Szeretettel hívunk meg Titeket a VCSE következő egyesületi összejövetelére, amire 2015. december 7. (hétfő), 20:00-21:30 órakor kerül sor.
VCSK – Francsics László előadása
Előadó: Francsics László
Kivonat: Ha felpillantunk az égre, nem csupán pislákoló fényeket, hanem lenyűgöző égitesteket és alapvető összefüggéseket ismerünk fel. A Világegyetemet és az égitesteket összetartó és kormányzó kölcsönhatások pompázatos színvilágú és csodálatos alakú struktúrákat hoznak létre, amelyek lenyűgözik ezek szemlélőit a laikustól a szakemberig. Ma már nemcsak néhány nagy távcső mutatja meg nekünk az égbolt csodáit, hanem saját magunk, mint amatőrcsillagász és fotós is megélhetjük. Az előadás az asztrofotózás világába kalauzol minket, egy kozmikus messzeségbe vezető személyes utazást mesél el, ami során mindannyian megismerhetjük Világegyetemünk rejtett kincseit.
Az előadást a www.galileowebcast.hu oldalon lehet nyomon követni, kommentálni és kérdezni pedig a szokott módon skype-on: mindkettő ingyenes.
Szeretettel hívunk meg Titeket a VCSE következő egyesületi összejövetelére, amire következő hétfőn, 2015. november 23-án este 8 órakor kerül sor.
Cím: Robbanó csillagok
Előadó: Csizmadia Szilárd
Kivonat: A legtöbb csillag csendesen éli le teljes életét. Bizonyos – magányos vagy kettős – csillagok azonban hatalmas robbanásban fejezik be pályafutásukat. Ezeknek a robbanásoknak az okairól, gyakoriságáról, esetleges földi hatásairól és más vonatkozásaikról lesz szó az előadásban.
Az előadást a www.galileowebcast.hu oldalon lehet nyomon követni, kommentálni és kérdezni pedig a szokott módon skype-on: mindkettő ingyenes.
Ezúton hívunk meg Titeket szeretettel az októberi Virtuális Csillagászati Klub előadására:
Előadó: Csizmadia Szilárd
Cím: A barna törpék a távkapcsolatot szeretik
Időpont: 2015. október 19-e, este nyolc óra.
Kivonat: A tömegük szerint csillagok és bolygók között lévő barna törpék pontos osztályozása újabban viták kereszttűzébe került. Lehetnek nagyméretű bolygók epizodikus magfúzióval, vagy elvetélt csillagok, vagy önálló típust is képviselhetnek. keletkezésük, pontos természetük nem ismert. Korábban komoly jelölt volt a sötét anyagra, mára kiderült, sokkal ritkábbak, mintsem bennük lenne a sötét anyag. Mégis, mifélék, kifélék, és miért vannak kevesebben a vártnál? Hogyan befolyásolják a barna törpék a folyékony víz zónákbeli bolygók mozgását és tulajdonságait, és mire lehet következtetni a barna törpékből a bolygók kialakulását illetően? Olvasd tovább →
Szeretettel hívunk meg Titeket a következő Virtuális Csillagászati Klub- előadásra (akik a csillagdával szeretnének dolgozni, azoknak külön is hasznos lehet):
Kivonat: A ma amatőrcsillagász asztrofotográfiájának alapjait a digitális fényképezőgépek jelentik. Az előadás bevezetést nyújt az ilyen eszközökkel történő asztrofotózás alapjaiba az állókamerás gépektől a vezetett asztrofotókig, az észlelés megtervezésétől az észlelés mikéntjén át az utófeldolgozásig. Egy előadás nem törekedhet teljességre ebben a nagyon is szerteágazó témában, de a számos szép, saját készítésű, sőt NASA APOD-díjas fotók mellett megismerteti a hallgatóságot a szükséges minimum-ismeretekkel.
Az APOD mai képe a Huygens űrszonda 2005. január 14-i , 10 évvel ezelőtti Titánon történt landolására emlékezik meg.
A képen szereplő halszemoptikás felvételek a landolás során készültek. A bal felső felvétel 6 km magasságban készült, míg a jobb alsó 200m-re a felszíntől.
A Huygens volt az első űrszonda, amely leszállt a Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínére. A Huygenst az ESA építette, és az amerikai Cassini űrszondával juttatták el a Szaturnuszhoz.
ESA:
Az Európai Űrügynökség (angolul European Space Agency, ESA) egy kormányközi szervezet, mely a világűr felderítésével és felhasználásával foglalkozik. Központja Franciaországban, Párizsban van. Magyarország 2003 óta az ESA ún. európai együttműködő állama, így a PECS (Plan for European Cooperating State) programon keresztül vesz részt az ESA programjaiban. A PECS célja, hogy felkészítse az államokat az ESA-hoz való csatlakozásra. (Referenciaként érdemes tudni, hogy a szomszédos országok: Csehország 2008 óta, Románia 2011 óta, Lengyelország 2012 óta az Európai Űrügynökség tagállamai. Magyarország csatlakozása még (vagy már?) “folyamatban van”.)
A Cassini űrszondát a Huygensszel együtt 1997. október 15-én indították Titan-4 hordozórakétával a floridai Cape Canaveralból. A két szonda 2004 nyarán érkezett meg a Szaturnuszhoz. 2004. december 25-én a Huygens levált az anyaszondáról, és 21 napos szabad repülés után 2005. január 14-én szállt le a Titánon a Xanadu (Titan) terület közelében. Elérte a felszínt is, bár a tervezés során a folyékony felszínre (“tengerre”) érkezést is figyelembe vették. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem leszállóegységnek tervezték, a felszín elérését követően még 90 percen keresztül küldött adatokat. Több mint 700 felvételt készített a légköri ereszkedés közben és a felszínen.
Műszerek Huygens Atmospheric Structure Instrument (HASI):
ez a műszer egy sor szenzort tartalmazott, amelyek mérték a Titán atmoszférájának a fizikai és elektromos tulajdonságait. A gyorsulásérzékelők mérték a gyorsulást mindhárom tengely mentén, az ereszkedés során. A szonda már ismert aerodinamikai tulajdonságai alapján határozták meg a légkör sűrűségét. A HASI alrendszerben volt még egy mikrofon, amely regisztrálta az ereszkedés és a landolás közbeni hangokat. Korábban csak a Venyera–13 végzett ilyen kísérletet.
Doppler Wind Experiment (DWE):
mérte a szonda rádiójeleiben fellépő Doppler-eltolódást, amelynek alapján tudni lehetett bármilyen elmozdulásról.
Descent Imager/Spectral Radiometer (DISR):
több szenzorral és látómezővel végzett megfigyeléseket. A Titán vastag légkörének sugárzási egyensúlyát mérte. A napszenzorok a Nap körüli fényintenzitást mérték a légkörön keresztül. Ez alapján ki lehetett számolni a légköri részecskék méretét és számsűrűségét. Két képalkotó (egy optikai és egy infravörös) az ereszkedés utolsó részén figyelte a felszínt. Ahogy a szonda forog, mozaikképet csináltak a landolás helyéről. Volt egy oldal irányú képalkotó a horizont fényképezésére. A spektrális mérésekhez a landolás előtt egy lámpa világítja meg a felszínt, amely kiegészíti a Nap gyenge fényét.
Gas Chromatograph Mass Spectrometer (GCMS):
ez egy sokoldalú kémiai gázanalizátor a Titán atmoszférájában lévő kémiai elemek, a kémiai összetétel meghatározásához. Egy tömegspektrométert és egy gázkromatográfot tartalmazott.
Aerosol Collector and Pyrolyser (ACP):
szűrők segítségével mintákat gyűjtött a légköri aeroszol részecskékből, majd a mintákat felmelegítette, hogy az illóanyagok elpárologjanak, a szerves anyagok pedig felbomoljanak. A mintát ezután a GCMS műszerhez küldte egy vezetéken keresztül, amely elvégezte a vizsgálatokat.
Surface-Science Package (SSP):
egy sor szenzort tartalmazott a Titán felszíni tulajdonságainak meghatározásához. Egy akusztikus szondázó az ereszkedés utolsó 100 méterében folyamatosan mérte a szonda és a felszín közötti távolságot, az ereszkedés ütemét és a felszín durvaságát.
