Ezen a Hubble Űrtávcső (HST) által 2014-ben készített felvételen a Kelly által észlelt szupernóva látható a MACS J1149+2223 jelzésű galaxishalmaz mögött. A halmaz és egy magányos elliptikus galaxis is gravitációs lencsehatáson keresztül látszik, ezért torzult és megtöbbszöröződött a kinézetük, az alakjuk. A legfelső piros kör mutatja, hol lett volna a szupernóva képe 1995-ben – amit akkor nem észleltek. A legalsó piros kör mutatja azt a galaxist, amelyik a gravitációs lencsehatást létrehozza. A középső kör mutatja a szupernóva képét, ahol 2015-ben ismét lehetett látni. A rövid ívdarabok mind-mind valamely, a galaxishalmaz mögött lévő galaxisnak a gravitációs lencsehatás által torzított képe. Forrás: NASA / ESA / S. Rodney (JHUAPL), FrontierSN team / T. Treu (UCLA), P. Kelly (UC Berkeley) and the GLASS team / J. Lotz (STScI) and the Frontier Fields team / M. Postman (STScI) and the CLASH team / Z. Levay (STScI)
Ugyan ki tudná megjósolni egy szupernóva-robbanás pontos időpontját? Csillagfejlődési elméleteink nincsenek azon a szinten, hogy másodperc, perc, óra vagy akár egy év pontossággal megjósolhassuk a robbanás időpontját. Jó, ha százezer-millió év pontossággal tudunk valami előrejelzést tenni erre vonatkozólag – ha ismert a szülőégitest. (Ráadásul a robbanás fényének időre van szüksége ahhoz, hogy elérjen minket. Minél távolabbi objektumról van szó, annál pontatlanabbul ismerjük a távolságát. Ha pl. egy 1 milliárd fényévre lévő extragalaxis távolságát 1% pontossággal (vagyis nagyon pontosan!) ismerjük, akkor a robbanás fénysebességgel haladó fénye beérkeztének időpontjában 1% szorozva 1 milliárd év = 10 millió év bizonytalanság lesz. Ember legfeljebb 2 millió éve, távcső 1609, mintegy négy évszázada létezik…)
Mégis vannak előre jelezhető szupernóva-robbanások!
