Szerzők archívuma: Csizmadia Szilárd

Mai kép: Lófej-köd

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - A Lófej-köd (középen, pici) és a Láng-köd (balra) más ködösségek társaságában - Kép: APOD, 2019. okt. 6., José Jiménez Priego
VCSE – A Lófej-köd (középen, pici) és a Láng-köd (balra) más ködösségek társaságában – Kép: APOD, 2019. okt. 6., José Jiménez Priego

Az Orion sokak kedvelt csillagképe. Februári estéken kényelmesen megfigyelhető, mert este nyolc óra tájban delel. Az Orion övének három csillaga majdnem az Égi Egyenlítőn van, így Magyarországról kényelmes, kb. 47 fok horizont feletti magasságban figyelhetjük meg őket, amikor a legmagasabbra emelkednek az égen éjjel. A három övbeli csillagot balra lefelé meghosszabbítva találjuk a Szíriuszt, az éjszakai égbolt legfényesebb csillagát. Az Orion övének bal oldali (balra alsó) csillaga a Zéta Orionis, más nevén Alnitak. Ettől a csillagtól déli irányban (ha delel az északi féltekén az Alnitak, pontosan lefelé), egy telehold látszó méretű távolságra találjuk a híres Lófej-ködöt, amely nevét az alakjáról kapta. (A fenti képen a kép közepétől balra látszó nagyon fényes csillag a 2 magnitúdós Alnitak, a kép közepén pedig bárki felismerheti alakjáról a sötétködként látszó Lófej-ködöt. A Lófej-köd felett, a kép felső széléhez közel pedig a Szigma Orionis nevű fényes csillag látszik.)

Olvasd tovább →

NGC- és IC-mélyég-katalógus – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A New General Catalogue (NGC) és az Index Catalogue (IC) az amatőrcsillagászok és a hivatásos csillagászok által általánosan használt mélyég-objektum katalógusok. Készítésük körülményeiről és szerzőjükről, J. L. E. Dryeyerről itt közöltünk egy összeállítást. A Saguaro Astronomy Club (SAC) is összeállított egy mély-ég katalógust, aminek a szerző által magyarított változata

innen letölthető

Excel-formátumban. Az eredeti NGC-ben és IC-ben szöveges kódok írták le az objektum látványát, ezt mellőztem. Az eredeti, angol nyelvű SAC-katalógus és magyarázata letölthető. Ezek nemcsak az NGC-t és az IC-t tartalmazzák, hanem más, újabb keletű katalógusok adatait is. Mély-ég-észlelések tervezéséhez ezek a katalógusok igen sokat segítenek. A magyar változat magyarázata:

A katalógusban az objektum nevét, esetleges egyéb ismertebb nevét, típusát, koordinátáit (rektaszcenzió és deklináció 2000-es epochára), becsült vizuális fényességét magnitúdóban, maximális és minimális méretét, valamint elnyúlt objektumok esetében az elnyúltság hosszabbik tengelyének pozíciószögét (PA) találjuk meg, továbbá azt, melyik csillagképben látszik az objektum (2000-es csillagképhatárok esetén).

A típusok magyarázatai:

1STAR: egy darab csillag. Nem mély-ég-objektum, de valamikor, egy régi távcsővel mély-égnek nézték tévesen, ezért mély-ég nevet kapott. Az 1-es helyén állhat 2, 3, 4, sőt akár 8 is, ez a tévesen mély-égnek nézett objektumban lévő csillagok számát adja meg. Összesen 286 (!) ilyen mély-ég elnevezés van, a legmegdöbbentőbb közülük az NGC 6892 esete, amit ráadásul IC 1312 néven is katalogizáltak, tehát NGC és IC száma is van, miközben csak négy csillag látszik véletlenül közel egymáshoz a Nyíl (Sagitta) csillagképben.

AST: aszterizmus (102 db).

DF: diffúz köd (241 db).

GH: gömbhalmaz (136 db).

GX: extragalaxis (6698 db).

GX/DF: közeli extragalxisban lévő HII-régió, diffúz köd (pl. az M31-ben, M33-ban stb. láthatunk ilyeneket – 25 db).

GX/GH: közeli extragalaxisbeli gömbhalmaz (1 db).

GXH: galaxishalmaz (21 db).

LMC/DF: a Nagy Magellán-Felhő diffúzködei (14 db).

LMC/GH: a Nagy Magellán-Felhő gömbhalmazai (35 db).

LMC/N+D: a Nagy Magellán-Felhő nyílthalmazai ködösséggel (99 db).

LMC/NY: a Nagy Magellán-Felhő nyílthalmazai köd nélkül (166 db).

A Kis Magellán-Felhőre nézve az SMC jelölést használjuk. A katalógus 35 db Kis Magellán-Felhőbeli objektumot sorol fel (ködöket és csillaghalmazokat).

NL: nemlétező mély-egek, csak tévesen kerültek be katalógusokba (86 db).

NY: nyílthalmazok (1085 db).

NY+DF: nyílthalmaz diffúz köddel (33 db).

PL: planetáris köd (743 db).

QSO: kvazárok (5 db).

SK: sötétködök (205 db).

SNR: szupernóva-maradvány (15 db).

A megadott darabszámok csak közelítőek.

Az NGC 206 speciális jelöléssel: G/N+D szerepel, ez egy extragalaxisban (az M31-ben) lévő, fényes csillagokból álló nyílthalmazt és a benne lévő diffúzködöt jelenti.

A SAC fényesség- és méretadatai: ahol 99,9 magnitúdó szerepel a táblázatban a fényességnél, az csak annyit jelent, hogy nem érhető el vizuális fényességadat, és így kell értelmezni az ilyen számadatokat. A méreteknél az s ívmásodpercet, az m ívpercet szeretne jelenteni. A PA értékek északról kelet felé mérve – az égen! – megmutatják fokokban mérve, hogy az objektum merrefelé elnyúlt. (PA: position angle, pozíciószög.)

Lehetséges, hogy szükséges hangsúlyozni: nem ennyi mély-ég objektum van az égbolton, amennyi ezekben a SAC-katalógusokban szerepel, hanem sokszorosan több! Ez csak egy válogatás a relatíve fényesebbekből amatőrök számára.

12 újabban felfedezett holddal a Jupiternek van ismét a legtöbb ismert kísérője a Naprendszerben – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A Jupiter holdrendszerének illusztrációja az újonnan talált 12 jupiterhold nélkül. (Kép: Roberto Molar-Candanosa, Carnegie Institution for Science)

A Szaturnusznak eddig (2023. február 4-ig) 83, a Jupiternek 80 ismert holdja volt. Ez most változott, mert egyszerre 12 új holdat fedeztek fel a Jupiter körül amerikai csillagászok. Így a Jupiternek 92 ismert holdja van már, amivel ismét visszaszerezte a “Naprendszerben legtöbb holddal bíró nagybolygó” címét (egyidejűleg természetesen az összes naprendszer-beli égitest közül neki van a legtöbb holdja, nem csak a nagybolygók között).
A felfedezésekhez vezető észleléseket a legsikeresebb holdvadász, Scott Sheppard vezetésével végezték 2021-ben és 2022-ben. Ő a Carnegie Institute for Science intézetben dolgozik, ami Washington D. C.-ben található, vagyis az USA fővárosában. A felfedezés után még jelentős mennyiségű időt töltöttek további megfigyelésekkel, hogy az új bolygókísérők pályáját teljesen végigkövessék, ha lehet, egy teljes keringésen át vagy tovább, a pálya pontos meghatározása céljából.
Az újonnan felfedezett jupiterholdak mindegyikének több a keringésideje a Jupiter körül, mint 340 nap. (Mivel a Jupiter mintegy 12 év alatt tesz meg egy keringést a Nap körül, egy 1 év körüli keringésidejű hold kb. 12-szer kerüli meg a Jupitert egy Nap körüli keringés során. Ez hasonló a Föld-Hold pároshoz, hiszen a Hold a Földet mintegy egy hónap (27,3 nap) alatt kerüli meg, így egy évben kb. 13-szor járja körbe a Hold a Földet). A 12 új hold körül kilencnek még az 550 napot is meghaladja a keringésideje!
A holdak kicsik, első becslés alapján mindössze ötnek haladja meg a mérete a nyolc kilométert.
Nem teljesen váratlan módon a 12-ből kilencnek a pályája retrográd. (A prográd pályán haladó hold itt, ebben az esetben azt jelenti, hogy a Jupiter forgás- és keringésirányával megegyező, a retrográd pálya pedig azzal ellentétes irányban járja körbe a bolygót.) A retrográd keringésűek esetében szinte bizonyos, hogy befogott kisbolygók váltak a Jupiter holdjává valamennyi idővel ezelőtt. A legkisebbek akár nagyobb testek – kisbolygók vagy holdak egymással való – ütközése következtében alakulhattak ki. A prográd irányúak viszont a Jupiter körül alakulhattak ki eredetileg is, akár a bolygóval egyidejűleg.
A Jupiter első holdjait még Galileo Galilei fedezte fel távcsővel, 1610-ben (négyet: Io, Callisto, Europa és Ganymedes, ezek az ún. Galilei-holdak.) Hogy a jupiterholdak és más bolygók, törpe- és kisbolygók holdjainak felfedezése még ma is tart, mutatja, hogy rengeteg érdekesség van még odakinn. Eddig exoholdat még nem találtak, csak jelölteket.

Megmérték a C/2022 E3 (ZTF) üstökös magjának forgásidejét – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

Amerikai csillagászok egy csoportja (M. M. Knight és munkatársai, 2023. január 30., The Astronomers Telegram 15879,) megmérték a C/2022 E3 (ZTF) üstökös magjának forgásidejét. A méréshez a Lowell Obszervatórium 1,1 méteres távcsövét használták, a távcsővel a méréshez szükséges képeket 2023. január 22-én, 25-én, 26-án és 27-én vették fel; ezen túl január 26-án a 4,3 méter nyílású Lowell Felfedező Távcsővel (Lowell Discovery Telescope) is készítettek képeket a kométáról. Keskenysávú fotometriai szűrővel a CN-molekula vonalán mérték az üstököst (CN, egy szén és egy nitrogénatom vegyülete, amit először a csillagközi térben fedeztek fel 1938-ban). A több éjszakányi méréseken azt keresték, hogy a mag körüli kómában mikor jelennek meg ugyanazok a csomók, fényfoltok ugyanott. Ebből az üstökösmag forgási idejét 8,7 (plusz-mínusz 0,1) órára becsülték. A képeken ugyancsak megtalálták az OH, ionizált szén-monoxid (CO+) és nagy mennyiségű por jelenlétét.

José J. Chambó képe a C/2022 E3 (ZTF) üstökösről az USA Új-Mexikó tagállamában lévő Mayhill-ből készült még 2022. december 24-én. 3 fok hosszú ioncsóvát figyelhettünk meg a képen. A kép 31 perc expozíciós idővel készült. Forrás: https://astronomy.com/photos/picture-of-day/2023/01/comet-ztf-arrives
José J. Chambó képe a C/2022 E3 (ZTF) üstökösről az USA Új-Mexikó tagállamában lévő Mayhill-ből készült még 2022. december 24-én. 3 fok hosszú ioncsóvát figyelhettünk meg a képen. A kép 31 perc expozíciós idővel készült. Forrás: https://astronomy.com/photos/picture-of-day/2023/01/comet-ztf-arrives

Magányos vándor a csillagképek között – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - A Nagygöncöl vagy Göncölszekér (balra) és a Kisgöncöl (jobbra) csillagképek, valamint a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. A kép készítője behúzta utólag a csillagképekben a csillagokat összekötő vonalakat - a valóságban ezek csak a képzeletünkben léteznek. A Sarkcsillag a kép jobb oldalán, a Kisgöncöl szekere rúdjának végénél látszik. Az üstökös zöldes foltja ettől balra-lefelé volt található 2023. január 30/31-én. Figyeljük meg, hogy az üstökös legyezőszerű porcsóvája balra-felfelé, kis távolságig, szélesen elterülve látszik az üstökös fő részétől (kóma), míg a vékony, halovány lepelszerű, szálas ioncsóva hosszan elnyúlva balra lefelé. További érdekesség, hogy a Kisgöncöl szekerének kát uolsó csillaga feltűnően narancssárga, illetve kékes színű - ez a jelenség jó ég alól szabad szemmel is látszik. - Fotó: Schmall Rafael
VCSE – A Nagygöncöl vagy Göncölszekér (balra) és a Kisgöncöl (jobbra) csillagképek, valamint a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Érdemes a képet klikkeléssel felnagyítani. A kép készítője behúzta utólag a csillagképekben a csillagokat összekötő vonalakat – a valóságban ezek a vonalak csak a képzeletünkben léteznek. A Sarkcsillag a kép jobb oldalán, a Kisgöncöl szekere rúdjának végénél látszik. Az üstökös zöldes foltja ettől balra-lefelé volt található 2023. január 30/31-én. Figyeljük meg, hogy az üstökös legyezőszerű porcsóvája balra-felfelé, kis távolságig, szélesen elterülve látszik az üstökös fő részétől (kóma), míg a vékony, halovány lepelszerű, szálas ioncsóva hosszan elnyúlva balra lefelé. További érdekesség, hogy a Kisgöncöl szekerének két utolsó csillaga feltűnően narancssárga, illetve kékes színű – ez a jelenség jó ég alól szabad szemmel is látszik. – Fotó: Schmall Rafael

A felvételen a C/2022 E3 (ZTF) üstökös látható, mely talán eltörpülne a csillagképek között, mégsem olyan jelentéktelen, mint azt elsőre gondolnánk. Csóvája öt telihold átmérőnél is hosszabban látszódik. A követett és átlagolt felvételen, melybe szűrős képek is bele lettek keverve, mind a csillagképek, mind maga az üstökös jól látható.

A csóvás égi vándort az utolsó pillanatban sikerült vizuálisan is észlelni 2023. január 30-án helyi idő szerint hajnali 3:45 környékén. Január 31-én hajnalban kb. másfél óra lehetőség volt az észlelésre, aztán valószínűleg a szabadszemes megfigyelés lehetetlenné válik a holdfény és az üstökös “távozása” miatt.

A felvétel 10 darab 75 másodperces képből áll, melyre további 5 x 75 másodperces ködösítő szűrős kép lett rárakva, kiemelve a fényesebb csillagokat. A Canon EOS6D egy Skywatcher Star Adventurer mechanikára téve gyűjtötte a fényt egy Samyang 24 mm f/1.4-es objektívvel f/4-re rekeszelve ISO3200-on.

A fotó esetében szükség volt gradiens-eltávolításra, hisz hiába a derült, a “láthatatlan” felhők azért mozogtak.