett.
Az Iridium rendszert kifejlesztő Motorola mérnökei úgy számították, hogy egy nem geoszinkron, alacsony pályán keringő, 77 kommunikációs műholdból álló hálózat elegendő lesz egy cellaszerű mobiltelefon-hálózathoz, amely a Föld teljes felületét lefedi. Ezért a Motorola a tervezett 77 műholdból álló rendszert Iridiumnak nevezte el az irídium (Ir) elemről, melynek magja körül 77 elektron kering. A későbbiekben a rendszert 66 működő műhold szolgálta ki, de az Iridium név megmaradt.
Az Iridium-flereket vagy Iridium-felvillanásokat – természetszerűleg – ezek a műholdak okozzák, ilyenkor a fényességük hirtelen rövid időre többszörösére megnő. A felvillanások olyankor keletkeznek, mikor a műholdak a Nap fényét tükrözik a Földre a a műhold napelemeivel vagy távközlési antennáikkal.
A flerek elérhetik a -9 magnitúdós fényességet is.
Az Iridium-felvillanások várható időpontjáról és helyéről a Heavens Above weboldalról kaphatunk információt.
