A következőkben februári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap februárban 6:45 (KözEI) körül kel, 17:10 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold február 5-én, utolsó negyed február 13-án, újhold február 20-án, első negyed február 27-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

 

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra):

02.05. 00:50 A Mars 8 fokra az Aldebarantól.
02.21. 16:45 24 óra 9 perces holdsarló 9 fok magasan az égen, a Vénusztól 10 fokra délnyugatra.
02.22. 17:15 Az egymástól 7,5°-ra lévő Vénusz és Jupiter között félúton, velük háromszöget alkot a Hold. A legalacsonyabban lévő Vénusz 15°-kal a horizont felett.
02.28. 23:07 A Mars 5°-kal nyugatra a Holdtól.

A hónapban nagyon látványos a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Jelenleg kb. 6 magnitúdós, a hónap elején lesz a legfényesebb, amikor 0,28 CSE-re közelíti meg a Földet. Februárban a Nagy Medve, Kis Medve, Zsiráf, Szekeres és Orion csillagképeken halad át (ld. a lenti térképeket). Szabad szemmel nagyon halvány, viszont akár már kis távcsövekkel, binokulárokkal könnyen észrevehető lesz. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előre jelzett koordinátái is megtalálhatók.

(Forrás: www.aerith.net)

---

A Merkúr a hónap első felében napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján. 1-én még majdnem másfél órával kel a Nap előtt, de láthatósága fokozatosan romlik, 20-án már csak fél órával kel a Nap előtt. A hónap végére már nem figyelhető meg.

A Vénusz koraeste délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 12″, fázisa 86%.

A Mars koraeste kel, majdnem egész éjszaka megfigyelhető. Gyorsan távolodik, fényessége 0,2 magnitúdóra, látszó átmérője 8,3″-re csökken.

A Jupiter az esti órákban megfigyelhető a Halak és a Cet csillagképekben, -2,3 magnitúdós.

A Szaturnusz a hónap során nem figyelhető meg, 16-án együttállásban van a Nappal.

Az Uránusz az éjszaka első felében kereshető a Kos csillagképben.

A Neptunusz a koraesti órákban megfigyelhető a Vízöntő csillagképben.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt.

Hó nap		JD (0h UT)	LST (Zeg)		Nap			Hold		Hold fázisa
				Kel	Delel	Nyugszik	Kel	Delel	Nyugszik	0h UT-kor
02. 01.	Sze	2459976.5	8:43:47	07:18	12:06	16:55	12:37	21:05	04:39	81%
02. 02.	Cs	2459977.5	8:47:44	07:16	12:07	16:57	13:25	21:57	05:36	88%
02. 03.	P	2459978.5	8:51:40	07:15	12:07	16:57	14:22	22:47	06:24	93%
02. 04.	Szo	2459979.5	8:55:37	07:14	12:07	17:00	15:25	23:36	07:03	97%
02. 05.	V	2459980.5	8:59:33	07:12	12:07	17:01	16:31	-	07:33	99%
02. 06.	H	2459981.5	9: 3:30	07:11	12:07	17:03	17:39	00:22	07:57	100%
02. 07.	K	2459982.5	9: 7:26	07:10	12:07	17:04	18:46	01:06	08:17	98%
02. 08.	Sze	2459983.5	9:11:23	07:08	12:07	17:06	19:53	01:48	08:35	95%
02. 09.	Cs	2459984.5	9:15:20	07:07	12:07	17:07	20:59	02:29	08:50	91%
02. 10.	P	2459985.5	9:19:16	07:05	12:07	17:09	22:07	03:09	09:06	84%
02. 11.	Szo	2459986.5	9:23:13	07:04	12:07	17:11	23:18	03:51	09:22	76%
02. 12.	V	2459987.5	9:27: 9	07:02	12:07	17:12	-	04:35	09:41	67%
02. 13.	H	2459988.5	9:31: 6	07:01	12:07	17:14	00:30	05:23	10:04	57%
02. 14.	K	2459989.5	9:35: 2	06:59	12:07	17:15	01:48	06:15	10:33	47%
02. 15.	Sze	2459990.5	9:38:59	06:57	12:07	17:17	03:06	07:12	11:13	36%
02. 16.	Cs	2459991.5	9:42:55	06:56	12:07	17:18	04:20	08:15	12:07	25%
02. 17.	P	2459992.5	9:46:52	06:54	12:07	17:20	05:24	09:19	13:17	16%
02. 18.	Szo	2459993.5	9:50:49	06:53	12:07	17:21	06:14	10:24	14:40	8%
02. 19.	V	2459994.5	9:54:45	06:51	12:07	17:23	06:52	11:25	16:08	3%
02. 20.	H	2459995.5	9:58:42	06:49	12:07	17:24	07:21	12:23	17:36	0%
02. 21.	K	2459996.5	10: 2:38	06:47	12:07	17:26	07:44	13:16	19:00	1%
02. 22.	Sze	2459997.5	10: 6:35	06:46	12:06	17:27	08:04	14:05	20:21	4%
02. 23.	Cs	2459998.5	10:10:31	06:44	12:06	17:29	08:23	14:54	21:39	10%
02. 24.	P	2459999.5	10:14:28	06:42	12:06	17:30	08:42	15:41	22:56	18%
02. 25.	Szo	2460000.5	10:18:24	06:40	12:06	17:32	09:02	16:29	-	27%
02. 26.	V	2460001.5	10:22:21	06:39	12:06	17:33	09:27	17:18	00:10	37%
02. 27.	H	2460002.5	10:26:18	06:37	12:06	17:35	09:56	18:08	01:23	47%
02. 28.	K	2460003.5	10:30:14	06:35	12:05	17:36	10:33	19:00	02:31	57%

Az Északi Trifid-köd (NGC 1579)

Az NGC 1579 egy hozzánk viszonylag közeli, kb. 2100 fényévnyire lévő diffúzköd a Perseus csillagképben, amely könnyen észlelhető amatőrcsillagászok által is. A Kalifornia Molekulafelhő (ang. California Molecular Cloud, CMC) az óriási molekulafelhőn (giant molecular cloud) belül helyezkedik el. A CMC tömege a legújabb kutatások szerint százezer naptömeg körüli és 80 parszek (261 fényév) hosszú, filamentáris (szálas) szerkezetű felhő. A molekulafelhőkben főleg H2- és CO-molekulák vannak, valamint por, és a csillagkeletkezés éppen csak beindulóban van: a csillagok még nem születtek meg, nem megy még a magfúzió a csillagkezdeményekben, de már korai magzati státuszban vannak, ahogy a gáz és a por elkezdett összehúzódni egyes helyeken, hogy sűrűbbé váljanak.

Maga az NGC 1579 körülbelül 3 fényév átmérőjű, melyet a fiatal és fényes LkHα 101 csillag világít meg. Tehát az NGC 1579 egy hideg porfelhő, egy reflexiós köd, amely visszatükrözi az LkHα 101 intenzív hidrogén-alfa fényét.

Az NGC 1579 esete egy jó példa arra, hogyan változik egy objektum jelölésének értelmezése az időben, ahogy egyre többet megtudunk róla. A szinte teljesen vizuális észlelésekből összeállított Dreyer-féle NGC-katalógus még jó fényes, nagyon nagy ködként említi 1888-ban. Maga E. Hubble is vizsgálta ezt a ködösséget, és két közeli csillagot is megnevezett, amelyek fényét visszaveri az NGC 1579 anyaga. G. H. Herbig azonban ezzel ellentétben 1956-ban arra jutott, hogy a Hubble által javasolt csillagok egyikének a fényét sem veri vissza ez reflexiós köd, mivel a köd spektruma és a csillagok spektruma ezt kizárja (az NGC 1579 ugyanis nagyon fényes Hα-fényben, viszont a Hubble által javasolt megvilágító csillagok egyike sem mutat Hα-emissziót – a legnagyobbak is tévedhetnek néha!). A térben közeli csillagokat megvizsgálva Herbig mai szemmel nézve is helyesen arra jutott, hogy a köd az LkHα 101 csillag fényét veri vissza.

Becker és White 1988-ban megmutatták optikai, infravörös és rádiótartomány-beli mérésekkel, hogy az LkHα 101 mellett még legalább 3-4 halvány csillag is látszik, egy pici nyílthalmazt formálva.

Herbig és munkatársai 2004-ben megmutatták, hogy az NGC 1579-ben egy nagyon fiatal nyílthalmaz található, ami még nem volt észlelhető Dreyer és kortársai számára. Tanulmányuk címe is: “LkHα 101 és a fiatal halmaz az NGC 1579-ben” (LkHα 101 and the Young Cluster in NGC 1579). Maga az LkHα 101 csillag is nehezen észlelhető, mert Herbigék megállapították, olyan sok por és gáz veszi körül ebben a molekulafelhőben, hogy fénye 10 magnitúdót gyengül optikai (V) tartományban, mire kijut belőle! Pedig a csillag abszolút fényessége -5 magnitúdó körüli (V-ben), vagyis a napnál legalább 8000-szer nagyobb luminozitású (fényteljesítményű). A ködösségben egy 35 csillagból álló halmazt azonosítottak, a csillagok átlagos kora 500 ezer év (!!!), ezzel egyike a legfiatalabb nyílthalmazoknak! (Pl. az NGC 2264-beli nyílthalmaz is már 3 millió éves. Kb. 10 millió éves korig még talán a bolygókeletkezés sem fejeződik be a csillag körül.) A 35 csillag közül legalább 5 forró, nagytömegű B-típusú csillag. Maga az LkHα 101 15 naptömegű csillag lehet e vizsgálat szerint. Az ilyen nagy csillagok 10-20 millió éven belül II-es típusú szupernóvaként felrobbannak. (Konkrétan, ha a csillag tényleg pontosan 15 naptömegű és napszerű fémtartalmú, akkor 13,3 millió éves korban a Dartmouth-csillagfejlődési kód szerint.) A robbanás lökéshulláma buborékot váj majd a felhőbe, és a buborék falán összesöpri az anyagot, összesűríti, és ott újabb csillagkeletkezési hullám indul meg. (A Nap is így jött létre, több szupernóva által összesűrített anyagból.)

Innentől kezdve tehát az NGC 1579 egyszerre utal a ködösségre és a benne lévő nyílthalmazra. A halmaz távolságát a Gaia műhold adataival egyre pontosabban megmérték, így a köd távolsága és kémiai összetétele is egyre pontosabban lett ismert (2018-as, 2019-es, 2020-as tanulmányok erről). Az NGC 1579 másik jelölése LBN 767, vagyis Lynds Fényes-köd katalógusában is benne van. (A SAC-katalógus tévesen azonosítja LBN 766-ként, valószínűleg elgépelték a jelölését.)

De hol találjuk meg?

A Kalifornia-köd keleti csúcsától 4,7°-kal keletre egy szép ködös komplexum található. Ez az NGC 1579, néha Északi Trifid-ködnek is nevezik, mivel a Nyilas csillagképben látható Trifid-ködhöz hasonlít. Így az NGC 1579 könnyen észrevehető 44x-es nagyításnál, egy 25 cm-es távcsővel. 118x-os nagyítással körülbelül 6′ hosszan látszik, és meglehetősen szabálytalan alakúnak és intenzitásúnak tűnik. A köd szíve fényes, a peremén pedig több csillag is látszik. Az NGC 1579 a környező sötét LDN 1482 ködbe „ágyazva” látszik. Megvilágításának fő forrása a már említett fiatal, nagy fényerejű csillag, amely egy ionizált hidrogén-régióba van beágyazva, és mindkettőt szinte eltakarja egy poros héj. Az infravörös vizsgálatok körülbelül 35 halványabb csillagot észleltek a ködben.

Az NGC 1579-et William Herschel fedezte fel 1788. december 27-én. Szeptembertől februárig könnyen észlelhető a 3’x3′-es ködmag és körötte egy kissé nagyobb ködösség. Legalább 20 cm-es távcső ajánlott hozzá, és érdemes minél nagyobbal észlelni. Adatbázisunkban még nincs észlelés róla.

További forrás: Sue French: Deep-Sky Wonders 43. o.

---

Napnyugtától megfigyelhető a Kefeusz (Cepheus) csillagképben az Elefántormány-köd (IC 1396), a Perzeusz csillagképben (Perseus) az Ikerhalmaz, a Szív-köd és a Lélek-köd, az Androméda csillagképben (Andromeda) az Androméda-köd, a Háromszög csillagképben (Triangulum) a Triangulum-galaxis.

 

A Kassziopeia csillagkép (Cassiopeia) számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán napnyugtától, mint pl. az NGC 457 (Bagoly-halmaz), az M103, az NGC 654, az NGC 663 nyílthalmazok.

Sötétedéstől megfigyelhetők az M74 és M77 galaxisok is. Ezek viszonylag közepesen nehéz objektumok, kezdők nehezen találják meg, legalább 8 cm-es távcső kell hozzájuk, de ha valamivel többet akarunk látni egy pacánál, érdemes minimum 15 cm-est igénybe venni.

Napnyugtától látható a Fiastyúk, az M36, M37, M38 nyílthalmazok is. Ezek mindegyike könnyű, kezdőknek is ajánlható objektum, bármilyen távcsőben jól mutatnak. Kis nagyítás jobb hozzájuk, sőt, a Fiastyúk – nagy kiterjedése miatt – esetleg a keresőtávcsövekben és a binokulárokban szebb látványt is ad.

Kora estétől megfigyelhetők az Orion csillagkép (Orion) és környékének látványos mélyég-objektumai: a Nagy és a Kis Orion-köd (M42-43), a Rozetta-köd (NGC 2237), a Tölcsér-köd (NGC 2264) és a Lófej-köd (Barnard 33, IC 434). Február szinte a legkényelmesebb láthatóságukat jelenti, amennyiben derült van…

Sötétedéstől már láthatók a Hajófara és az Egyszarvú csillagkép (Puppis és Monoceros) nyílthalmazai, az M46, az M47, az M48 és az M50 halmazok, melyek vizuálisan és fotografikusan megfigyelve is nagyon látványosak; az M46 egy kisebb planetáris köddel (NGC 2438) együtt látható. Az NGC 2301 a Monoceros-ban már 5 cm-es távcsőben, illetve 7×50-es binokulárban is feltűnik: fényes és nagy.

Az Egyszarvúban az NGC 2264 jelű köd és csillaghalmaz nagyon látványos közepes méretű távcsövektől felfelé.

Este kilenc órától megfigyelhetőek a Leo-tripletként is ismert galaxisok (Messier 65, Messier 66, NGC 3628).

Éjszaka tizenegy körül a Virgo-halmaz is kedvező pozícióba kerül, számos galaxist figyelhetünk meg egymás közelében.

Éjszaka tíz-tizenegy körül megfigyelhetőek a Nagy Medve és a Vadászebek csillagképben elhelyezkedő fényesebb, “közeli” galaxisok (M51, M81, M82, M94, M102, M106).

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2023-at, a Stellariumot és a SkyChartot (Cartes du Ciel) használtuk, február 15-i dátummal.