Sokan gyanítják, hogy sok-sok kisbolygó valójában kialudt üstökös. Korábban számos ilyen bizonyítékot találtak. Például ilyen a Wilson-Harrington objektum, amelyet üstökösként fedeztek fel, de aztán évtizedekig kisbolygószerűként figyelték csak meg.
A 2060 Chiron is ilyesmi lehet. De megfigyelték már, hogy mindez-idáig kisbolygónak látszó égitest hirtelen csóvát fejleszt, és üstökös lesz belőle. A magyarázat nyilvánvaló: régi üstökösről van szó, amely már csak alig tud csóvát ereszteni, vagy jégszerű kisbolygóról, amelyet szilárd, sötét kéreg burkol, és amikor a kéreg felszakad valahol, és a Nap erősen süti ezt a felszakadt pontot, akkor ott elkezdődik a jég szublimálása, ami üstököscsóva képződéséhez vezet. Az is igaz azonban, hogy mindössze féltucatnyi hasonló eset ismeretes.
Most érkezett a híradás, hogy japán csillagászok 2010. december 11-én 68 cm-es Schmidt-távcsővel készült felvételeken az 596-os sorszámú Scheila kisbolygóról készült felvételeken kb. 5 ívperces csóvát fedeztek fel – teljesen váratlanul. Más amerikai és japán csillagászok számos további felvételen megerősítették elmúlt éjszaka azt, hogy ez a kisbolygó bizony most üstökös kinézetű.
Három novemberi képen az égitest még kisbolygószerű volt.
Erről a kisbolygóról annyit lehet tudni, hogy kb. 60-80 km átmérőjű. 13,5 magnitúdósa napokban, a hajnali égen látszik, így mielőtt még telehold lenne, legalább 10 cm-es távcsővel lefotózható. Vizuális észleléséhez legalább 20 cm-est javasolnék…
Ez az észlelési eredmény mindenképpen váratlan: nem tudjuk, melyik kisbolygóból lehet hirtelen üstökös, mert sok főövbeli kisbolygó pályája ma már nem árulkodik üstököseredetéről. Másfelől senki nem várta, hogy egy ilyen alacsony sorszámú (azaz még a 19. század végén) felfedezett kisbolygó mutasson éppen üstökösszerű aktivitást. Úgy látszik, az üstökösök és a kisbolygók közötti határ, amiről már eddig is tudtuk, hogy nem túl éles, még inkább elmosódottabbá vált.
Lehetséges az újabb találgatások szerint, hogy az 596-os Scheila kisbolygó porkibocsátása mégsem üstökös-szerű aktivitás eredménye, hanem valami nekiütközött a kisbolygónak) pl. egy másik kisbolygó). ha így van, akkor azt figyelhetjük meg éppen, hogy a kisbolygók ütközéseiből egy ilyen eredetű meteorraj keletkezik.
