Bár vannak sűrűbb meteorrajok nála, az év leglátványosabb meteorhullását mégis az ún. Perseida-meteorraj okozza. Ennek oka, hogy a Quadrantidák (QUA) raj ZHR-je1 ugyan 110 db/óra, de a QUA-raj csak pár órán keresztül igazán aktív, egyébként csak 1-2 meteor érkezik belőle január elején pár napig. Ez a pár órás maximum is eshet nappalunkra, amikor nem látjuk a meteorjait, vagy eshet borult, téli, esetleg havazós-borongós időszakra, ráadásul hideg is van, ami csökkenti a hideg éjszakai ég alá vágyók számát. A Geminidák (GEM) ZHR-je ugyan ennél is magasabb, 120 db/óra, és akár az egész dec. 14-i éjszakán élvezhetjük látványukat, sokkal stabilabb jelentkezésűek, mint a QUA-k, de a decemberi hideg, és esetleges rossz időjárás ugyancsak elriasztja az észlelőket. A Perseidák (PER) raj, bár ugyancsak 110 meteor/óra ZHR-t produkálnak maximumban, azonban augusztus 12/13-a éjszakáján mutatják a legnagyobb aktivitást, amikor gyakran van jó idő, többnyire meleg van, és igen sokan veszik ki ekkortájt szabadságukat, ezért könnyen megfigyelhetjük őket. Ezért váltak a legnépszerűbb és legjobban megfigyelt meteorrajjá.
A meteorokat (magyarul hullócsillagokat) kevésbé ismerőknek Csizmadia Szilárd cikkét ajánljuk elolvasásra (in: Meteor Csillagászati Évkönyv 2004, kiadja: MCSE). Az itt nem részletezett meteorcsillagászati fogalmak magyarázatát vagy abban a cikkben, vagy a Meteorcsillagászati fogalomtárban találhatja meg az érdeklődő olvasó (VEGA 99., 15-19. oldal, 2014).
A raj főbb adatai
A PER-raj főbb adatai a következők:
_______________________________
Jelentkezési időszak: minden év július 17-től augusztus 24-ig.
Maximum időpontja: a tradicionális maximum SL=140°-kor van, ami általában aug. 12/13-a éjszakájára esik.
Radiáns pozíciója: maximumkor RA=49°, DEC=+58°, ami az Ikerhalmaztól az égen keletre (augusztusi kora estéken lefelé, hajnaltájban keletre) esik tőle.
A raj szülőégitestje: 109P/Swift-Tuttle üstökös
A rajtagok átlagos pályaelemei (zárójelben a Swift-Tuttle üstökösé):
Fél nagytengely: a = 81 CSE (27 CSE)
Periódusidő: 730 év (133 év)
Napközelpont: q = 0,948 CSE (0,958 CSE)
Excentricitás: e = 0,996 (0,964)
Felszálló csomó hossza: = 139,61° (139,44°)
Perihélium hosszúsága: = 150,53° (153,0°)
Pályahajlás (inklináció): i = 113,27° (113,43°)
_______________________________
A szülőüstökös
A PER-raj szülőüstököse a 109P/Swift-Tuttle üstökös. Egymástól függetlenül 1862. július 16-án fedezte fel Lewis Swift és az év július 19-ém Horace P. Tuttle. Az üstökös átmérőjét 26 km-esre teszi a JPL adatbázisa.
Felfedezésekor fényessége a Sarkcsillaggal egyező, +2 magnitúdós volt. A 19. századi, felfedezéskori pozíciómérésekből visszatérését 1979 és 1983 közöttre várták, de az üstökös nem mutatkozott az égen. Sokáig figyelmen kívül hagytak egy 1902-ből származó megjegyzést, miszerint az 1862-ben észlelt Swift-Tuttle üstökös azonos lehetett a Keller által 1737-ben látott üstökössel. Brian Marsden komolyan vette később ezt a megjegyzést, és az 1737-es – 1862-es üstököst azonosnak feltételezve új pályát számított, ebből pedig a következő visszatérést 1992-re tette. Ez a jóslat már igazolódott, az üstökös 1992-ben valóban visszatért. (Az üstökösök pályáját a felszínükön lévő gejzírekből kiáramló gázok és por rakétahatása is befolyásolja, amit nagyon nehéz figyelembe venni, mert nem ismerjük e gejzírek elhelyezkedését, működésének idejét, az üstökös forgásidejét és tengelyét, és annak változásait.)
Az üstököspálya 1:11 arányú rezonanciában van a Jupiterrel, ami segít megőrizni a pálya helyzetét. Ez a rezonancia azt jelenti, hogy amíg a Jupiter 11-szer járja körbe a Napot, az üstökös csak egyszer. Ezt a rezonanciát talán csak kb. 1000 évvel ezelőtt érte el a kométa, azelőtt más pályán keringhetett a Naprendszerben.
Míg 1862-ben bőven szabadszemes volt, 1992-ben binokuláris objektumnak mutatkozott az üstökös. 2126-os földközelsége idején 0,7 mg-snek várják. A ma már ismert pálya alapján kimutatható, hogy ókori kínai csillagászok 188-ban 0,1 mg-s objektumként észlelték. Kr. e. 69-ben és 322-ben is látták.
Történeti áttekintés
A rajról az első információ a Távol-Keletről származik. A Perseidákat így legalább 2000 éve folyamatosan észlelik. Angolszász nyelvterületen Szt. Lőrinc könnyeinek nevezik őket, a mártírhalált szenvedett szent ünnepe ugyanis augusztus 10-én volt/van. A Perseidák pályájának a magas pályahajlás és a retrográd (a bolygókéval ellentétes irányú) mozgása igen nagy stabilitást ad. Míg pl. a nagybolygók perturbációs hatására a Leonidák maximuma az utóbbi 1500 évben több hetet elvándorolt későbbi időpontra, hogy elérje mai november 17-i maximumát, a Perseidák maximuma többé-kevésbé igen stabilan megmaradt a mostani dátum idején.
1871-ben Schiaparelli olasz csillagász mutatta meg szimultán meteorészlelésekből, hogy a PER-meteorok és a Swift-Tuttle üstökös pályája megegyezik. Ez volt az első bizonyíték a meteorok és az üstökösök kapcsolatára (a másodikat két évvel később adta meg Konkoly Thege Miklós, amikor a Királyi Csillagászati Társaság ma is megjelenő lapjában megmutatta, hogy a meteorok és az üstökösök színképe megegyezik, vagyis egy anyagból vannak.) 1871 óta minden évben, megszakítás nélkül észlelték a Perseidák jelentkezését.
Az 1970-es évek végétől az észlelők a PER-aktivitás folyamatos emelkedését vették észre, ami évről évre nőtt. Az 1980-as évek elején a mainál sokkal nagyobb volt az aktivitás, a mostanság megfigyelt és idénre is várható 110 meteor/óra ZHR helyett 180-at észleltek! 1980. augusztus 12-én hajnali 3 és 4 UT között voltak olyan percek, amikor percenként (!) 14 darab (!!) PER-meteort láttak a svájci Alpokból. Akkoriban azt gondolták, hogy a szülőégitest akkortájt tért vissza, csak maga az üstökös észrevétlen maradt. Ma már tudjuk, hogy a Swift-Tuttle üstökös csak 1992-ben járt újra napközelben, amit akkor hivatásos és amatőrcsillagászok meg is figyeltek. 1862-ben a Swift-Tuttle ugyan 2 magnitúdós volt, de pályáját mégis gyengén határozták meg; 1992-ben sikerült tehát csak újra észlelni. 1992-ben sikerült csak pontosítani az 1862-ben felfedezett és több, mint egy évszázadra szem elől vesztett üstököst. (1992, a pontosabb pályamérések után az is kiderült, hogy a Swift-Tuttle üstökös olyan közel jár a Földhöz néha, hogy a Földre legveszélyesebb objektumként kell nyilvántartani: pályája legközelebbi pontja csak 130 ezer km-re jár a Földtől, ami a Hold átlagos 384 ezer km-es távolságának töredéke. Az üstökös és a Föld azonban többnyire elkerüli egymást, a következő legszorosabb megközelítés 3044-ben lesz, akkor mintegy 1 millió km-re halad el majd a Földtől. Mivel az üstökösről kiáramló gázok rakétaszerű erőkként hatnak, viszont ezeket a kitöréseket nem tudjuk előrejelezni, a pálya jövőbeni sorsa nem teljesen ismert. 3044-ben egy a millióhoz eséllyel csapódik a Földbe ez a kométa, 4479 után viszont a becslések szerint a becsapódás esélye 50-szer kisebbre csökken. Ha nekünk ütközne ez az égi vándor, akkor az bizony 27-szer nagyobb energiájú becsapódást jelentene, mint annak a kisbolygónak az impaktja, ami a krétakor végén a dinoszauruszok kihalását okozta. Ugyanakkor ennek a jelentős földközelségnek és veszélyességének köszönhetjük, hogy minden augusztus közepén olyan sok meteorral áraszt el minket ennek az üstökösnek az elhullajtott pora, amit Perseida-meteorrajként ismerünk.)
1988-ban és 1989-ben a hagyományos maximum előtt 12 órával egy kisebb mellékmaximumot is észleltek. 1991-ben ez a korábbi mellékmaximum 350 meteor/óra nagyságú kitörést okozott. 1992-ben a kitörés megismétlődött.
Az üstökös akkor már jobban ismert pályája miatt előrejelezték, hogy 1993-ban Perseida-szupermaximum lesz. Az előrejelzések beváltak. A Vega Csillagászati Egyesület (pontosabban akkor még csak Vega Klub) három észlelője és egy írnoka megszakítás nélküli kerek hét óra alatt 842 db meteort látott, köztük 13, a tájat fényesen bevilágító tűzgömböt. Számos horizont alatti tűzgömb fényének villanását is észlelték, két további észlelő pedig meteorokat rajzolt vizuális észlelésük alapján térképre, amiből szépen kiadódott a radiánspont. Az első negyedbeli Hold által visszavert napfény rájutott a Föld és a Hold között elhaladó PER-meteorfelhőre is, ami ismét visszaverte a fényt, így a meteorfelhő mint két teleholdnyi méretű diffúz, elmosódott, elnyúlt, halovány, alacsony kontrasztú felhőcskeként láthatóvá vált. Ezt a különleges megfigyelést a következő észlelők tették Dióskálból (Zala megye): Csizmadia Ákos, Paksa Sebestyén (meteorpálya-rajozolók), Smodics Mónika, Konkoly Péter, Simonkay Piroska (vizuális észlelők) és Csizmadia Szilárd (írnok).
Nemcsak sok fényes meteor volt ekkor, nemzetközi adatok szerint 1993-ban a ZHR meghaladta a 300 meteor/órát.
2009-ben Bázakerettyéről észleltünk ismét egy nagyobb PER-maximumot, akkor 150 meteor/óra érkezett, a 2010-es maximumot pedig – a derült és a borult váltakozásának köszönhetően – csak a bázakerettyei tábor résztvevői látták, igaz, akkor csak 88 meteor/óra volt a maximum mértéke. De azt az észlelést egy, a hajnali szürkületben érkezett -10 mg-s tűzgömb tette feledhetetlenné.
2013-ban egy átlagos, 112 meteor/óra nagyságú maximumot észleltünk Őrimagyarósdról, amit számos hajnali tűzgömb tett emlékezetessé (a legfényesebb -7 mg-s volt).
2016-ban Zselickisfaludról láttunk egy újabb PER-kitörést, ami a normális maximum előtti éjszakán következett be. Ekkor 5 másodperc alatt egy -5, -4 és -6 mg-s tűzgömb is érkezett!
Az 1988-2008 közötti évek nyomán az alábbi diagram tudja szemléltetni a PER-aktivitás menetét SL=115° és 155° között (közelítőleg július 17 és aug. 26 között). Az aktivitás éjszakáról éjszakára lassan emelkedik július közepétől, aug. 12/13-a éjszakáján éri el a maximumot, és utána gyorsan csökken. Aug. 24-e után már nem lehet PER-meteorokat látni.
2017. és 2018. évi kilátások
Lényeges, hogy egy meteorraj keltette hullócsillag-aktivitás akkor figyelhető meg a legjobban, ha a radiáns felé fordul a Föld: ekkor ugyanis a meteorokból a lehető legtöbbet láthatjuk. Ez azt jelenti, hogy ha a radiáns a zenitben van, akkor jön a legtöbb meteor.
A Perseidák radiánsa augusztusi estéken kora este még alacsonyan van, éjfél felé emelkedik észrevehetőbb magasságokba, és hajnalban delel. Tehát éjfél után több Perseidát láthatunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyon fényes (-9-nél fényesebb) tűzgömbök vagy kora este, 10 óra előtt, vagy a hajnali szürkületben jönnek a Per-ektől; az éjszaka folyamán azonban bármikor láthatunk -4, -5, -6, vagy akár -7-es tűzgömböt is. Ez azonban nem zárja ki, hogy egy nagyobb fényességű bármikor érkezzen az éjszaka folyamán. Legjobb tehát egész éjjel fenn lenni és figyelni, de ha valaki nehezebben bírja az éjszakát, akkor az javasolható neki, hogy kora este aludjon egyet, állítsa be az ébresztőórát, és éjfél után kezdje el a megfigyelést.
A legtöbb rajtag a radiánstól 40°-ra tűnik fel (referencia ehhez az állításhoz itt, VEGA 101. 11-12. oldal, 2014). Emiatt a legtöbb Per hajnali kettő előtt a zenitben, az And-Peg csillagképek határán, a Göncölszekér “jobb” oldalán, hajnalban pedig az Auriga-Taurus határon tűnik fel.
2017-ben a telehold utáni erős holdfázis fog zavarni, de 2018-ban tökéletes megfigyelési körülmények várnak majd minket a PER-ek észlelésére, ha az időjárás is úgy akarja.
2017-ben a 73%-os, nagyon nagy Hold 22:36 NYISZ (nyári időszámítás)-kor kel fel, és hajnali 04:19-kor delel. Mivel az észlelés 21:30 körültől kezdhető, gyakorlatilag egész éjszaka zavarni fog a Hold. Ekkor halvány meteorok észlelésére nincs esély, de akár vizuálisan, akár fotografikusan a fényes tűzgömböket fel lehet jegyezni/megörökíteni. Mivel a halvány meteorok hiányozni fognak, jó, ha 10 percenként lehet majd egy meteort látni átlagos észlelőhelyről – a Hold miatt. Azért is kellemetlen a nagy holdfázis, mert 2017-re 150-es ZHR-t várnak, nagyobbat a szokottnál, de a halvány meteorok hiánya miatt ebből nem sokat érzékelünk (a rádiós módszer vagy radarok segíthetnek ebben, lásd lentebb).
Az az egyik facebookos amatőrcsillagász csoportban adott tanács, hogy egy esernyővel takarjuk ki a Holdat, fordítsunk hátat neki, vajmi keveset ér. Talán inkább árt – nem tudom. Ugyan ezzel a megoldással a Hold közvetlen zavaró fényét kizárjuk a szemünkből, és ezzel kissé jobb lesz a szemünk érzékenysége, de a halovány meteorokat nem azért nem látjuk, mert a Hold belesüt a szemünkbe, hanem mert a Hold fénye szóródva a légkörön – amit esernyővel sem lehet kizárni, hiszen mindenütt ott van, ahová nézünk – lecsökkenti a meteorok és a csillagok, valamint az ég közötti kontrasztot, és ezért látunk kevesebb meteort és csillagot. Látott már valaki több csillagot esernyővel eltakarva a Holdat az égen? Ugye, hogy nem. Ugyanakkor az esernyő jól eltakarja akár az ég felét, jobb esetben harmadát, ahol így nem fogjuk észrevenni a tűzgömböket. Pedig sok észlelő még akkor is odafordul a nagyon fényes tűzgömbökért, ha a háta mögött vagy oldalt tűnik fel, mert látja őket a szeme sarkából vagy a talaj/ég világosodását érzékeli. Ha azonban a szemed sarkát kitakarod egy esernyővel, annyi a tűzgömb megpillantásának, sőt, akadályoz az esernyő a megfordulásban, a fejed hirtelen – tizedmásodperc alatti – odakapásában…
2018-ban viszont a maximum éjszakáján csak 3%-os Hold lesz, ami 21:02 NYISZ-kor már le is nyugszik, tehát praktikusan nem is fogjuk látni a Holdat akkor. 2018-ban, az időjárástól függően, nagyon szép PER-maximumot láthatunk. Ezért is szervezzük a 2018. évi VCSE-tábort aug. 10-18. közöttre. 2018-ra azonban csak normális, 110-es ZHR-t várnak.
2017-ben aug. 12/13-a éjszakájára várjuk a legtöbb meteort, de aug. 13/14-én is még szép hullás (és kisebb Hold) lesz. 2018-ban aug. 12-én 22 óra NYISZ-től 13-a délelőtt 10 óra NYISZ-ig fog érkezni a legtöbb meteor.
A Holdra megadott időadatok Zalaegerszegre vonatkoznak, Magyarország más részein ennél fél órával korábbi időpontok is előfordulhatnak.
Meteorokat borult, felhős időjárásban szabad szemmel, videósan és fotografikusan nem lehet megörökíteni, ekkor nem láthatunk hullócsillagokat (pláne nem, ha esik és havazik is hozzá, akkor a rendkívül fényes tűzgömbök fénye sem hatol át a felhőkön). Ilyen felhős, borult égen, sőt nappal is működik a rádiós módszer, amivel ekkor is lehet detektálni a meteorokat. A rádiós módszerről és eredményeiről itt lehet olvasni Tepliczky Istvántól.
A meteorok ioncsatornái – amit mi hullócsillagként látunk – visszaverik a radarhullámokat, ezért a meteorok radarral is észlelhetők, éjjel-nappal és akár borús, felhős, esős időben is. A kanadai CMOR meteorradar oldalán is nyomon lehet követni az aktivitást, ha valaki nem saját szemével akarja látni (de valójában a saját észlelés több, jobb, nagyobb élményt és mélyebb ismereteket ad, tehát mindenkit biztatunk, hogy derült idő esetén, a Hold ellenére is menjen ki az ég alá – én fogok!). A CMOR oldala itt érhető el.
Jó megfigyelést és derült eget kívánunk! Megfigyelési beszámolóitokat a vcse@vcse.hu címre, vagy a Tűzgömbök Világa blogra várjuk.
A cikkben külön nem jelölt, felhasznált források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Comet_Swift%E2%80%93Tuttle
J. Rendtel: Meteor Shower Workbook 2014, kiadja: IMO
https://en.wikipedia.org/wiki/Perseids
Gary Kronk: Meteor Showers Online
IMO Meteor Shower Calendar 2017, 2018 (az IMO oldalán online elérhető, én a nyomtatott verzióból dolgoztam)
Jegyzetek:
1 A ZHR az angol Zenithal Hourly Rate kifejezés, magyarul zenitre redukált óránkénti darabszám rövidítése. A ZHR-t meteor (darab)/órában mérjük. A ZHR egy idealizált mérőszám, ami megadja, hogy egy tökéletes észlelő, aki az egész horizont feletti égboltot belátja (tehát a háta mögé is lát), az egész égen hány darab meteort látna egy óra alatt 6,5-es határmagnitúdójú égen, ha a radiáns a zenitben lenne és nem lenne kitakarás fák, épületek, domborzat által. A valóságban ilyen ideális megfigyelési körülmények nincsenek, ezért az észlelt meteorszám kisebb.
