Észlelés - Mély-ég Archives - Page 22 of 38 - Vega Csillagászati Egyesület

A következőkben novemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap novemberben 6:30 (KöZEI) körül kel, 16:10 (KöZEI) körül nyugszik. (A KöZEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KöZEI=UT+1 h) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold november 7-én, első negyed november 15-én, telehold november 23-án, utolsó negyed november 30-án lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Merkúr napkelte előtt megfigyelhető alacsonyan keleti irányban; a Jupiter és a Vénusz napnyugta előtt, a Mars és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, az Uránusz és a Neptunusz kora este látható. A Mars továbbra is nagyon fényes és nagy átmérőjű, érdemes megfigyelni, amíg még földközelben van.

Látványosabb események UT időzóna szerint (KöZEI –1 óra):

11. 02. 05:00 A Hold és Regulus 1°-ra egymástól
11. 06. 15:32 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja 63% fázis, Skorpió (Scorpius) csillagkép.
11. 08. 15:37 A holdsarló 13°-ra a Merkúrtól, 4°-ra a Jupitertől.
11. 11. 16:16 A Szaturnusz 37′-re a 16% fázisú Holdtól
11. 15. 04:38 A Vénusztól 1°-ra látható a Spica.
11. 23. 20:16 A 99%-os fázisú holdkorong peremétől 46′-cel látható az Aldebaran.
11. 27. 08:00 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal.
11. 29. 10:25 A Vénusz eléri legnagyobb fényességét, -4,9 magnitúdót.

Novemberben a Kemence csillagképben (Fornax) megfigyelhető lesz a 46P/Wirtanen üstökös, megközelítőleg 8-9 magnitúdós fényességgel, nagyon alacsonyan. December során fényessége és horizont feletti magassága rohamosan növekedni fog, 3 magnitúdóig.

A hónap elején a Cet (Cetus) csillagképben megfigyelhető lesz a 2015 TB145, vagy populárisabb nevén “Halloween-kisbolyó”, mely valószínűleg inkább egy vízjegét elvesztett, ezért kómát vagy csóvát nem húzó üstökösmag lehet. 19 magnitúdójával nagyon halvány, inkább fotografikusan van esély a megfigyelésére a következő linkeken megtalálható koordinátákon:

https://theskylive.com/2015tb145-info
https://theskylive.com/2015tb145-tracker

VCSE-honlap: egy ijesztő kinézetű kisbolygó.

Olvasd tovább →

2018. augusztus 9-én a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor “nulladik éjszakán” készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Messier 16 emissziós ködről és csillaghalmazról, vagy más néven Sas-ködről készítettem, 40x150s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - Messier 16 - M16 - Ágoston Zsolt — VCSE – Messier 16 – M16 – Ágoston Zsolt

Az emissziós köd világos, központi területén könnyen észrevehető a “Teremtés oszlopaiként” ismert hosszúkás, sötét ködfelhő, ami jelenleg is aktív csillagkeletkezési régió. Még egy hozzá hasonló “felhő” nyúlik a Sas-köd széléről befelé. A középső világos térséget halvány, vöröses régió vesz körül, ez alkotja a sas szárnyait, a világos terület a törzs, a látómező közepe felé eső vöröses köd a fej lehet. A bal oldalon felül szembetűnő csillagsűrűsödés figyelhető meg. A Kígyó csillagképben található, Philippe Loys de Chéseaux (ejstd: sézó) fedezte fel 1745 során, Messier (ejtsd: meszié) 1764-ben katalogizálta. J.H. Mallas és E. Kreimer: A Messier-album c. könyvükben azt írják, hogy Chésaux a csillaghalmazt fedezte fel, és a ködösséget csak Messier látta meg. (Gondolat, 1985, magyar fordítás: Kun Mária). Hétezer fényévre található a Földtől, a Chéseaux által felfedezett nyílthalmaz ionizálja a 70 fényév sugarú, 1-2 millió éves ködöt.

A főszerk. (Cs. Sz.) kiegészítése: az 1787-ik évre vonatkozó francia csillagászati évkönyvben, a Connaissance des Temps-ben Messier aaz M16-ra azt írja, hogy “kicsiny csillagok csoportja … amely csoportot ködösség vesz körül”. Vagyis az M16 megjelölés magára a ködre és a benne lévő nyílthalmazra együtt vonatkozik. Asztrofzikailag ez indokolható, mert a halmaz ebből a ködből születik még ma is, a csillagok folyamatosan jönnek létre benne. Az NGC katalógusban a nyílthalmaz az NGC 6611 jelölést kapta, Dryer az 1888-as kiadásban mintegy 10 halvány és fényes csillagot említ. A ködösség legeslegbelső része, amely a “Teremtés Oszlopai”-t is tartalmazza, az IC 4703 jelölést viseli, ez tehát csak ködösségre vonatkozik. Vagyis az egy Messier-számhoz egy NGC- (a csillagcsoport) és egy IC-szám (a ködösség) tartozik. Érdekesség, hogy John Herschel nem látott ködösséget – talán ez indokolta, hogy Dreyer nem említette, és az NGC-számot csak a nyílthalmaznak adta. J. C. Duncan egy 30,5 cm-es távcsővel, majd 1895-ben E. E. Barnard egy másik műszerrel látta a ködöt, így Dreyer a második IC-katalógusban adott neki IC-számot.

VCSE - NGC 7000, az Észak-Amerika-köd - Fábián Kálmán felvétele — VCSE – NGC 7000, az Észak-Amerika-köd – Fábián Kálmán felvétele

A kép 63×8 perc objektum (light), 17 db sötétkép (dark), 40 db mezősimító kép (flat-field) felhasználásával készült el, amiket 2018. augusztus 10-17. között vettem fel Zselickisfaludról, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagász Megfigyelőtáborból. Átalakított Canon EOS 700D-t használtam hozzá egy 150/750-es Skywatcher Newton-távcsövön, ami EQ-5 GoTo mechanikán volt. A vezetéshez egy Lacerta Mgen-t alkalmaztam. A kép feldolgozása Photoshopban történt. Talán minden egyes pixelében megbújt a VEGA ’18-as tábor kiváló hangulata.

A szerk. kiegészítése:

Az NGC 7000 felfedezését általában William Herschelnek tulajdonítják (1786), de más források szerint nem ezt figyelte meg, és a felfedező a fia, John Herschel, aki valamikor 1833 előtt találhatta meg. Először 1890-ben sikerült lefotózni. Nevét az egyik földrészre hasonlító alakjáról kapta. Nagy nagyítások előnytelenek megfigyeléséhez, azokkal szinte semmi nem látszik belőle, mert a kontraszt lecsökken. Inkább kisebb nagyítású (akár csak 10-szeres!), nagyobb látómezejű, fényerős távcsővel érdemes próbálkozni, hogy vizuálisan megfigyeljük. Érdemes három fokos vagy nagyobb látómezőt használni, mert a köd hatalmas kiterjedése – négy teleholdnyi – ezt megkívánja. De leghalványabb részeit is beleszámítva hat szögfokra kiterjed az égen. Beszámoltak már arról is, hogy ha valaki UHC típusú mélyégszűrőt tett a szeme elé, akkor szabad szemmel is látta vidéki, sötét, holdtalan ég alól!

Az NGC 7000 egy csillagkeletkezési terület, ahol ma is születnek új csillagok. Vöröses színét a benne lévő ionizált hidrogén sugárzása adja. Távolsága a becslések szerint 1800, az átmérője 100 fényév. Ez a becslés akkor érvényes, ha a köd ionizációját a Deneb, a Hattyú főcsillaga okozza. Ez azonban nem biztos, a köd távolsága nem igazán ismert pontosan. A köd és a Föld között sötét csillagközi felhők helyezkednek el, ezek a köd egyes részeit eltakarják előlünk, ezzel járulva hozzá a megfigyelhető alakzat kinézetéhez.

Az NGC 7000 a Denebtől pár fokra van. Ha a Vegától indulunk el a Deneb felé, akkor a Deneben még túl kell menni a meghosszabbított egyenesen, de csak kb. annyi távolságot, amennyi a Vegát elválasztja a hozzá legközelebbi Lyra-beli csillagtól. E ponttól a Hattyú szárnya felé lesz kb. 1-2 fokra a köd közepe.

2018. aug. 13-án és 15-én, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült az alábbi felvételem, mely tartalmazza az NGC 7331 galaxist, a “Deer Lick” csoportot, és a “Stephan’s Quintet” galaxiscsoportot. (A Deer Licket, azaz hivatalosan az NGC 7331 Galaxiscsoport angol becenevét magyarul finoman talán Szarvaspuszi-galaxiscsoportnak lehetne nevezni, a Stephan’s Quintet pedig E. Stephan francia csillagász nevére utalóan Stephan-ötösnek. A szerk.) 110x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből került összeállításra. A tábor során ez az objektumcsoport volt a fő célpontom, két éjszakát fényképeztem rá.

VCSE - NGC 7331 - Stephan's quintet - Ágoston Zsolt — VCSE – NGC 7331 – Stephan’s Quintet (Stephan-ötös) – Ágoston Zsolt

Az NGC 7331 galaxis spirális szerkezete határozottan látható a felvételen, a kékes színű spirálkarokban sötét porködök figyelhetőek meg. 1784-ben fedezte fel William Herschel a tőlünk mintegy 40 millió fényévre elhelyezkedő, 120 000 fényév átmérőjű galaxist, melyet sokáig a Tejút ikertestvérének neveztek (amíg ki nem derült: a Tejút valójában “küllős” spirálgalaxis).

Az NGC 7331 közelében látható még négy galaxis: NGC 7335, NGC 7336, NGC 7337 és NGC 7340. Távolságuk a Földtől 300-370 millió fényév, így közelségük az NGC 7331-el csak látszólagos. Az öt galaxis együtt alkotja az NGC 7331 csoportot, vagy “Deer Lick” csoportot (magyarul talán Szarvaspuszi-halmaz lehetne szép szóval – a szerk.).

A másik nevezetesebb galaxiscsoport a “Stephan’s Quintet” csoport, ami a felfedezőjéről, Édouard Stephanról kapta nevét. Az első kompakt galaxiscsoport amit felfedeztek, öt tagból áll, melyek egymással gravitációs kapcsolatba léptek: az árapály erők megnyújtották a tagok spirálkarjait. A csoport tagjai 210-340 millió fényév távol vannak a Földtől.

Egy feltűnő galaxiscsoportosulás is megfigyelhető a jobb szélen, melyet nem tudtam beazonosítani. (A szerk. megjegyzése: nem is könnyű beazonosítani. Az USGC U820 galaxiscsoportról van szó. Mindössze 2002-ben fedezték fel, írták le ezt a galaxiscsoportot modern csoportosítási technikák alkalmazásával. A kinagyított képen az NGC 7342 és a tőle balra és lefelé látszú közeli galaxisok alkotják. Az azonosított halmaztagokat az alábbi képen megjelölték:

VCSE - Az Aladin Sky Atlas segítségével, Csizmadia Szilárd által azonosított USGC U820 galaxishalmaz tagjai. Ezeket a galaxisokat Ágoston zsolt képén is meg lehet találni az NGC 7342-től elindulva. - Aladin, Cs. Sz. — VCSE – Az Aladin Sky Atlas segítségével, Csizmadia Szilárd által azonosított USGC U820 galaxishalmaz tagjai. Ezeket a galaxisokat Ágoston zsolt képén is meg lehet találni az NGC 7342-től elindulva. – Aladin, Cs. Sz.

Ágoston Zsolt képén látszik az NGC 7345 is, ami szintén ehhez a galaxiscsoporthoz tartozik. Cs. Sz.)

A következőkben októberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap októberben 7:00 (NYISZ) körül kel, 18:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KözEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed október 2-án, újhold október 9-én, első negyed október 16-án, telehold október 24-én lesz.

A Vénusz és a Merkúr napkelte előtt megfigyelhető alacsonyan keleti irányban; a Jupiter napnyugta előtt, a Mars, és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, az Uránusz és a Neptunusz éjszaka 10 óra körül látható. A Mars továbbra is nagyon fényes és nagy átmérőjű, érdemes megfigyelni, amíg még földközelben van.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

10.11. 16:35 A Jupiter 5°-ra a 8%-os fázisú Holdtól.
10.14. 18:07 A Szaturnusz 5°-ra a 31%-os fázisú Holdtól.
10.18. 16:22 A Mars 2°-ra a 68%-os fázisú Holdtól.
10.21. Az Orionidák meteorraj maximuma.
10.24. Oppozícióban az Uránusz.
10.27. 0:48 A Vénusz alsó együttállásban a Nappal.
10.29. 16:04 A Merkúr és a Jupiter 3°-os közelsége a Mérleg (Libra) csillagképben.

Kategória-archívum: Észlelés – Mély-ég

2018. novemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt

A Messier 16 emissziós köd és csillaghalmaz fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt

Észak-Amerika-köd (NGC 7000) – Fábián Kálmán

Az NGC 7331 galaxis és a Stephan’s Quintet fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt

2018. októberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt