ENGLISH

MAGYAR

CLICK HERE  FOR FREE IN ENGLISH: Visual guide to Messier-objects (773 letöltés) MAGYAR VÁLTOZAT INGYENES LETÖLTÉSE: Vizuális Messier Kalauz (439 letöltés)

The above observer’s book is free of charge but voluntary donation over 5 EUR / 5 USD / 2000 HUF are welcome. The authors kindly donate the Vega Astronomical Association with their honorarium.

A következő, észlelőknek ajánlott könyv ingyenesen letölthető, de 2000.- Ft vagy nagyobb önkéntes adományt szívesen veszünk az Egyesület javára és programjainak támogatására. A szerzők a könyv teljes bevételét felajánlották a VCSE-nek – köszönjük!



 

With the spread of astrophotography, and especially digital astrophotography, we get a very different picture of deep-sky objects than what our ancestors could have seen for centuries by peering into their telescopes. Fortunately, many people still observe visually today, but most astrophotos are taken with long exposure times and are published with strong post-procession. The result, although very spectacular, has little to do with what we can see in the telescope. In many cases, novice telescope owners are disappointed that the deep-sky objects seen in the eyepiece are not as bright as they saw in the photos, in addition, most of them appear completely colorless.

With this album, we want to bring the objects of Messier’s list closer, to make them look in our photos and drawings as – with some perseverance – we can see them in amateur telescopes.”

You can read this above (italic) text on the back cover page of the book ‘Visual Guide to Messier-objects’ by Tamás Horváth and György Varga. Both very experienced Hungarian amateur astronomers observed all the objects in the Messier-catalogue with 15-30 cm (6″-12″) telescopes. They publish all of their descriptions and drawings. A speciality of their guide is that they publish their photos of the Messier-objects but the exposure time was chosen for so short that these photos imitates – more or less – the visual impression: what can our eyes see throughout a telescope from the object? You can compare such a picture to the drawings of these two observers.

This book is recommended to every amateur astronomer especially for beginners.

Published: April 2022.

Page number: 224

Authors: Tamás Horváth – György Varga

Title: Visual Guide to Messier-objects

Publisher: Vega Csillagászati Egyesület (Vega Astronomical Association, Hungary)

Foreword by Dr. Szilárd Csizmadia (German Aerospace Center, Berlin, Germany)


Az asztrofotózás, és különösen a digitális asztrofotózás elterjedésével egész más képet kapunk a mélyég-objektumokról, mint amit évszázadokon át láthattak elődeink távcsöveikbe pillantva. Szerencsére napjainkban is sokan észlelnek vizuálisan, ám az asztrofotók zöme hosszú expozíciós időkkel készül és erős utómunkával kerül publikálásra. Az eredmény – bár nagyon látványos – kevés köze van a távcsőben látottakhoz. Sok esetben okoz csalódást a kezdő távcsőtulajdonosoknak, hogy az okulárban látott mélyég-objektumok nem olyan fényesek, mint ahogy a fotókon látták, ráadásul a legtöbb teljesen színtelenül jelenik meg.

Ezzel az albummal szeretnénk közelebb hozni Messier listájának objektumait, fotóinkon és rajzainkon úgy láttatni azokat, ahogy amatőrtávcsövekben – némi kitartással – láthatjuk őket.”

A könyv hátsó borítóján olvasható a fenti, dőlt betűs szöveg, amely egyben definiálja is a könyv célját. A szerzők a Messier-katalógus összes objektumát észlelték 15-30 cm-es távcsővel. Rövid szöveges leírásaikat, rajzaikat közlik a könyvben. Külön értéke a műnek, hogy a Messier-katalógus objektumairól készített fényképeiket is közzéteszik, de az expozíciós időket olyan rövidre választották, hogy a fotók többé-kevésbé a vizuális látványt próbálják visszaadni: vajon mit láthat az objektumból az emberi szem. Ezt hasonlíthatjuk össze a könyvben azzal, hogy mit tudott a két tapasztalt észlelő ténylegesen megörökíteni rajzban.

A könyvnek minden amatőrcsillagász, különösen a kezdő észlelők polcán ott kellene lennie.

Kiadás dátuma: 2022. április

Oldalszám: 224

Szerzők: Horváth Tamás – Varga György

Cím: Vizuális Messier-kalauz

Kiadó: Vega Csillagászati Egyesület

Előszó: Dr. Csizmadia Szilárd (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, Németország)

A magyar, nyomtatott és keményfedeles változat megrendelésével kapcsolatban kérjük érdeklődjön a vcse@vcse.hu e-mail címen!

 

Korábbi cikkünk a témában: http://vcse.hu/varga-gyorgy-horvath-tamas-vizualis-messier-kalauz/

A C/2022 E3 (ZTF) üstökös magja, kómája jól látszik ezen a nyers, 60 másodperces felvételről készült képkivágáson (2023. február 6. 20:22 KöZEI; VCSE Távvezérelt Csillagvizsgáló, 250/1200 Newton + Canon 6D + SVBONY 105 PHD2-vel + EQ-6 GoTo, 99%-os, közel telehold mellett Zalaegerszeg fényszennyezése alól, semmilyen kalibráció nem lett alkalmazva (se bias, se dark, se flat). Az üstökös fényessége kb. 5,6 magnitúdó. A telehold miatt és mert ez csak egy felvétel, a csóva még nem tűnik fel. Aki belenagyít a képbe, láthat egy másik üstököst, egy jóval halványabbat: a C/2022 U2 (ATLAS) üstökös 11,4 magnitúdó körüli volt, és sokkal kisebb látszó méretű. Ritka, de nem példa nélküli eset, hogy egyetlen felvételre több üstökös is rákerül.

Megtalálod az ATLAS-üstökös nagyon apró, halvány foltját?

A két üstökös csak véletlenül látszik egy irányban, a Földtől is, a Naptól is más-más távolságban járnak.

Olvasd tovább

VCSE - A Lófej-köd (középen, pici) és a Láng-köd (balra) más ködösségek társaságában - Kép: APOD, 2019. okt. 6., José Jiménez Priego
VCSE – A Lófej-köd (középen, pici) és a Láng-köd (balra) más ködösségek társaságában – Kép: APOD, 2019. okt. 6., José Jiménez Priego

Az Orion sokak kedvelt csillagképe. Februári estéken kényelmesen megfigyelhető, mert este nyolc óra tájban delel. Az Orion övének három csillaga majdnem az Égi Egyenlítőn van, így Magyarországról kényelmes, kb. 47 fok horizont feletti magasságban figyelhetjük meg őket, amikor a legmagasabbra emelkednek az égen éjjel. A három övbeli csillagot balra lefelé meghosszabbítva találjuk a Szíriuszt, az éjszakai égbolt legfényesebb csillagát. Az Orion övének bal oldali (balra alsó) csillaga a Zéta Orionis, más nevén Alnitak. Ettől a csillagtól déli irányban (ha delel az északi féltekén az Alnitak, pontosan lefelé), egy telehold látszó méretű távolságra találjuk a híres Lófej-ködöt, amely nevét az alakjáról kapta. (A fenti képen a kép közepétől balra látszó nagyon fényes csillag a 2 magnitúdós Alnitak, a kép közepén pedig bárki felismerheti alakjáról a sötétködként látszó Lófej-ködöt. A Lófej-köd felett, a kép felső széléhez közel pedig a Szigma Orionis nevű fényes csillag látszik.)

Olvasd tovább

A New General Catalogue (NGC) és az Index Catalogue (IC) az amatőrcsillagászok és a hivatásos csillagászok által általánosan használt mélyég-objektum katalógusok. Készítésük körülményeiről és szerzőjükről, J. L. E. Dryeyerről itt közöltünk egy összeállítást. A Saguaro Astronomy Club (SAC) is összeállított egy mély-ég katalógust, aminek a szerző által magyarított változata

innen letölthető

Excel-formátumban. Az eredeti NGC-ben és IC-ben szöveges kódok írták le az objektum látványát, ezt mellőztem. Az eredeti, angol nyelvű SAC-katalógus és magyarázata letölthető. Ezek nemcsak az NGC-t és az IC-t tartalmazzák, hanem más, újabb keletű katalógusok adatait is. Mély-ég-észlelések tervezéséhez ezek a katalógusok igen sokat segítenek. A magyar változat magyarázata:

A katalógusban az objektum nevét, esetleges egyéb ismertebb nevét, típusát, koordinátáit (rektaszcenzió és deklináció 2000-es epochára), becsült vizuális fényességét magnitúdóban, maximális és minimális méretét, valamint elnyúlt objektumok esetében az elnyúltság hosszabbik tengelyének pozíciószögét (PA) találjuk meg, továbbá azt, melyik csillagképben látszik az objektum (2000-es csillagképhatárok esetén).

A típusok magyarázatai:

1STAR: egy darab csillag. Nem mély-ég-objektum, de valamikor, egy régi távcsővel mély-égnek nézték tévesen, ezért mély-ég nevet kapott. Az 1-es helyén állhat 2, 3, 4, sőt akár 8 is, ez a tévesen mély-égnek nézett objektumban lévő csillagok számát adja meg. Összesen 286 (!) ilyen mély-ég elnevezés van, a legmegdöbbentőbb közülük az NGC 6892 esete, amit ráadásul IC 1312 néven is katalogizáltak, tehát NGC és IC száma is van, miközben csak négy csillag látszik véletlenül közel egymáshoz a Nyíl (Sagitta) csillagképben.

AST: aszterizmus (102 db).

DF: diffúz köd (241 db).

GH: gömbhalmaz (136 db).

GX: extragalaxis (6698 db).

GX/DF: közeli extragalxisban lévő HII-régió, diffúz köd (pl. az M31-ben, M33-ban stb. láthatunk ilyeneket – 25 db).

GX/GH: közeli extragalaxisbeli gömbhalmaz (1 db).

GXH: galaxishalmaz (21 db).

LMC/DF: a Nagy Magellán-Felhő diffúzködei (14 db).

LMC/GH: a Nagy Magellán-Felhő gömbhalmazai (35 db).

LMC/N+D: a Nagy Magellán-Felhő nyílthalmazai ködösséggel (99 db).

LMC/NY: a Nagy Magellán-Felhő nyílthalmazai köd nélkül (166 db).

A Kis Magellán-Felhőre nézve az SMC jelölést használjuk. A katalógus 35 db Kis Magellán-Felhőbeli objektumot sorol fel (ködöket és csillaghalmazokat).

NL: nemlétező mély-egek, csak tévesen kerültek be katalógusokba (86 db).

NY: nyílthalmazok (1085 db).

NY+DF: nyílthalmaz diffúz köddel (33 db).

PL: planetáris köd (743 db).

QSO: kvazárok (5 db).

SK: sötétködök (205 db).

SNR: szupernóva-maradvány (15 db).

A megadott darabszámok csak közelítőek.

Az NGC 206 speciális jelöléssel: G/N+D szerepel, ez egy extragalaxisban (az M31-ben) lévő, fényes csillagokból álló nyílthalmazt és a benne lévő diffúzködöt jelenti.

A SAC fényesség- és méretadatai: ahol 99,9 magnitúdó szerepel a táblázatban a fényességnél, az csak annyit jelent, hogy nem érhető el vizuális fényességadat, és így kell értelmezni az ilyen számadatokat. A méreteknél az s ívmásodpercet, az m ívpercet szeretne jelenteni. A PA értékek északról kelet felé mérve – az égen! – megmutatják fokokban mérve, hogy az objektum merrefelé elnyúlt. (PA: position angle, pozíciószög.)

Lehetséges, hogy szükséges hangsúlyozni: nem ennyi mély-ég objektum van az égbolton, amennyi ezekben a SAC-katalógusokban szerepel, hanem sokszorosan több! Ez csak egy válogatás a relatíve fényesebbekből amatőrök számára.

A Jupiter holdrendszerének illusztrációja az újonnan talált 12 jupiterhold nélkül. (Kép: Roberto Molar-Candanosa, Carnegie Institution for Science)

A Szaturnusznak eddig (2023. február 4-ig) 83, a Jupiternek 80 ismert holdja volt. Ez most változott, mert egyszerre 12 új holdat fedeztek fel a Jupiter körül amerikai csillagászok. Így a Jupiternek 92 ismert holdja van már, amivel ismét visszaszerezte a “Naprendszerben legtöbb holddal bíró nagybolygó” címét (egyidejűleg természetesen az összes naprendszer-beli égitest közül neki van a legtöbb holdja, nem csak a nagybolygók között).
A felfedezésekhez vezető észleléseket a legsikeresebb holdvadász, Scott Sheppard vezetésével végezték 2021-ben és 2022-ben. Ő a Carnegie Institute for Science intézetben dolgozik, ami Washington D. C.-ben található, vagyis az USA fővárosában. A felfedezés után még jelentős mennyiségű időt töltöttek további megfigyelésekkel, hogy az új bolygókísérők pályáját teljesen végigkövessék, ha lehet, egy teljes keringésen át vagy tovább, a pálya pontos meghatározása céljából.
Az újonnan felfedezett jupiterholdak mindegyikének több a keringésideje a Jupiter körül, mint 340 nap. (Mivel a Jupiter mintegy 12 év alatt tesz meg egy keringést a Nap körül, egy 1 év körüli keringésidejű hold kb. 12-szer kerüli meg a Jupitert egy Nap körüli keringés során. Ez hasonló a Föld-Hold pároshoz, hiszen a Hold a Földet mintegy egy hónap (27,3 nap) alatt kerüli meg, így egy évben kb. 13-szor járja körbe a Hold a Földet). A 12 új hold körül kilencnek még az 550 napot is meghaladja a keringésideje!
A holdak kicsik, első becslés alapján mindössze ötnek haladja meg a mérete a nyolc kilométert.
Nem teljesen váratlan módon a 12-ből kilencnek a pályája retrográd. (A prográd pályán haladó hold itt, ebben az esetben azt jelenti, hogy a Jupiter forgás- és keringésirányával megegyező, a retrográd pálya pedig azzal ellentétes irányban járja körbe a bolygót.) A retrográd keringésűek esetében szinte bizonyos, hogy befogott kisbolygók váltak a Jupiter holdjává valamennyi idővel ezelőtt. A legkisebbek akár nagyobb testek – kisbolygók vagy holdak egymással való – ütközése következtében alakulhattak ki. A prográd irányúak viszont a Jupiter körül alakulhattak ki eredetileg is, akár a bolygóval egyidejűleg.
A Jupiter első holdjait még Galileo Galilei fedezte fel távcsővel, 1610-ben (négyet: Io, Callisto, Europa és Ganymedes, ezek az ún. Galilei-holdak.) Hogy a jupiterholdak és más bolygók, törpe- és kisbolygók holdjainak felfedezése még ma is tart, mutatja, hogy rengeteg érdekesség van még odakinn. Eddig exoholdat még nem találtak, csak jelölteket.