A Jupiter holdrendszerének illusztrációja az újonnan talált 12 jupiterhold nélkül. (Kép: Roberto Molar-Candanosa, Carnegie Institution for Science)
A Szaturnusznak eddig (2023. február 4-ig) 83, a Jupiternek 80 ismert holdja volt. Ez most változott, mert egyszerre 12 új holdat fedeztek fel a Jupiter körül amerikai csillagászok. Így a Jupiternek 92 ismert holdja van már, amivel ismét visszaszerezte a “Naprendszerben legtöbb holddal bíró nagybolygó” címét (egyidejűleg természetesen az összes naprendszer-beli égitest közül neki van a legtöbb holdja, nem csak a nagybolygók között).
A felfedezésekhez vezető észleléseket a legsikeresebb holdvadász, Scott Sheppard vezetésével végezték 2021-ben és 2022-ben. Ő a Carnegie Institute for Science intézetben dolgozik, ami Washington D. C.-ben található, vagyis az USA fővárosában. A felfedezés után még jelentős mennyiségű időt töltöttek további megfigyelésekkel, hogy az új bolygókísérők pályáját teljesen végigkövessék, ha lehet, egy teljes keringésen át vagy tovább, a pálya pontos meghatározása céljából.
Az újonnan felfedezett jupiterholdak mindegyikének több a keringésideje a Jupiter körül, mint 340 nap. (Mivel a Jupiter mintegy 12 év alatt tesz meg egy keringést a Nap körül, egy 1 év körüli keringésidejű hold kb. 12-szer kerüli meg a Jupitert egy Nap körüli keringés során. Ez hasonló a Föld-Hold pároshoz, hiszen a Hold a Földet mintegy egy hónap (27,3 nap) alatt kerüli meg, így egy évben kb. 13-szor járja körbe a Hold a Földet). A 12 új hold körül kilencnek még az 550 napot is meghaladja a keringésideje!
A holdak kicsik, első becslés alapján mindössze ötnek haladja meg a mérete a nyolc kilométert.
Nem teljesen váratlan módon a 12-ből kilencnek a pályája retrográd. (A prográd pályán haladó hold itt, ebben az esetben azt jelenti, hogy a Jupiter forgás- és keringésirányával megegyező, a retrográd pálya pedig azzal ellentétes irányban járja körbe a bolygót.) A retrográd keringésűek esetében szinte bizonyos, hogy befogott kisbolygók váltak a Jupiter holdjává valamennyi idővel ezelőtt. A legkisebbek akár nagyobb testek – kisbolygók vagy holdak egymással való – ütközése következtében alakulhattak ki. A prográd irányúak viszont a Jupiter körül alakulhattak ki eredetileg is, akár a bolygóval egyidejűleg.
A Jupiter első holdjait még Galileo Galilei fedezte fel távcsővel, 1610-ben (négyet: Io, Callisto, Europa és Ganymedes, ezek az ún. Galilei-holdak.) Hogy a jupiterholdak és más bolygók, törpe- és kisbolygók holdjainak felfedezése még ma is tart, mutatja, hogy rengeteg érdekesség van még odakinn. Eddig exoholdat még nem találtak, csak jelölteket.
Related posts:
A Jupiter 80-ik holdja: az első amatőrcsillagász holdfelfedezés egy nagybolygó körül – Csizmadia Szilárd
A csillagászat elemei I. A Kepler-törvények és néhány alkalmazásuk (1) – Csizmadia Szilárd
Magok egyesülése az NGC 3256-ban – APOD, Csizmadia Szilárd
Hatalmas hidrogénívet fedeztek fel a Nagygöncölben – A legnagyobb látszó méretű szupernóvamaradványt fedezték fel valószínűleg – Csizmadia Szilárd
Az Októberi Capricornidákról egy meteorfotó kapcsán – Pető Zsolt