VCSE - Észlelrét felhőátvonulások közti éggel (Ispánk, 2017) - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – Észlelrét felhőátvonulások közti éggel (Ispánk, 2017) – Ágoston Zsolt felvétele

A 2017. évi táborban készült képekből egy válogatás itt tekinthető meg.

[fshow photosetid=72157668582363979]

A képeket Ágoston Zsolt, Balogh László, Csizmadia Szilárd, Fábián Kálmán, Kelemen Tamás, Schmall Rafael és Toldi Emese készítették.

2017. július 22-29. között tartotta a Vega Csillagászati Egyesület (az MCSE Zalaegerszegi Csoportja, a TIT Öveges József Egyesület, és az Albireo Amatőrcsillagász Klub társszervezésével) 27. nyári táborát. Erre a táborra 1992 óta minden évben, megszakítás nélkül sor kerül – 1994-ben két tábort is tartottunk. A táborok időről-időre változó helyszínen kerülnek megtartásra, amit a többség jónak tart; a táborok többnyire Zala megyében vannak, de alkalmanként volt már Vasban (ezt megelőzően már kétszer is), Somogyban. Táborunk elnevezése a legutóbbi évben VEGA ’17 Nyári Amatőrcsillagász Megfigyelőtábor volt. A 2017-es táborra Ispánkon, Vas megyében, az Őrségben került sor, rendkívül szép, jó észlelőrétű, nagyon sötét helyen. Kizárólag a derült ég hiányzott…

A táborban az elejétől a végéig, vagy csak 1-2 napig részt vett amatőr- és hivatásos csillagászok listája:

Albert Krisztián, Ágoston Zsolt, Balogh Boglárka, Balogh Gabriella, Balogh László, Balogh Lilla, Borsos Gréta, Császár Kornél, Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd, Csizmadia Tamás, Czukor Csongor, Deme Lívia, Düh Gergő, Eperjesi Dávid, Fábián Kálmán, Francsics László, Gueth Krisztián, Hartung Júlia, Horváth Adrienn, Horváth Dárius, Horváth Márton, Jandó Attila, Jandó Dániel, Kelemen Tamás, Koncz Bendegúz, Kuczmogh Katalin, László Márton, László Tímea, Mikics Alexandra, Mikics Eszter, Mikics Károly, Mikics Károlyné, Mészáros Csilla, Mizser Attila, Néber Tímea, Obál Bence, Obál Zoltán, Oláh Patrícia, Ódor Zsófia,  Román Dávid, Schmall Rafael, Szarka Bence, Szántay Zsófia, Szente Hajnalka, Szűcs Mátyás, Toldi Emese, Tóth Bence, Tóth Mónika, Varga György, Vámosi Flórián, Zelkó Zoltán; látogatóként: Paragi Zsolt.

Összesen 52 fő vett részt végig vagy csak rövidebb ideig a táborban, ez elmarad a 2016-ban regisztrált 57 főtől. (2016-ban többen vettek részt elejétől a végéig, 2017-ben pedig többen jöttek csak pár napra.)


A fenti videón Ágoston Zsolt táborban készült animációja látható.

Az Őrség az ország egyik legsötétebb egű helye. Kár, hogy az Őrségben csak kis területre terjed ki a kékes és zöldes terület a fényszennyezés-térképen, a Balatontól délre sokkal nagyobb területen van ugyanilyen helyzet, ami nyilvánvalóan jobb eget jelent. Ezt mutatja be az alábbi fényszennyezést ábrázoló térkép (a melegebb színek felé haladva a fényszennyezés egyre nagyobb, a piros szín jelöli a legnagyobb fényszennyezést):

VCSE - A fényszennyezés mértéke a délnyugati határok mentén - LightPollutionMap
VCSE – A fényszennyezés mértéke a délnyugati határok mentén – LightPollutionMap

Mégis, amikor a tábor alatt az egyik este hirtelen kiderült az ég az esőfelhők elmenetele után, szabad szemmel a zenitben 7,6 mg-s csillagokat még be lehetett azonosítani csillagtérképről! Volt, aki nem ismerte fel a csillagképeket, hiszen legtöbbünk jó, ha 3-4 mg-s égen tanulja meg összekötni őket, itt pedig a rengeteg csillag között könnyen el lehetett veszni. Egyik neves asztrofotós barátunk úgy kiáltott fel: “Namíbiai ég van!”.


Ágoston Zsolt gyönyörű time-lapse-t készített egy másik éjszakán.

Nagy kár, hogy mindezt csak kb. két és fél órán keresztül élvezhettük. Utána ismét reménytelenül beborult.

Az egész táborra rányomta bélyegét az időjárás. Kirándulni is alig lehetett elmenni, mikor egy jobbnak kinéző napon mégis rászántuk magunkat, akkor útközben kapott el az eső. A legközelebbi esőbeálló már Szlovéniában volt, így mintegy 30 méternyit átmentünk Szlovéniába. Az EU egyik előnye, hogy nem kellett útlevél, ami nem is volt a zsebünkben…

Időjárás szempontjából mégsem ez volt a sok-sok év alatt a legrosszabb tábor, 2002-ben Kustánszegen mindössze 2 órát tudtunk észlelni egy hét alatt, az egyik kilencvenes évekbeli kehidakustányi tábort pedig egy nappal meg is rövidítettük, mert akkor egyetlen óra derült sem volt öt nap alatt és a hatodik estére is reménytelenül nézett ki az ég. A 2017-es ispánki táboron azért másfél éjszakányi derült, és 1-2 órás részletekben további nyolc-kilenc órányi derült égbolt adatott. Volt, aki itt tudta befejezni egyik asztrofotóját. Összességében tehát nem maradtunk égbolt-élmények nélkül.

Mindenesetre vagy nagy holdfázis mellett volt csak ég a nyáron, vagy súlyos viharok dúltak. A tábor ideje alatt több városban is súlyos fa- és épületkárok keletkeztek az erős szél miatt, pár nappal a tábor után a közeli Őriszentpétert is letarolta a vihar, minden fa kidőlt. A nyár a viharokról, viharláncokról, kidőlt fákról és letarolt városokról szólt. Szeptembertől kezdve az év végéig nagyon-nagyon keveset lehetett észlelni. Nemcsak Magyarországon, de a távoli Chilében is kifejezetten kevés volt a derült éjszakák száma. Így még örülhetünk, hogy kb. 50 vizuális mély-ég megfigyelés készült és néhány asztrofotó.


Ismét Ágoston Zsolt szép alkotását élvezhetjük a fenti videón.

Pedig a távcsőparkra nem lehetett panasz: a legnagyobb műszer a VCSE 46 cm-es Dobsonja volt, amelyben az M8, M13, M15, M17, M20, M27, M31, M51, M57, a Stephan-kvintett és más objektumok nyűgözték le a résztvevőket. A sok-sok részletet szavakkal szinte vissza sem lehet adni. Igen sok kisebb (9-35 cm-es) más távcső is ott volt, amiket a fenti galériában a képek mutatnak.

A kellemes és gyönyörű táborhelyszínen kisebb medence állt rendelkezésünkre, ami mellett néha előadást is tartottunk; ping-pong asztal, biliárdasztal is volt. Az Arkánum Vendégház jó hely táboroknak. A színes előadások és érdekes történetmesélés mellett jól éreztük magunkat, csak az időjárás borított ki minket. Végül is, még akkor is lehetett vizualizálni és fotózni, amikor az ég alját elborították a távoli villámok…

Érdekes volt a László Timi által szervezett látogatás a helyi kézműves csokoládémesterhez is.

Dr. Paragi Zsolt rádiócsillagász is meglátogatott minket, és érdekes felfedezéseivel tartott jó szóval minket. Élvezetes előadása és személye nagyban emelte táborunk szakmai színvonalát.

De nem lehet minden év ilyen, biztosan jobb időjárás vár ránk legközelebb. A jó hangulatról, Ágoston Zsolt Saturn V-jéről, a többiek távcsövéről meséljenek a mellékelt képek.

Viszontlátásra 2018-ban Zselickisfaludon!

A VCSE Alapszabályának V/7-ik pontja szerint: Szenior tag címet adományozhat az elnökség annak a rendes tagnak, aki legalább nyolc éve megszakítás nélkül tagja az Egyesületnek és kiemelkedő csillagászati ismeretterjesztő, amatőrcsillagászati vagy csillagászati tevékenysége alapján erre a címre érdemessé vált. A szenior tagok tagdíjat nem kötelesek fizetni. Az elnökség évente legfeljebb egy személynek adhat szenior tag címet.”

A VCSE korábbi szenior tagjainak listája itt tekinthető meg.

A 2017. dec. 27-i elnökségi ülésen döntöttünk arról, hogy a 2018. évi szenior tagi címet Simonkay Piroska tagtársunk kapja meg.

Simonkay Piroska Szombathelyen született. Az amatőrcsillagászat a családjában volt: édesapja, Simonkay Ferenc távcsőbirtokos, vizuális megfigyelő volt, aki 1994-1996-ban és 1997-1999-ben a VCSE elnöki posztját is betöltötte. A kezdeti lépésekre biztos ez volt legnagyobb hatással, később a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban az Albireo Csillagászati Szakkör lelkes tagja volt, és Juhász Tibor, a kor egyik vezető amatőrcsillagászának irányításával fejlesztette tovább ismereteit az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején. Piroska részt vett a szakkör és a gimnázium képviseletében az akkori idők országos csillagászati tanulmányi versenyein is, csapatával az országos döntőkbe jutva.

VCSE - Simonkay Piroska (jobbra) várja, hogy a távcsőbe tekinthessen a 2012. tavaszi VCSE-észlelőhétvégén Zalalövőn. A távcsőnél Csizmadia Szilárd, mellette Bánfalvi Péter. (A háttal álló személy talán Győrffy Örs?) - Molnár Melinda felvétele
VCSE – Simonkay Piroska (balra) várja, hogy a távcsőbe tekinthessen a 2012. tavaszi VCSE-észlelőhétvégén Zalalövőn. A távcsőnél Csizmadia Szilárd, mellette Bánfalvi Péter. (A háttal álló személy balra talán Győrffy Örs?) – Molnár Melinda felvétele

1993-ban csatlakozott a Vega Klubhoz. Ennek a jogi személyiség nélküli baráti társaság fejlődésének következő lépése az volt, hogy 1994. augusztus 10-én, Kehidakustányban hivatalosan bejegyzett egyesületté alakult. Az alakuló ülésen részt vevő kevesebb, mint egytucatnyi amatőrcsillagász egyike volt Piroska, így a VCSE egyik alapító tagját tisztelhetjük benne, aki azóta is velünk van.

Piroska a következő években minden táborban részt vett, minden egyesületi rendezvényre és közgyűlésre eljött, aktívan részt vett a VCSE-s és az ország amatőrcsillagászati életében: eljutott szinte minden nagyobb országos rendezvényre az 1990-es években és a 2000-es évek elején.

Főként csoportos, szervezett vizuális meteormegfigyeléssel és napfogyatkozás-megfigyelésekkel foglalkozott. Az archívumok számos meteormegfigyelését tartalmazzák, és igen sok fotón, videón szerepel, amint távoli országokba elutazva részt vesz napfogyatkozás-megfigyelésekben.

A 2008-at követő években két kisgyereke (egy fiú és egy lány) született, akik csak mostanában lépnek iskoláskorba. Régóta ismert effektus, hogy az anyákat teljesen természetesen annyira lekötik a kisgyerekek, hogy pár év kényszerűségből kiesik az amatőrcsillagászatból nekik, amíg a picik maguk is amatőrcsillagásszá nem válnak olyan 8-10 éves koruk körül… Piroska ennek ellenére a háttérből tovább segíti a VCSE munkáját: nemcsak anyagilag támogatta az Egyesületet ezekben az években, de a VEGA, a honlap, és az általunk kiadott könyvek neki köszönhetik, hogy jó helyesírással, magyartalanságoktól mentesen jelennek meg a szövegek. Ő a VEGA c. amatőrcsillagászati lap és a honlap nyelvi lektora már sok-sok év óta. A háttérben munkálkodva sok kérdéssel, érdeklődő megjegyzéssel segítette a szakmai anyagok érdekesebbé, érthetőbbé tételét is.

Német-magyar szakfordítóként, tolmácsként dolgozik, szinkronfordítói és építőmérnöki végzettsége is van.

Gratulálunk szenior tagi címéhez!

2017. október 21-23. között tartottuk a Vega Csillagászati Egyesület 2017. évi Őszi Észlelőhétvégéjét Dobronhegy-Balázsfán, egy hegytetőn lévő hétvégi házban, amely igen kellemes környezetet kínált. A résztvevők száma 32 fő volt. Ennek ellenére maradtak még üres ágyak is a házban, mert betegség vagy egyéb ok miatt volt részvétel-visszamondás, illetve többen az észlelésük végeztével nem aludtak ott, hanem hazamentek – ezért aki akart volna, nyugodtan aludhatott volna még ott (akár ágyban is).

A következő videón – Ágoston Zsolt felvétele – az Egyesület 458/1900-as Dobsonjának összeszerelését lehet megtekinteni, ami most 16 perc alatt sikerült (a jusztírozás idejét nem számítva). Utána a résztvevők körbeállták a távcsövet egy közös fotó erejéig. Természetesen erős gyorsításban követhetők az események. A videó itt érhető el.

 

Nagyon eredményes észlelőhétvégét zártunk, és meg kell mondjuk, az első éjszaka váratlan derültje adta meg a jó hangulatot. A következő videón – ugyancsak Ágoston Zsolt felvételsorozata – az első felhősödésig tartó időszakot, a rosszabb égbolt-állapotokat örökítette meg. E felhősödés után, hajnali egy óra felé újabb derültség ért el minket, és sokkal tisztább ég volt, mint ami az alábbi videón (time-lapse) látható. Csak arról sajnos nem készült kép vagy sorozatfelvétel – mert mindenki a 46-osban és a 13-asban látható élményért lelkesedett!

 

A másik meglepetés az volt, hogy idén az asztrofotózás helyett a vizuális észlelések domináltak (ld. lentebb a hatalmas élményeket).
Az észlelőhétvége előtti időjárás-előrejelzések esőt, szelet, felhőket jósoltak, de ott volt a vékonyka reményszeletet nyújtó megjegyzés is: “délnyugaton derült lehet”, és ez éppen minket jelentett.
Valóra vált a meteorológia által kínált halovány reménysugár: szombat délután már ki-kibújt a Nap a felhők mögül, este nyolc felé már feltűnt a Göncölszekér, majd egyre derültebb lett. Három, hol fél-, hol egyórás átmeneti borultság szakította meg hajnali kettő előtt az észlelést, ami igen jó alkalmat teremtett melegedésre, teaivásra és némi harapnivaló magunkhoz vételére. Hajnali kettő után már csak a “kemény mag” maradt az ég alatt, és hajnali négy utánig folyt is az észlelés, de akkor is csak a fáradtság kergette be az utolsó hat mohikánt. Ezután nem sokkal le is szállt a köd és megjött a végleges felhőzet.

Az észlelőhétvége alatt, Ágoston Zsolt által készített képeiből egy válogatás itt tekinthető meg:
[fshow photosetid=72157688317874964] 

Éjfél után derült ki igazán, előtte sokszor zavarta cirruszfelhő az észlelést.

 

Tán csodaszámba megy, de TUDTUNK ÉSZLELNI!!!!

 

A TIT Öveges Egyesület 127/1500-as Makszutov-Cassegrainjében az Uránuszt, a Neptunuszt, nyílthalmazokat, galaxisokat, ezt-azt nézegettünk. Igen kellemes volt használni.
Jandó Dániel és Ágoston Zsolt (utóbbié 20×80-as) binokulárjában is nézegettünk ködöket, nyílthalmazokat. Ezek nagy látómezeje csodás felfedezőélményt nyújt, van – pl. a Fiastyúk, IC 4665 -, amit ebben jobban láttunk, mint a nagy műszerekben (természetszerűleg egyébként).
Schmall Rafael néhány fotója az égbolt alatti hangulatról:
[fshow photosetid=72157665582731339]

 

A 46 cm-es Dobson nyújtotta élmény pedig akkora volt, hogy fő asztrofotósaink –  köztük APOD-os is – ledöbbentek a látványtól.

 Vizuálisan észleltük a Lófej-ködöt! Ez volt az éjszaka legnehezebb objektuma. Gyors közvélemény-kutatásom szerint az akkor még nem alvó társaság kb. fele látta biztosan, másik fele bizonytalanul vagy nem jött rá, melyik pici porköd is az. A körötte lévő IC 434 diffúzköd határozottan, jól fénylett, elsőre könnyen megpillantható volt, majd egyre halványuló részeit két látómezőn át lehetett követni.

Az Orion-köd látványa után vissza kellett szerezni a sötétadaptációnkat: látványosan, óriási fényességgel, tucatnyi szálat-porsávot, csillagot, különböző árnyalatú és fényerősségű ködrészletet láttunk. Szavakkal csak úgy lehet visszaadni a látványt, mintha egy közepes minőségű asztrofotót néznénk. De nem, ez nem jó hasonlat, mert ezt a saját szemünkkel, a saját agyunk adta dinamikával látott kép volt. Lenyűgöző volt, nem véletlenül álltak a távcsőnél egyesek akár 10 percig is.

Toldi Emese néhány fotója a házbeli, a melegedési periódusok alatti hangulatról, valamint a VCSE Távvezérelt csillagvizsgálójának és a hegyháti csillagvizsgálónak a meglátogatásáról:

 

[fshow photosetid=72157689968721086] 

Az Eszkimó-köd névre hallgató Ikrek-beli planetáris köd 190-es nagyítással és UHC szűrővel hatalmas méretű volt, közepén erős fényesedéssel, egyre gyengülő halóval, fekete gyűrűvel és azt körülvevő, kókuszhéj-reszelékre emlékeztető fényes gyűrűvel. A köd határozottan sárgás színű volt. Többeknek ez lett az új kedvenc objektuma…
Az M31-et még kora este néztük meg, a látvány gyengébb volt, mint nyáron, mert koraeste még cirruszok zavartak az éjfél utáni helyzettel ellentétben.

Láttuk még az M27-et, amelynek fényképekről ismert alakja és foszlányai teljesen előtűntek; az M78-at, M15-öt, M13-at, a Fátyol-köd néven ismert szupernóvamaradványt, és óriási méretben az úszó-lebegő Rák-ködöt. Némelyik szinte 3D-s hatást keltett a szemlélőben. Ezeknek az ismert, fényes mélyegeknek a “szupernagytávcsöves” látványa egészen új képzetet ad arról, mit is lehet látni egy távcsővel!

Toldi Emese néhány további fotója a házbeli, a melegedési periódusok alatti hangulatról, valamint a VCSE Távvezérelt csillagvizsgálójának és a hegyháti csillagvizsgálónak a meglátogatásáról:

 

[fshow photosetid=72157688547576324]Vasárnap délután megtekintettük kerítésen túlról a régi egerszegi, már nem működő csillagdát, majd a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálóját, amibe be is mentünk. Egy pizzériában ebédeltünk, majd Hegyhátsálon Horváth Tibor vezetésével ismerkedtünk meg ismét a Hegyháti Csillagvizsgálóval, 50 cm-es műszerével és a csillagda aktuális aktivitásával.

Még arra is jutott idő, hogy elnökünk a Zalai Hírlapnak adjon egy interjút a gravitációs hullámokról. Ezután vártuk a következő derültet, amiről azonnal nyilvánvaló volt, hogy nem aznap este ér el minket: a második este előtt kicsivel esni kezdett.
Ezért inkább az utóbbi mintegy 23 év tábori fotóiból készült hosszas válogatást tekintettük meg, azokon nevetgéltünk, kommentáltunk, emlékeztük és terveztük a következő tábort. Ezek után még hosszasan beszélgettünk (hajnali háromig), tervezgettük a jövőt, a szakkört, műszereket…
Az alvás utáni másnapra már csak a reggeli, takarítás és hazamenetel maradt.

Az észlelőhétvége lebonyolításában legtöbbet Jandó Attila, Jandó Dániel, Németh Ferenc és Bánfalvi Péter segített, a legfontosabb munkákat (söprés, felmosás) Csizmadia Tamás és Ágoston Zsolt végezte el 100%-os hatásfokkal. Nagyon szépen köszönöm nekik!

 Fontos, hogy az észlelőhétvége előtt a 46 cm-es tükrét lemosattuk a BTC-ben (Jandó Attila adományából), amit Zelkó Zoltán szállított haza teljes épségben Zalaegerszegre Budapestről. Köszönjük!

Majoros Attila egy 2 colos UHC-szűrőt ajándékozott a VCSE-nek. Ez nagy segítség, eddig kölcsönszűrővel csak az 1,25-ös okulárokba tudtunk tenni UHC-t. Így azonban már kisebb nagyítással, kéthüvelykes okulárokkal is tudunk UHC mélyég-szűrővel észlelni, ami mások mellett a Fátyol-köd látványát javította fel szenzációsra. Köszönjük!

A 46-os olyan vizuális élményeket nyújt, hogy feltétlenül gyakrabban kellene észlelnünk vele.
Ennek ellensége az időjárás. Úgy látszik, idén meg kell fizetnünk a múlt csodás időjárásának (vagy a 46-osnak…) az árát, de remélhetőleg 10 évre vagy tovább megfizetjük idén… Ki kell használni minden kis felhőlyukat, amiben a határmagnitúdó tűrhető.
Bármily meglepő az időjárási előrejelzések és a szombat napnyugta környéki időjárás ismeretében, de rommá észleltük az eget és magunkat!
Szeretettel várunk legközelebb, és mindenkinek köszönet, akivel akár csak öt percre is találkozhattunk.

Csizmadia Tamás képei az észlelőhétvégéről:

 

[fshow photosetid=72157688552429174] 

A résztvevők sokasága kérte, hogy legyen téli észlelőhétvége is, de idén év végén a két ünnep között nagy lesz a holdfázis (26-án lesz első negyed), így igen nehezen megszervezhetőnek tűnik az észlelés. Ugyanakkor, ha anyagilag, családilag, helyszínileg megszervezhető, a tavaszi észlelőhétvége és a nyári tábor közé még egy észlelőhétvégét beiktathatunk esetleg jövőre.

Az egyetlen negatívum a pároknak fenntartott szoba rettentő hősége volt (a cserépkályha háta fűtötte a szobát). Legközelebb, ha szintén ide jövünk észlelni, ide csak távcsöveket teszünk, aludni fűtési idényben nem lehet. Az érintettektől elnézést kérünk, nem tűnt fel eddig, mennyire túlmelegszik az a szoba. A többiben kellemes, normális hőmérséklet volt.

2017. szeptember 29-én került sor az idei Kutatók Éjszakájára, amelyen a Vega Csillagászati Egyesület tagjai közül többen – egyesületi színekben vagy más titulussal –  előadással, távcsöves bemutatással jelentkeztek.

Csizmadia Ákos történész-könyvtáros tagtársunk Budapesten, a BME-n tartott előadást 17 órai kezdettel “Egy tudós (magán)élete – az 1956-os emigráns Izsák Imre életpályája” címmel a zalaegerszegi születésű magyar-amerikai csillagászról, akiről holdkrátert is elneveztek.

Dúcz Mihály fizikatanár tagtársunk Zalaegerszegen, a TIT Öveges Egyesület székházában tartott előadást 17 órától “A fizika fejlődésének bemutatása a háztartásban található eszközök felhasználásával, Öveges József szellemében” címmel. Öveges Józsefről a 67 308-as sorszámú kisbolygót nevezte el az IAU.

VCSE- TIT - Napbemutatás Teskándon általános iskolásoknak 2017. szept. 29-én - Bánfalvi Péter felvétele
VCSE- TIT – Napbemutatás Teskándon általános iskolásoknak 2017. szept. 29-én – Bánfalvi Péter felvétele

VCSE-s színekben a nap programja a Teskándi Csukás István Általános Iskola udvarán kezdődött. 13 órától az iskola mintegy 100 tanulója a Nap felszínét kémlelte a 127/1500 MC távcsövön objektívszűrő alkalmazásával.

Három kisebb napfolt volt megfigyelhető. Két napfolt esetében az umbra és a penumbra jól elkülönült. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, október első tanítási napján a hatodikosok éppen a napenergiáról tanulnak természetismeretből…

VCSE - TIT - Napbemutató általános iskolásoknak 2017. szeptember 29-én - Bánfalvi Péter felvétele
VCSE – TIT – Napbemutató általános iskolásoknak 2017. szeptember 29-én – Bánfalvi Péter felvétele

A TIT-tel közös rendezvényünk 19 órakor a TIT Öveges József Egyesület előadótermében folytatódott. Két projektor alkalmazásával vált az internetes közvetítés életszerűvé. Dr. Csizmadia Szilárd csillagász élő adásban berlini irodájából tartott előadást a Földre veszélyes kisbolygókról. Az előadáshoz kapcsolódó diákat a helyszínen vetítette Bánfalvi Péter egy másik projektorra Szilárd „élőképe” mellé. A 40 fős terem megtelt és a közönség nagy figyelemmel hallgatta az érdekes előadást. A helyszínen jelen volt tagtársaink közül Jandó Attila és Dániel, valamint Ágoston Zsolt és Cserkúti Attila is, akik a távcsöves bemutatóra csatlakoztak hozzánk.

A Dísz téren 20 órakor állítottuk fel Jandó Dániel 150/750 mm-es Newton-távcsövét és a TIT 100/1000 mm-es refraktorát. A másfél órás bemutatón a fényviszonyok miatt a Hold lehetett az egyetlen megfigyelési téma. A kb. 50 fős közönség jelentős érdeklődést mutatott, lelkesítette a látvány és a hallott tájékoztató előadások.

Az előadás után sikerült eladni egy példányt az Izsák könyvből, valamint többen vittek szórólapot is. A távcsöves bemutatón is kitettük a könyvet, valamint a szórólapokat, ez utóbbiból 15-20 db fogyott el. Volt olyan látogató, akire számíthatunk majd az észlelőhétvégén is.

A bemutatót követően egyesületi keretek között folytattuk a kutatók éjszakáját: Ágoston Zsolt és Cserkúti Attila velünk jött Egervárra, ahol felállítottuk a 46 cm-es Dobsont. A Hold már közel járt a horizonthoz, így a fák és házak miatt nem tudtuk a megfigyelést folytatni, viszont fényesebb objektumokra még volt lehetőségünk az erős holdfényben is.

Láttuk az Ikerhalmazt és a Pleiadokat: nem igazán a Dobsonnak való célpont, mert a 28-as Apex okulárral is kicsi volt a látómező. Majd az M31, M32 és M110 galaxisok következtek a megfigyelési sorban. Később Dani megkereste az Uránuszt, aminek szépen látszott a korongja és halványan a türkizes színe is átjött hosszabb szemlélődés után. Végül az erős pára miatt egyre inkább csak zenit közelében tudtunk észlelni, de így is remek látvány volt az M57 Gyűrűs-köd 28-as, valamint 10-es okulárral és UHC szűrővel. A kutatók éjszakáját – mint most már hagyományosan az észleléseket a 46-ossal – zsíros kenyérrel és vörösborral zártuk.

Sajnos a nagy lendületben elfelejtettünk több fényképet készíteni.

 

A szerk. megjegyzése: az országban sok évtizede tartanak távcsöves bemutatót az utcán előzetes meghirdetéssel. Zalaegerszegen és környékén is legalább 50 éve kerül sor rendszeresen ilyenekre évente több alkalommal, a legtöbbet Bánfalvi Péter tartotta felénk. Az USA-ban ezeket a rendezvényeket “sidewalk astronomy”-nak nevezik, amit újabban magyarra, mintha csak újdonságról lenne szó, “járdacsillagászatnak” fordítanak. Bár a fenti bemutatók udvaron, illetve egy téren voltak, tehát nem járdán, mégis járdacsillagászatnak is lehet nevezni, ha valaki az emelkedett modern elnevezést akarja használni a több évtizedes, száraz, de kifejező “távcsöves bemutató” helyett… – A szerk.

Az ősz beköszöntével újraindul a Virtuális Csillagászati Klub-sorozat (VCSK).
Szeretettel hívunk meg tehát következő egyesületi összejövetelünkre, ami a VCSK sorozat név alatt fut:

Időpont: 2017. szeptember 25., 20:00 – 21:15 óra.

Helyszín: a virtuális tér www.galileowebcast.hu oldala, illetve a Galileowebcast nevű facebook felhasználó oldala, ahol az előadás és az azt követő diszkusszió online nyomonkövethető.
Cím: Újabb exobolygók a K2-misszióból
Előadó: Csizmadia Szilárd
Az előadás témája: A K2 űrmisszió a nagyon sikeres Kepler műhold folytatása. Az előadó részben saját, részben mások legfrissebb, köztük tavalyi és idei kutatási eredményeit ismerteti, amelyek újabb érdekes exobolygók felfedezéséhez vezettek. Kiderül, hogy az exobolygók világa nagyon csodálatos, még mindig nagyon sok meglepetést és váratlan tényt tartalmaz, amiket teljes egészében még mindig nem derítettek fel a csillagászok.

Az előadásban sor kerül egy ún. ultra-rövid keringésidejű exobolygó felfedezésének ismertetésére is. Ezt a KESPRINT kutatócsoport találta, amelynek az előadó tagja. A szóban forgó bolygó mindössze 4,3 óra alatt kerüli meg M-törpék közé tartozó csillagát. Ezek a legkisebb csillagok az Univerzumban. Az új bolygó a második legrövidebb keringésidejű őlanéta osztályában. Úgy tűnik, hogy a bolygók egy teljesen új osztálya kerül elő az utóbbi hónapokban-években az M-törpék körül.

Szeretettel várunk!